BK BH 1978/192
BK BH 1978/192
1978.05.01.
Téves a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése az olyan terhelt esetében, aki a mások kifejezett felhívása ellenére sem tesz eleget a tőle elvárható segítségnyújtási kötelezettségének [1961. évi V. törvény (Btk.) 259. § (1) bek. és 70. § (1) bek.].
A járásbíróság a II. r. terheltet közlekedési vétség, valamint segítségnyújtás elmulasztásának vétsége miatt – halmazati büntetésül – 8 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és 1 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A másodfokon eljárt megyei bíróság annyiban változtatta meg az ítéletet, hogy a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított ítéleti tényállás szerint a sértett az esti órákban ittasan haladt az országúton, majd az erősen ittas állapota miatt az úttesten keresztbe fekve elaludt.
Az I. r. terhelt menetrendszerű autóbusszal közeledve 23 óra 30 perc tájban 50-60 km/óra sebességgel haladva észlelte, hogy egy személy fekszik az úton. Elhatározta, hogy nem áll meg, hanem elhalad a fekvő ember mellett, ennek során azonban figyelmetlensége folytán, a sértettet a gépkocsi első jobb kerekével megnyomta. Amikor észlelte, hogy a sértett nem mozdul, a mentőállomásra ment, itt azonban az ügyeletesnek azt a kijelentést tette: lehet, hogy embert ütött el vagy egy fadarabon ment keresztül. Eközben érkezett a mentőállomás elé az enyhén alkoholos állapotban levő II. r. terhelt által vezetett gépkocsi, amelyben két utas volt. Az I. r. terhelt a gépkocsit megállítva megkérte a II. r. terheltet, hogy vigye el a baleset színhelyére. A II. r. terhelt a kérésnek eleget tett, majd az úttesten keresztbe fekvő sértettet észlelve lelassította a járművét, de nem állt meg. Elhaladt a földön fekvő ember mellett, majd megfordulva visszaindult és ekkor sem állt meg, noha erre mind az I. r. terhelt, mind az utasai ismételten kerték. Utasainak arra a megjegyzésére, hogy szólni kellene a szemben közlekedő autóbusz vezetőjének, nehogy rámenjen az emberre, olyan kijelentést tett, hogy „nem kell ezt, meglátja az magától is”. Ezután visszatért a városba, az I. r. terheltet a mentőállomás közelében letette, majd lakására ment és lefeküdt.
A helyszínre érkező autóbusz utasai észlelték, hogy a sértett az úttesten fekszik, értesítették a mentőket, a nevezett azonban a kórházba szállítás után sérüléseibe belehalt.
A másodfokon eljárt megyei bíróság ítélete ellen, a II. r. terhelt terhére a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokon eljárt bíróság a büntetlen előéletű és viszonylag idősebb életkorú II. r. terhelt esetében – az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben – nem tulajdonított büntetést súlyosító hatást az elkövetésben megnyilvánuló nagyobb fokú közömbösségnek. Az adott esetben a II. r. terhelt a baleset okozásánál szerepet nem játszott, s így még a felelősségre vonástól való félelemből fakadó menekülés sem motiválhatta cselekményét. Az átlagosnál súlyosabb megítélés alá esik azonban az a magatartás, hogy mások kifejezett felhívása ellenére nemcsak a legegyszerűbb segítségnyújtásra sem volt hajlandó, de még a sértettet fenyegető újabb veszélyhelyzet elhárítása érdekében sem fejtett ki semmiféle tevékenységet.
Mindezekhez képest a terhelt által megvalósított bűncselekménynek az alapvető erkölcsi követelményeket súlyosan sértő jellegét is figyelembe véve – a Legfelsőbb Bíróság XXXIV. sz. büntető elvi döntésében kifejtettekre is tekintettel – a büntetés végrehajtásának próbaidőre történt felfüggesztése nem áll összhangban a büntetés céljával, különösen az általános megelőzés szempontjaival. Következésképpen a Btk. 70. §-ának (1) bekezdésében írt törvényes kedvezmény alkalmazására törvénysértően került sor.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztő ítéleti rendelkezést mellőzte. (Legf. Bír. B. törv. V. 1607/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás