BK BH 1978/186
BK BH 1978/186
1978.05.01.
A foglalkozás körében elkövetett, halált okozó veszélyeztetés bűntette miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése indokolt lehet, ha a baleset nemcsak a terhelt szabályszegésére, hanem mások és a sértett jelentős közrehatására vezethető vissza [1961. évi V. törvény (Btk.) 70. § (1) bek., 258. § (2) bek. b) pont; XXXIV. sz. BED].
A járásbíróság a terheltet foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát 8 hónapra leszállította, de annak próbaidőre történő felfüggesztését mellőzte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjaként mintegy 15 éve a tsz szeszfőzdéjében betanított főzőmunkásként dolgozott. A szeszfőzde egy ház udvarán üzemelt, s az épület végében a földbe mélyítve egy 70 cm mélységű 220 × 160 cm alapterületű betonkádba eresztették le a forró cefrét. A betonkád körül védőrácsként három oldalról egymásba illeszthető többsoros vasrudat alkalmaztak, amelyet azonban a két főzőmunkás – a terhelt és váltótársa – az akna mellől gyakran eltávolított és kényelmességből nem helyezett vissza.
A vádbeli esetben a terhelt volt szolgálatban, s ekkor a betonkádba leöntötte a forró cefrét. A védőrács a betonkád körül nem volt elhelyezve. Az egyik tsz-tag egy tehenesszekérről vette le a kifőzetés céljából odaszállított cefrét, és ebben a sértett segédkezett. A szekérből kifogták a teheneket, és azt kézi erővel akarták megfordítani. Ennek során a sértett a betonkád felé hátrált, megbotlott annak peremében és háttal a forró cefrébe esett. Olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy azok következtében néhány nap múlva meghalt.
Az ítélet indokolása szerint a szekeret többféle módon, veszélytelenül meg lehetett volna fordítani. A sértett és társai a leghelytelenebb módozatot választották. A halálos kimenetelű baleset a terhelt munkavédelmi mulasztásával áll okozati összefüggésben, mert a védőrács el nem helyezése folytán gondatlansága és a baleset közötti összefüggés nyilvánvaló.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként értékelte, hogy az utóbbi időben hasonló gondatlan bűncselekmények gyakrabban fordultak elő, enyhítő körülményként vette a terhelt javára a büntetlen előéletét, családi kötelezettségét, továbbá azt a szakértői megállapítást, hogy a terhelten kívül másokat is terhel felelősség a bekövetkezett balesetért.
A másodfokon eljárt megyei bíróság indokolása szerint a sértett sem járt el megfelelő gondossággal, következésképpen a balesetben való közrehatása a terhelt javára szóló enyhítő körülmény. Minthogy a szeszfőzde vezetője is felelős a védőrács nemalkalmazása miatt, a szabadságvesztés mértéke eltúlzott, ezért rövidebb tartamú, de a hasonló, illetőleg azonos jellegű cselekmények gyakoriságára és az általános megelőzés követelményére tekintettel végrehajtható szabadságvesztés kiszabása indokolt.
A terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A megállapított tényállás szerint a sértett által elszenvedett tragikus végű baleset nem csupán a terhelt gondatlan, a foglalkozása szabályait megsértő magatartásának, hanem a szeszfőzdében kialakult és megtűrt – mintegy 15 év óta balesettel még nem járt – helytelen gyakorlatnak és mulasztásnak és nem utolsósorban a sértett figyelmetlenségének, illetve annak volt az eredménye, hogy a szekérrel olyan módon kívántak megfordulni, amely az adott körülményekhez képest oktalan és ésszerűtlen volt.
Az utóbbi tényezők csökkentik a terhelt büntetőjogi felelősségének mértékét, s ez a büntetés kiszabására kihatással van.
Az eljárt bíróságok a büntetés kiszabása körében súlyosító körülményként utaltak a hasonló, illetőleg azonos jellegű bűncselekmények gyakoriságára, anélkül, hogy e megállapításuk konkrét tartalma a jelen büntetőügyben felmerült adatok alapján ellenőrizhető lenne. Erre is tekintettel nem kellően alátámasztott a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a bűnelkövetéstől való általános visszatartás kizárólag végrehajtható szabadságvesztés kiszabását igényli.
Az általános és a különös megelőzés ugyanis a helyesen alkalmazott büntetésnek két irányban érvényesülő, de a büntetés egységes célját szolgáló hatása. E kettős irányú hatás pedig csak úgy érhető el, ha a kiszabott büntetés a szükséges összhangot megteremti.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott ügyben felmerült sajátos körülményeknek, az 51 éves, büntetlen előéletű terhelt személyében felismerhető társadalomra veszélyesség mértékének, valamint a munkavégzéssel kapcsolatos felelősségre nevelés érdekeinek figyelembevételével a terhelt vonatkozásában a büntetésnek fentebb említett kettős célja végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásával is elérhető.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekhez képest – a XXXIV. számú Büntető Elvi Döntésben foglaltakat is figyelembe véve – a törvénysértés megállapítása mellett, a terheltre kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 70. §-ának (1) és (3) bekezdésében írtak értelmében 2 évi próbaidőre felfüggesztette. (Legf. Bír. B. törv. V. 902/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás