BK BH 1978/193
BK BH 1978/193
1978.05.01.
A magánlaksértés nem minősül erőszakkal elkövetettként, ha az elkövető jogos indok nélkül úgy jut be a sértett bekerített udvarába, hogy a kapuajtót betámasztó lécet elmozdítja [1961. évi V. törvény (Btk.) 263. § (2) bek. a) pont].
A járásbíróság az I., II. és III. r. vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, erőszakkal több személy által elkövetett magánlaksértés bűntettében és több személy által elkövetett garázdaság bűntettében állapította meg, ezért halmazati büntetésül az I. r. vádlottat 8 hónapi szabadságvesztésre, a II. r. vádlottat 7 hónapi szabadságvesztésre, a III. r. vádlottat pedig ugyancsak 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
Az ítélet ellen a vádlottak jelentettek be fellebbezést.
A főügyészség indítványozta, hogy a megyei bíróság a vádlottak bűnösségét 1-1 rb. könnyű testi sértés vétségében is állapítsa meg.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott közös háztartásban élt a sértettel, aki őt elhagyta és a szomszéd községben egy másik férfival lépett életközösségre. Az I. r. vádlott felkereste társait és kérte őket, hogy segítsék élettársát visszahozni. Délután 4 óra tájban érkeztek ahhoz a házhoz, ahol a sértett lakott. A kapuajtót betámasztó lécet a II. r. vádlott elvette, majd a ház konyhájába mentek, a sértettet felszólították, hogy menjen vissza az I. r. vádlotthoz. Miután ez ellen a sértett tiltakozott, a lakásból kilökdösték az utcára, ahol a sértett egy időre kiszabadult kezeik közül, de az I. r. vádlott elfogta, hajánál fogva megragadta, a földre kerülő sértettet mindhárom vádlott ütlegelte és vonszolta, majd a III. r. vádlott kerékpárjára igyekeztek felültetni. A sértett kiabálására az utcán sokan összegyűltek, a rendőrjárőr is a helyszínre érkezett s a vádlottakat előállította. A vádlottak bántalmazása következtében a sértett több, 8 napon belül gyógyuló, főleg horzsolásos sérülést szenvedett. A későbbiek során a sértett az I. r. vádlottal kibékült és visszaköltözött hozzá.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, tévedett azonban a vádlottak cselekményeinek minősítésénél.
Az elsőfokú bíróság által megállapított többszörös halmazat ellentétben áll a Legfelsőbb Bíróság BK 504. sz. állásfoglalásában kifejtettekkel, mely szerint garázdaság megállapítása esetén a cselekmény – ezzel bűnhalmazatban – más bűncselekményként nem minősíthető. Nem kerülhet halmazat megállapításra sor, ha a garázda magatartással együtt enyhébb vagy azonos súlyú bűncselekmény is megvalósult.
Az adott esetben halmazat megállapítása a több személy által elkövetett garázdaság és az ennél enyhébben büntetendő személyi szabadság megsértése, valamint a könnyű testi sértés között kizárt. Nem lehet indoka a halmazat megállapításának még a sértett jogvédte érdekek különbözősége sem.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a több személy által elkövetett garázdaság bűntettével halmazatban megállapította a vádlottak bűnösségét a személyi szabadság megsértésének bűntettében. Ugyanakkor helyesen nem állapította meg a vádlottak bűnösségét a könnyű testi sértés vétségében, ezért a megyei főügyészségnek e vétség megállapítására irányuló indítványa nem helytálló.
A több személy által együttesen elkövetett magánlaksértés bűntette és az ugyancsak súlyosabb minősítés alá és garázdaság bűntette az adott esetben bűnhalmazatban állapítható meg, mivel a házijog megsértésével megvalósult cselekmény időbelileg is elkülönült a garázda magatartástól, nincs tehát a két bűncselekmény között olyan kapcsolat, amelynél fogva bűnhalmazat megállapítása kizárt lenne.
Tévedett viszont az elsőfokú bíróság a garázda magatartástól elkülönülő magánlaksértés minősítésénél, mert azt erőszakkal elkövetettnek minősítette. Amikor a vádlottak a kapuajtót betámasztó lécet elvették, nem valósítottak meg fizikai erőkifejtést igénylő cselekményt a szabad bemenetelt gátló akadály leküzdése érdekében. Ez az egyszerű bemenetel feltétele volt, magatartásuk tehát nem minősíthető behatolásnak. Nem kétséges viszont, hogy a vádlottak bemenetele – annak célját és a sértett tiltakozását figyelembe véve – jogtalan volt.
Mindezek alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 260. §-a alapján megváltoztatva, a vádlottak cselekményeit a Btk. 219. §-a (1) bekezdésének I. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, több személy által elkövetett garázdaság bűntettének, ezzel bűnhalmazatban a Btk. 263. §-a (1) bekezdésének I. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés e) pontja szerint minősülő több személy által együttesen elkövetett magánlaksértés bűntettének minősítette és a megváltozott minősítésre tekintettel az I. r. vádlottat 4 hónapi, a II. és III. r. vádlottat pedig 3-3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. (Veszprém Megyei Bíróság Bf. 633/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás