BK BH 1978/191
BK BH 1978/191
1978.05.01.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítására nem kerülhet sor, ha a sértett magatartása és a távolabbi előzmények objektíve alkalmasak voltak a méltányolható okból származó erős felindulás megállapítására, de a vádlott nem rögtönös szándékkal hajtotta végre a cselekményt [1961. évi V. törvény (Btk.) 254. §, 253. § (2) bek. a) pont.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A vádlott öt évvel ezelőtt kötött házasságot a nála 16 évvel fiatalabb sértettel. Kétesztendei együttélés után a házasság a férjnek – az ügy sértettjének – rendszeres italozásai és ittas állapotban többször a tettlegességig elfajuló agresszivitása miatt fokozatosan megromlott.
A vádlott kereseti kérelme alapján a bíróság a házasságot felbontotta s a bérlőtársi viszonyt megszüntette. A jogcím nélküli lakáshasználóvá vált sértett ekkor kórházi alkoholelvonó kezelésen volt, ahonnan a vádlott hozzájárulása alapján tért vissza a volt közös lakásba. A sértett ígéretet tett magatartásának megváltozására, de másnap újból szeszes italt fogyasztott, s ezért a vádlott és a sértett között vitára került sor. A délutáni órákban a sértett újra italt fogyasztott és a vádlottat arra kérte, hogy hozzon neki bort az üzletből. Amikor a vádlott ezt a kérést megtagadta, a sértett durva szavak kíséretében szidalmazta a vádlottat, a lakásban levő bútordarabokat döngette olyan kijelentés mellett, hogy a vádlott őt a lakásból nem teheti ki. Ez a hangoskodás olyan nagy lármával járt, hogy a szomszédok is meghallották. Este a vádlott és a sértett lefeküdt, majd közösültek. Kb. egy óra múlva a sértett felkelt, majd a konyhában megvacsorázott. Ezt követően a vádlott is étkezett, majd a konyhában levő gáztűzhelyen egy 5 literes alumínium fazékban vizet melegített. Közben a sértett elaludt. A vádlott a későbbiek során levette a forrásban levő vizet a gáztűzhelyről és az előzőleg történtek miatti felindulásában a vizesfazék egész tartalmát a szobai heverőn alvó sértettre ráborította. Ezt követően a vizesfazekat eldobta és felszaladt a padlásra, ahol elrejtőzött.
A rendkívül nagy fájdalomra felébredt sértett kiabálni kezdett, és az erre felfigyelő személyek értesítették a mentőket, illetve a rendőrséget. A sértettet egy hétig kezelték a kórházban, de az elszenvedett égési sérülések következtében fellépő súlyos anyagcserezavar és keringésbénulás miatt meghalt.
A megalapozott tényállásban foglaltakból okszerűen·vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére. Tévedett ellenben, amikor az adott bűnös magatartást a Btk. 254. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként minősítette, lényegében azzal az indokolással, hogy a vádlott a sértett magatartása folytán mindvégig igen feszült idegállapotban volt, a több napon keresztül elszenvedett sérelmek az öntudatát teljesen elhomályosító erős felindulást váltottak ki, és ilyen állapotában került sor a cselekmény elkövetésére.
A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot tévesnek találta.
A Btk. 254. §-ában írt privilegizált alakzat megállapításának akkor lehet helye, ha az elkövető a cselekmény végrehajtásakor olyan állapotban van, amelyben valamely erős érzelmet kiváltó méltányolható ok hatása alatt megbomlik a belső egyensúlya, elhomályosodik az öntudata, s ennek folytán kellő meggondolásra, megfontolásra képtelenné válik.
Az ítélkezési gyakorlat szerint az erős felindulás megállapítása szempontjából kétségkívül nem elegendő az elkövetést közvetlenül megelőző események vizsgálata, hanem – különösen hozzátartozó sérelmére elkövetett emberölésnél – figyelembe kell venni a családi élet belső viszonyait s a hozzátartozók egymás iránt tanúsított egész magatartását. Következésképpen az előzményeket a maguk egész folyamatában kell elemezni.
Kétségtelen, hogy a vádlottban tartós elkeseredettség halmozódott fel a sértettnek a tényállásban írt magatartása miatt. Az adott esetben a cselekmény távolabbi előzményei, így az idült alkoholista sértettnek még az aznap délutáni és kora esti órákban is tanúsított magatartása alkalmas lehetett erős felindulás kiváltására. A vádlott és a sértett közötti veszekedés azonban este 8 óra utáni időben lezárult, ezt követően még közösültek, majd a sértett megvacsorázott és visszafeküdt az ágyba, a vádlott ezután ugyancsak étkezett és vizet melegített.
A vádlott a közösüléstől számított mintegy 3 óra múlva követte el a bűncselekményt akkor, amikor már a sértett az ágyban fekve aludt. Az alvó sértett pedig semmiképpen sem tanúsíthatott olyan magatartást, amely a vádlottat a tudatot is elhomályosító indulatba hozta volna.
Mindezeknél fogva valamennyi körülmény együttes vizsgálata alapján arra a következtetésre kell jutni, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor, bár felzaklatott és feszült idegállapotban, de lényegében meggondolva hajtotta végre tettét. Következésképpen a méltányolható ok megléte esetében sem lehet szó rögtönösségről, azaz a cselekménynek erős felindulás állapotában történő elkövetéséről.
A vádlott által megvalósított bűncselekmény – az első fokú ítéletben is kifejtettek szerint – egy héten keresztül rendkívüli kínokat elszenvedett sértettnek az ember életének kioltásával általában együtt járó gyötrelmet lényegesen meghaladó testi szenvedést okozott. Ezt a vádlott tudata is átfogta.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekhez képest az első fokú ítéletnek a jogi minősítésre vonatkozó részét megváltoztatta és a vádlott terhére rótt bűnös magatartást a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés bűntettének minősítette. (Legf. Bír. Bf. V. 13 119/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás