PK BH 1978/197
PK BH 1978/197
1978.05.01.
A tulajdonos birtokából bűncselekmény folytán kikerült dolog tulajdonjoga kereskedelmi forgalmon kívül további eladások esetén sem szerezhető meg, mert nincs alap annak megállapítására, hogy valamelyik vevő olyan személytől vásárolta meg a dolgot, akire azt a tulajdonos bízta [Ptk. 118. § (2) bek.].
A felperes 1975 áprilisában az I. r. alperestől két csikót vásárolt járlatlevelekkel. A csikók közül az egyiket a rendőrhatóság 1975. június 17-én lefoglalta s az állatot a II. r. alperesnek mint a csikó jogos tulajdonosának kiadni rendelte.
A rendőrhatóság 1975. augusztus 26-án hozott újabb határozatával a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt ismeretlen tettes ellen indított nyomozást megszüntette, miután a tettest nem sikerült felkutatni.
A felperes keresetlevelében először az I. r. alperest kérte kötelezni a csikó vételárának – 20 000 forintnak – s kamatainak, valamint a perköltségnek a megfizetésére.
A perbe utóbb az I. r. alperes pernyertessége végett beavatkozott Sz. I. is, akitől az I. r. alperes a csikót 1975 februárjában ugyancsak járatlevéllel vásárolta.
A felperes ezt követőleg kiterjesztette a keresetét a II. r. alperesre is, akinek a ló természetbeni kiadására kötelezését kérte.
A beavatkozó, valamint a II. r. alperes is a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a II. r. alperest arra kötelezte, hogy a csikót adja ki a felperesnek, kötelezte emellett 1200 forint perköltség fizetésére is, az I. r. alperessel szembeni keresetet viszont elutasította, egyben úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viseli a perben felmerült költségeit. Az ítélet szerint az I. r. alperes a ló tulajdonjogát a beavatkozótól szerezte meg és marhalevél alapján jogszerűen adta tovább azt a felperesnek. A nevezett viszont jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében szerezte meg a csikót az I. r. alperestől. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy sem a beavatkozónak, sem az I. r. alperesnek nem volt arról tudomása, hogy a ló „bűncselekményből származik”. Végül utalt a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdésében és a 118. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre és megállapította, hogy a felperes a ló tulajdonjogát megszerezte, így köteles azt részére a II. r. alperes kiadni.
Az ítélet ellen fellebbező I. r. alperes a felperesnek perköltségben marasztalását, a II. r. alperes pedig a vele szemben támasztott kereset elutasítását kérte. A felperes csatlakozó fellebbezést jelentett be, és arra az esetre, ha a másodfokú bíróság a II. r. alperes fellebbezésének helyt adna, az I. r. alperes marasztalását kérte az eredeti keresete szerint.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatta és a keresetet a II. r. alperessel szemben is elutasította. Egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 1200, a II. r. alperesnek pedig 600 Ft perköltséget. Az ítélet indokolása szerint tévesen kötelezte az elsőfokú bíróság a II. r. alperest a ló kiadására. A Ptk. 117. §-a értelmében ugyanis átruházással – ha a törvény kivételt nem tesz – csak a dolog tulajdonosától lehet tulajdonjogot szerezni. A forgalom biztonsága érdekében a jóhiszemű szerző javára a törvény két irányban állapít meg kivételt. A kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha az átruházó nem volt tulajdonos. A kereskedelmi forgalmon kívül pedig az szerezhet tulajdonjogot, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta (Ptk. 118. §-a).
A ló tulajdonosa kétségtelenül a II. r. alperes, annak birtokából a ló úgy került ki, hogy azt ismeretlen személy eltulajdonította. A bűncselekménnyel szerzett ló eladása, illetve továbbadása esetében egyik vevő sem olyan személytől vásárolta meg a lovat, akire azt a tulajdonos bízta. Így egyik vevő sem szerezte meg a ló tulajdonjogát, ami egyben azt jelenti, hogy a II. r. alperes sem vesztette el tulajdonjogát, miért is a ló kiadására nem kötelezhető.
A felperes keresetében az I. r. alperest a 20 000 Ft vételár visszafizetésére kérte kötelezni arra az esetre, ha a bíróság a II. r. alperest nem kötelezné a ló kiadására. A felperesnek ezt a kereseti kérelmét már az elsőfokú bíróság elutasította, így tehát ez az ítéleti rendelkezés, fellebbezés hiányában, jogerőre emelkedett. Rámutatott még arra, hogy az I. r. alperes csupán a perköltségre vonatkozó rendelkezést támadta fellebbezéssel, így a Pp. 244. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a per főtárgyára vonatkozó csatlakozó fellebbezésnek nincs helye. Minthogy a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta el, a felperes pedig az első fokú ítélet ellen nem terjesztett elő olyan fellebbezést, amelyben sérelmezte az I. r. alperessel szemben emelt keresetének elutasítását, így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletben foglalt rendelkezést nem bírálhatta felül.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasító és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése, valamint a másodfokú bíróság ítéletének ama rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás, amelyben a felperest az I. r. alperes részére perköltség megfizetésére kötelezte, megalapozott.
Helytállóan állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy annak a lónak a tulajdonjogát, amelyet nem kereskedelmi forgalomban adtak el, még abban az esetben sem szerezhetik meg a későbbi szerzők, ha a lovat járatlevéllel vásárolták. A Ptk. 118. §-ának (2) bekezdésé szerint ugyanis kereskedelmi forgalmon kívül csak az szerez tulajdonjogot, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerezte meg, akire azt a tulajdonos bízta. Miután a ló a II. r. alperes birtokából bűncselekmény folytán került ki, tehát nem állapítható meg, hogy valamelyik vevő is olyan személytől vásárolta meg a lovat, akire azt a tulajdonos bízta. Ez volt az oka annak is, hogy a felperes nem kaphatta vissza a tőle lefoglalt és a rendőrhatóság által a tulajdonosnak – a II. r. alperesnek – kiadott lovat.
A Ptk. 372. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint azonban, ha a vevő harmadik személy joga következtében a dolgot e harmadik személynek kiszolgáltatja, vagy az eladónak visszaadja, az eladótól kártérítést követelhet.
Így tehát a felperes, aki a II. r. alperesnek mint tulajdonosnak visszaadott lovat már vissza nem követelheti, jogszerűen igényelheti az I. r. alperestől, hogy kártérítés címén visszakapja az I. r. alperestől mint eladótól az általa kifizetett vételárat és annak kamatait, ez utóbbit attól a naptól kezdődően, amikor a felperestől a lovat a rendőrhatóság lefoglalta, s a II. r. alperesnek visszaszállította.
A fentiekből kitűnik, hogy a jogerős ítélet törvényességi óvással támadott részében jogszabálysértő. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 540/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás