BK BH 1978/182
BK BH 1978/182
1978.05.01.
I. Pszichikai bűnsegély megállapításának van helye, ha a rablás elkövetésénél jelen levő terhelt ismeri az erőszakot alkalmazó tettes célzatát s azzal egyetértve erősíti a tettes jogtalan eltulajdonításra irányuló szándékát [1961. évi V. törvény (Btk.) 14. § (2) bek., 299. § (1) bek.].
II. A rablást, majd nyomban ezt követően erőszakos nemi közösülést megvalósító elkövetőkkel szemben a cselekmény tárgyi súlyához igazodóan szigorú szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolt [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. § (1) bek., 276. § (2) bek. b) pont, 299. § (1) bek.].
A járásbíróság az I. r. terheltet visszaesőként elkövetett súlyos testi sértés bűntette, 2 rb. rablás bűntette, valamint többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette miatt 9 évi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, továbbá a közügyektől 10 évi eltiltásra; míg a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett rablás bűntette, valamint többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette miatt 3 évi és 6 hónapi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, továbbá a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
Az I. r. terheltet a bíróság korábban súlyos testi sértés bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A terhelt a büntetéséből szabadult, a közügyektől eltiltás hatálya alatt állott.
a) A terheltek nagyobb mennyiségű szeszes ital elfogyasztása után együtt indultak el s az utcán összetalálkoztak L. K. sértettel. Az I. r. terhelt megfogta a sertett bal karját, azt megcsavarta, majd felszólította, hogy adja oda minden pénzét, de legalább 2000 forintot. A II. r. terhelt látta és hallotta is, hogy az I. r. terhelt a sértett pénzét követeli. Ezután az I. r. terhelt a sértettet ököllel tarkón ütötte, majd az ütéstől megszédülő és földre eső sértett oldalába rúgott.
A II. r. terhelt látva, hogy az időközben eszméletét vesztő, földön fekvő sértettet az I. r. terhelt tovább rugdosta, egy ízben rászólt, hogy hagyja abba a sértett bántalmazását.
Ezután az I. r. terhelt felhívására a sértettet a karjánál fogva mindketten a földről felemelték és a közelben levő udvarba vonszolták, hogy ott magához térítsék. Ezalatt a sértett, aki visszanyerte eszméletét, megkérdezte, hogy hová húzzák, és ekkor az I. r. terhelt nagy erővel arcon rúgta. A rúgástól a sértett ismét elvesztette az eszméletét.
Ezután a terheltek a sértettet az udvaron levő kúthoz vonszolták, és miután az a fejére öntött víztől sem tért magához, kihúzták az utcára s a közelben levő villanyoszlophoz támasztották. A II. r. terhelt visszament a kerítéshez támasztott kerékpárjáért, míg az I. r. terhelt ezalatt átkutatta a sértett zsebeit és az abban talált 8-10 forint összegű aprópénzt magához vette. Amikor a II. r. terhelt a kerékpárral visszaérkezett, látta, hogy társa a sértett zsebéből igazolványokat vett ki és azokat eldobta. A terheltek ezután az eszméletlen sértettet magára hagyva a helyszínről eltávoztak.
A bántalmazás következtében K. L. sértett agyrázódást, állcsonttörést, a bal mellkasfél zúzódását, a bal alsó és felső szemhéj nagy terjedelmű véraláfutásos bevérzését, orrgyökduzzanatot, az arcon a szájzugban és az ajkakon hámhiányos sérüléseket szenvedett el. A sérülések gyógytartama 4-6 hétre tehető.
b) Ezt követően a terheltek hazafelé indultak s utolérték R. Julianna sértettet, aki munkából ment hazafelé és kezében vitte retiküljét, valamint egy szatyrot, amelyben a munkaköpenye, élelmiszer, továbbá a 400 forint készpénzt tartalmazó pénztárcája volt.
Az I. r. terhelt a sértetthez ment, gyufát kért tőle, majd közölte, hogy közösülni akar vele. Ezt a II. r. terhelt is hallotta és közben a kerékpárját az út másik oldalán levő háznál helyezte el. Az I. r. terhelt tarkón ütötte a sértettet, aki az ütéstől az út menti árokba esett, onnan megpróbált kijönni, az I. r. terhelt azonban ismét tarkón ütötte, bal combjába rúgott, majd felszólította, hogy vegye le a nadrágját. R. Julianna a bántalmazás közben még megpróbált tiltakozni, az I. r. terhelt azonban a sértettet, annak torkát fogva megfenyegette, hogy ha kiabálni mer, „nagy baj lesz”. A megfélemlített sértett ekkor levetette nadrágját, ezt követően az I. r. terhelt közösült a sértettel.
A II. r. terhelt, aki közben visszaérkezett, hallotta a sértett tiltakozását és azt is, hogy az I. r. terhelt felszólította, hogy a nadrágját vegye le. Amikor az I. r. terhelt a közösülést befejezte, felállt és azt mondta a sértettnek, hogy „várj, jön a barátom is”. Ezután a II. r. terhelt közösült a sértettel, aki már egyáltalán nem mert tiltakozni.
Mialatt a II. r. terhelt közösült a sértettel, az I. r. terhelt megtalálta a sértett szatyrát, abból elvette a pénztárcát a benne levő 400 forinttal együtt s a helyszínről eltávozott.
R. Julianna a bántalmazás következtében enyhe fokú agyrázkódást mindkét karja belső oldalán csecsemőtenyérnyi bevérzést, a bal combja külső oldalán bevérzést és hasizomzúzódást szenvedett, a sérüléseinek gyógytartama 8 napon belüli volt.
A másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta: az I. r. terhelt terhére R. Julianna sérelmére elkövetett rablás bűntettét lopás vétségének minősítette és ezért, valamint a terhelt terhére még első fokon megállapított más bűncselekmények miatt 6 évi szabadságvesztésre, továbbá a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte; míg a II. r. terheltet a bűnsegédként elkövetett rablás bűntette miatt emelt vád alól felmentette és a terhére fennmaradó bűncselekmény miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a tényállás alapján nem állapítható meg a II. r. terhelt bűnössége a bűnsegédi minőségben elkövetett rablás bűntettében, ugyanis társának még eshetőleges szándékkal sem nyújtott segítséget a K. L. sértett sérelmére elkövetett cselekmény végrehajtásánál.
A határozat indokolása szerint az a körülmény, hogy a II. r. terhelt látta és hallotta, amikor társa a pénzt követelte, a sértettet leütötte, majd ezt követően segített a sértettnek az udvarba vitelében azért, hogy az ott magához térítsék, továbbá jelen volt a sértett vízzel való leöntésénél és közreműködött annak az utcára történő kivitelében is, nem tekinthető olyan magatartásnak, amely a sértett pénzének elvételéhez és a sértett bántalmazásához való szándékos segítségnyújtást kimerítené. A tényállásban foglaltak szerint pedig a sértett pénzének elvételekor a II. r. terhelt nem is volt jelen, bántalmazás közben rá is szólt az I. r. terheltre, hogy ne bántsa a sértettet; így jelenléte társának a bűncselekmény elkövetésére szándékerősítőleg nem hatott.
A II. r. terhelt jelenlétének a ténye, majd a sértett vonszolásában való közreműködés – annak indoka, továbbá a tiltakozás folytán – nem felel meg a bűnsegély fogalmának. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a II. r. terheltet a bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette, mert a vád tárgyává tett cselekmény – álláspontja szerint – nem bűncselekmény.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a terheltek terhére emelt törvényességi óvás alapos.
Téves a másodfokú bíróság álláspontja a II. r. terhelt K. L. sértett sérelmére elkövetett cselekményének megítélését illetően.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy a jogilag megítélendő cselekményeket, magatartásokat nem elszigetelten, hanem összefüggéseikben kell vizsgálni és értékelni.
A megállapított tényállás szerint a terheltek a K. L. sértett sérelmére elkövetett cselekményt megelőzően együtt italoztak, és ekkor a II. r. terhelt tudomást szerzett arról, hogy társának az ital kifizetése után nem maradt pénze. Amikor az utcán találkoztak a sértettel, az I. r. terhelt a társa jelenlétében támadta meg a sértettet, követelt tőle pénzt és nyomban erőszakot is alkalmazott. A II. r. terhelt azt is látta, hogy a brutális bántalmazás következtében a sértett eszméletét vesztette, majd közreműködött a sértettnek az egyik udvarra vonszolásában. Amikor a sértett magához tért, az I. r. terhelt nagy erővel arcon rúgta, ez a rúgás pedig újabb eszméletvesztést eredményezett. Miután a sértett a vízzel történt leöntése után sem tért magához, a terheltek kihúzták az utcára s a villanyoszlopnak támasztották, majd az I. r. terhelt a sértett zsebeiben kutatva elvette annak 8-10 forint körüli aprópénzét. A II. r. terhelt tudta, hogy terhelttársa az eredeti célnak megfelelően elveszi a sértett pénzét és azt is látta, amikor a sértett zsebéből kivett igazolványokat eldobta.
Téves tehát a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a II. r. terhelt jelenléte, majd a sértett vonszolásában való közreműködés nem meríti ki a bűnsegély fogalmát, mert egy ízben tiltakozott a sértett bántalmazása miatt, másrészt pedig a vonszolás célja a sértett eszméletre térítése volt. Az utóbbi megállapítás helyességét a tényállásban foglaltak is kétségessé teszik, mivel a második eszméletvesztést eredményező rúgást a sértett éppen a vonszolás közben szenvedte el. A tényállásból egyértelműen arra kell következtetni, hogy a II. r. terheltnek a jelenléte és magatartása az I. r. terheltnek a rablás véghezvitelére kialakult szándékát erősítette. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg e cselekménnyel kapcsolatban is a II. r. terhelt bűnösségét a rablás bűntettében, melyet mint bűnsegéd követett el.
Törvényt sértett a másodfokú bíróság mindkét terhelttel kapcsolatban a büntetések mértékének a megállapításánál is.
A büntetés kiszabásánál az eljárt bíróságok a következő bűnösségi körülményeket értékelték.
Az I. r. terhelttel kapcsolatban súlyosítóként vették figyelembe azt, hogy cselekményeit a feltételes szabadságának lejárta után rövid idő elteltével követte el, a halmazatot, a gátlástalan, durva, útonálló és kitartó elkövetési módot, a kezdeményező szerepet, a cselekmény tárgyi súlyát, amelyek a személyi társadalomra veszélyesség magas fokára utalnak, valamint az erőszakos jellegű cselekmények elszaporodottságát. Ezzel szemben enyhítő körülményt nem észleltek.
A II. r. terhelttel kapcsolatban a mentesítés alá eső korábbi elítéltetését és az erőszakos cselekmények elszaporodottságát értékelték súlyosító körülményként, míg enyhítőként részbeni beismerő vallomását és megbánását vették figyelembe.
A bűnösségi körülmények annyiban kiegészítésre szorulnak, hogy az I. r. terhelt esetében súlyosítóként kell értékelni az igen nagyfokú gátlástalanságra utaló azt a tényt, hogy néhány óra leforgása alatt követett el durván, kíméletlen módon két rendkívül súlyos megítélésű bűntettet: a rablást és az erőszakos nemi közösülést.
Mindezeknek a figyelembevételével – az II. r. terhelt esetében bűnösségének a rablás bűntettében való megállapítására is tekintettel – a másodfokú bíróság által kiszabott büntetések nem felelnek meg a Btk. 34. §-ában írt büntetési céloknak, nem szolgálják kellően a társadalom védelmét és sértik a Btk. 64. §-ának (1) bekezdésében írt büntetéskiszabási elveket is, mert nem igazodnak kellően a cselekmény tárgyi súlyához és a terheltek személyében rejlő társadalomra veszélyességhez.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítva, ugyanezen törvényhely (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, a másodfokú bíróság ítéletének megtámadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 299. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rablás bűntettében, melyet mint a Btk. 14. §-ának (2) bekezdése szerint bűnsegéd követett el, és az I. r. terheltet 7 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 8 évi eltiltásra; a II. r. terheltet pedig 3 évi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől ugyanilyen időtartamú eltiltásra ítélte. (Legf. Bír. B. törv. I. 1082/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás