BK BH 1978/189
BK BH 1978/189
1978.05.01.
I. A jármű vezetőjének a sebesség megválasztásánál minden objektív – az észlelést gátló – körülményt messzemenően figyelembe kell vennie.
II. A szeszes italtól befolyásolt állapotban halálos közúti balesetet gondatlanul okozó terhelttel szemben – különös figyelemmel a gátlástalan kíméletlenségére is – szigorú büntetést kell kiszabni [1961. évi V. törvény (Btk.) 194. § (2) bek. a) pont, 34.§ és 64. §].
A járásbíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet szeszes italtól befolyásolt állapotban halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntette miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 4 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított ítéleti tényállás szerint az 1974. évben közlekedési vétség miatt pénzbüntetésre ítélt, majd az 1975. évben garázdaság szabálysértése miatt pénzbírsággal sújtott terhelt 1977. március 8-án 22 óra tájban közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában K. város területén tompított világítás mellett mintegy 110 km-es sebességgel vezette a tulajdonában levő gépkocsit. Amikor egy előtte haladó autóbuszt megelőzve visszatért az út jobb oldalára, a gépkocsijának jobb első részével hátulról elütötte a vele azonos irányban segédmotor-kerékpárján közlekedő B. D.-t, aki súlyos sérüléseibe a helyszínen azonnal belehalt.
A főbüntetés eltúlzottan enyhe volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A cselekmény tárgyi oldalát vizsgálva megállapítható, hogy a jelentős tényezők – a baleseti veszélyhelyzetet eredményező alapvető szabályszegések kirívóan durva volta és a tényleges eredmény – hűen jellemzik az egész eseménysorozat társadalmi veszélyességét.
Az alkoholfogyasztási tilalom megsértése – a tipikus veszélyesség és a gyakori előfordulás miatt – a közúti közlekedés területén az egyik legnagyobb súlyú bűnözési forma. Az ittas vezetés már eleve az elkövető jelentős felelőtlenségére utal. De a sebesség megválasztása is lelkiismeretlen, a következményekkel szembeni közömbös szemléletre mutat. A terhelt ugyanis sem az autóbusz megelőzése, sem az út jobb oldalára való visszatérés során egyáltalán nem észlelte az előtte szabályszerűen haladó segédmotorost, vagyis ténylegesen vakon” vezette nagy sebességgel járművét.
Teljesen közömbös az a tény – amire a védelem mintegy közreható szerencsétlen véletlen tényezőre hivatkozott –, hogy a vádbeli időben a hold fénye olyan szórt világítást adott, amely rontotta az észlelési viszonyokat. A közlekedési büntetőügyekben kialakult ítélkezési gyakorlat ugyanis töretlen abban a kérdésben, hogy a jármű vezetőjének a sebesség megválasztásánál minden objektív – az észlelést gátló – körülményt messzemenően figyelembe kell vennie.
Ugyanakkor – amint arra az óvás helyesen mutat rá – a terhelt személye is fokozottan veszélyes a társadalomra. A terheltet a bíróság azonos szabályszegésből fakadó közlekedési bűncselekmény miatt már elítélte, de a büntetés hatástalannak mutatkozott. A terhelt életvitele – az ellene folyamatban volt szabálysértési eljárás adataiból is kitűnően – nemcsak morális szempontból elítélendő, de jóvátehetetlen eredményt is okozott.
Nyilvánvaló tehát, hogy az elkövetésnél szerepet játszó tárgyi és alanyi tényezők helyes értékelése mellett a közúti közlekedés biztonságához fűződő fontos társadalmi érdekre tekintettel nem lehet elegendő a járásbíróság által tévesen – a büntetési tétel alsó határát alig meghaladó tartamban – kiszabott szabadságvesztés. A generális prevenció hatásosabb érvényesülése súlyosabb büntetés alkalmazását indokolja.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a szabadságvesztést kiszabó részében törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezve – az egyéb ítéleti rendelkezések érintetlenül hagyása mellett – a terheltet 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. (Legf. Bír. B. törv. V. 967/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás