PK BH 1978/20
PK BH 1978/20
1978.01.01.
Haszonélvezettel terhelt dolgot a tulajdonosa általában ellenérték fejében használhatja. A haszonélvezővel lakás ingyenes használatára kötött szerződés eredményes megtámadása esetén a tulajdonost terhelő lakáshasználati díj megállapításánál nem a lakbérekről szóló jogszabályok rendelkezései az irányadóak, hanem a használat ellenértékét az ingatlan fekvésére, műszaki állapotára, a tulajdonos által használt helyiségek számára, felszereltségére, beosztására, a használat módjára és az eset egyéb körülményeire figyelemmel kell megállapítani [Ptk. 155. § (1) és (2) bek., 201. § (1) bek., 210. § (3) bek., 235. § (1) bek., 237. §; 3/1971. (II. 8.) Korm. sz. r.; 8/1971. (II. 10.) Korm. sz. r.].
A II. r. felperes tulajdonában volt házasingatlan holtig tartó haszonélvezeti joga férjét az I. r. felperest illette. Ezt az ingatlant a II. r. felperes az 1971. október 11-én kelt szerződéssel az alpereseknek ajándékozta, akik közül az I. r. alperes a felperesek unokája, a II. r. alperes pedig az I. r. alperes házastársa. A szerződés alapján a II. r. felperes is haszonélvezeti jogot szerzett az ingatlanra. A szerződés 4. pontja szerint „az ajándékozó megengedi, hogy a megajándékozottak az ingatlanba beköltözzenek, ezt birtokba vegyék és ott lényegében közösen együtt fognak lakni”. A 7. pont értelmében „a beköltözés napjától kezdődően az ajándékozó, annak férje, valamint megajándékozottak egy családként együtt élnek”.
E megállapodásnak megfelelően az alperesek 1972 januárjában az ingatlanba költöztek és 1973 nyaráig az egy szobából, konyhából, kamrából és nyári konyhából álló lakóházat a felperesekkel közösen használták. Ezt követően a szoba az alperesek kizárólagos használatába került, míg a többi helyiség továbbra is közös használatban maradt. A gazdasági épületek közül egy istállót és egy színt használtak az alperesek·kizárólagosan, és használatukban volt a kertnek a fele része is.
A peres felek között kezdetben fennállott jó viszony egy idő múlva megromlott, 1973. október 7-én a II. r. felperes sérelmére a II. r. alperes becsületsértést, 1973. november 27-én pedig az I. r. felperes sérelmére az I. r. alperes könnyű testi sértést követett el. A bíróság az alpereseket e cselekményeik miatt megbüntette. Ugyancsak e cselekmények miatt a felperesek az ajándékot az alperesektől visszakövetelték.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 582. §-ának (2) bekezdése alapján a keresetnek helyt adott. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben és annyiban változtatta meg, hogy az I. r. felperes keresetét – miután a nevezett nem volt az ingatlannak a tulajdonosa és így ajándékozó sem – jogviszony hiánya miatt elutasította. Ezt követőleg indították meg a felperesek a jelen pert az alperesek ellen az ingatlan kiürítése iránt. Az alperesek viszonkeresetükben a beruházásaik értékének megtérítésére kérték a felpereseket kötelezni. A követelésük összegét a per során 27 950 Ft-ban jelölték meg. Ezt a felperesek 25 440 Ft erejéig elismerték, 24 000 Ft tekintetében azonban beszámítási kifogással éltek. E beszámítási kifogás 39 hónapra járó havi 600 Ft ingatlanhasználati díjból és egy az alperesek gyermekei által tönkretett matrac 600 forintos értékéből adódik.
A járásbíróság a kiürítésre irányuló kereseti kérelemnek a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett részítéletével helyt adott. Az alperesek az ítéletnek eleget tettek és 1975. február 22-én az ingatlant kiürítették.
Ezt követően a járásbíróság a viszontkereset és a felperesek ezzel kapcsolatos beszámítási kifogása tárgyában ítéletet hozott és a felpereseket – az alperesek részére – 8958 Ft megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Megállapította, hogy az alpereseket a felperesek ingatlanába történt beruházás címén 27 550 Ft illeti meg. Ebbe az összegbe azonban a felperesek jogosultak beszámítani az alperesek által 39 hónapra fizetendő havi 202 Ft lakás- és 331 Ft helyiség-használati díjat. Ennek 20 787 Ft-os összegét csökkentette az alperesek által viselt, de a felpereseket terhelő 2195 Ft közmű és egyéb költséggel és így a 27 550 Ft-os alperesi követelésből 18 592 Ft-ot vont le. A lakás és egyéb helyiségek használati díját a 3/1971. (II. 8.) Korm. számú, valamint a 8/1971. (II. 10.) Korm. számú rendeletek alapján állapította meg. Az alperesek, fizetési kötelezettségét pedig azzal az indokolással állapította meg, hogy az ajándékozási szerződés felbontásáig tulajdonosként laktak ugyan az ingatlanban, az ingatlan haszonélvezői azonban a felperesek voltak. Így ebben az időszakban is megillette a felpereseket az ingatlan haszna, tehát az alperesek lakás- és helyiséghasználatának az ellenértéke is.
A másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatta, a viszonkeresetet az I. r. felperessel szemben elutasította, a II. r. felperes által az alpereseknek fizetendő összeget pedig 22 076 Ft-ra felemelte.
Az I. r. felperessel szemben a viszonkeresetet jogviszony hiánya miatt utasította el a másodfokú bíróság. A továbbiakban az ítélet indokolásában azt fejtette ki, hogy az alperesek nem tulajdonosi minőségben csupán 4 hónapon keresztül használták az ingatlant és így csak ennyi időre kötelesek lakáshasználati díjat fizetni. A járásbíróság – az ítélet indokolása szerint – tévesen adott helyt a beszámítási kifogásnak arra az időszakra vonatkozóan is, amikor az alperesek tulajdonosok voltak. Tévesen állapította meg a használati díjat az istálló és a szín tekintetében is. A perbeli ingatlan ugyanis jellegénél fogva olyan, hogy ahhoz istálló és szín is tartozik, ezekért tehát külön használati díj nem számítható fel.
Mindezek alapján a felperesek beszámítási kifogását 808 Ft lakáshasználati díj és a matrac 600 Ft-os értéke, összesen tehát 1408 Ft erejéig találta alaposnak. Az alperesek javára 21 000 Ft értéknövelő beruházást és 2478 Ft általuk viselt különféle költséget, összesen tehát 23 478 Ft-ot vett figyelembe. A két összeg különbözete 22 070 Ft.
A jogerős ítéletnek az alperesek által fizetendő használati díjra vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Téves a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperesek csupán 4 hónapra tartoznak a felpereseknek használati díjat fizetni azért, mert csupán ennyi időn át használták az ingatlant nem tulajdonosi minőségben. Kétségtelen, hogy az alperesek az ajándék visszakövetelése iránti perben hozott ítélet jogerőre emelkedéséig az ingatlan tulajdonosai voltak, annak haszonélvezeti joga azonban ebben az esetben is a felpereseket illette.
A Ptk. 155. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a haszonélvező jogosult az ingatlan használatára és hasznainak szedésére. A használat és a hasznok szedésének jogát a tulajdonos a 155. §-ának (2) bekezdése értelmében csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonos is csak ellenérték fejében jogosult a haszonélvezettel terhelt dolog használatára, kivéve, ha erre a haszonélvező nem tart igényt és a használatot ingyenesen engedi meg [Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése].
Az adott esetben a felperesek ellenérték nélkül engedték ugyan meg az alpereseknek az ingatlan használatát. Az alperesek odaköltözésekor azonban a feleknek az ajándékozási szerződés tartalmából is felismerhetően az volt a kölcsönös feltevése, hogy egy családként egyetértésben egymást kölcsönösen támogatva fognak együtt élni. Ez a feltevés utóbb tévesnek bizonyult annak folytán, hogy az alperesek a felperesekkel szemben súlyos jogsértést követtek el, ami a családias együttélés megszűnését, az ajándék visszakövetelését és az alpereseknek az ingatlanból a távozását eredményezte.
A Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja. A felpereseknek az a perbeli nyilatkozata, hogy az alperesektől ott lakásuk idejére az ingatlan használatáért ellenértéket igényelnek és e követelésüket a viszontkereseti követelésbe beszámítani kívánják, tartalmilag az ingyenes használatra vonatkozó korábbi megállapodás megtámadásának minősül.
A Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Az érvénytelenség következményeit a Ptk. 237. §-a állapítja meg. Minthogy az adott esetben a múltra nézve a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján az alpereseket az ingatlan használata fejében megfelelő ellenszolgáltatás fizetésére kell kötelezni.
Ebből az is következik, hogy a felek közötti jogvitát – e részében – nem a jogcím nélküli lakáshasználatra vonatkozó rendelkezések alapján kell elbírálni. Így tévedtek a perben eljárt bíróságok, amidőn az alperesek által fizetendő használati díjat a 3/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet, valamint a 8/1971. (II. 10.) Korm. sz. rendelet alapján állapították meg. E rendeletek előírásai és az ott meghatározott bérösszegek helyett az ingatlan fekvésére, műszaki állapotára, az alperesek által használt helyiségek számára, felszereltségére, beosztására, a használat módjára és a szükséghez képest az eset egyéb körülményeire kellett volna figyelemmel lenni. Ezek között mint egyik szempont jöhetett volna figyelembe a hasonló ingatlanok hasznosítása esetén elérhető évi jövedelem. Ugyancsak a használati díj összegszerűségének megállapításánál kellett volna értékelni azt a körülményt is, hogy az alperesek használatában volt egy istálló és egy szín, valamint a kertnek a fele része is.
A Legfelsőbb Bíróság elnökének törvényességi óvása nem érintette a jogerős ítéletnek az alperesek beruházásainak ellenértékére vonatkozó rendelkezéseit. A törvényességi óvás keretein belül csupán az alpereseket terhelő ingatlanhasználati díj összegszerűségének tisztázása végett kellett a jogerős határozatot hatályon kívül helyezni. Minthogy azonban ezáltal bizonytalanná vált az, hogy a felperesek beszámítási kifogása milyen összeg erejéig megalapozott és ehhez képest milyen összegű térítési kötelezettség terheli a felpereseket, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 391/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás