PK BH 1978/200.
PK BH 1978/200.
1978.05.01.
Baleseti járadék felemelésénél alapul nem az átlagkeresetek közötti különbözet szolgál, hanem a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az azonos, illetőleg a hasonló munkakörben dolgozók keresete bérrendezés (bérfejlesztés) vagy egyéb körülmény folytán milyen mértékben emelkedett [Ptké. 59. § (3) bek;* MK 67. sz.].
A felperes 1973. április 13-án közúti balesetet szenvedett. Ezt megelőzőleg építésvezető volt havi 5442 forint átlagkeresettel. A baleset folytán keletkezett egészségromlása miatt eredeti munkakörének betöltésére alkalmatlanná vált. Jelenleg a régi munkáltatójánál utókalkulátor havi 3370 forint átlagkeresettel.
A felperes keresetében előadta, hogy az alperes a kötelező gépjármű felelősségi biztosításra tekintettel rendezte a balesetből származott kárát és 1975. december végéig keresetveszteség címén havi 2192 forint járadékot folyósított részére. A járadék folyósítását az alperes azért szüntette meg, mert az orvosának szakvéleménye szerint a felperes egészségi állapotában olyan mérvű javulás következett be, hogy alkalmas a baleset előtti munkakörének betöltésére.
A MÁV főorvosi hivatala a felperest 1976. február 11-én felülvizsgálta és megállapította, hogy csak a forgalom lebonyolításával közvetlenül össze nem függő kalkulátor munkakör ellátására alkalmas.
A felperes a keresetében 1976. január 1-jétől kezdődően 2500 forint havi járadék fizetésére kérte kötelezni az alperest arra is tekintettel, hogy a MÁV-nál a balesete óta bérfejlesztés volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a felperes alkalmas régi munkakörének betöltésére.
A járásbíróság által meghallgatott ideggyógyász igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint a felperes eredeti munkakörében nem dolgozhat, nem végezhet olyan munkát, amely szédüléses, kettős látásos panaszai miatt balesetveszélyes.
Az alperes az 1976. október 21-én megtartott tárgyaláson elismerte, hogy a felperessel azonos munkakörben foglalkoztatott dolgozóknál 10%-os bérfejlesztés volt a 110 Ft bérpótlékot is figyelembe véve. Ezért a felperes 5442 forint havi jövedelme 5986 forintra emelkedett volna. A felperes ezután módosított keresete szerint 1976. január 1-jétől havi 2506 forint járadékmegfizetésre kérte kötelezni az alperest.
A járásbíróság az alperest 1976. január 1-jétől kezdődően havi 2506 forint járadék fizetésére kötelezte azzal, hogy az 1976. október 31-ig lejárt 25 060 forint járadékot egy összegben köteles megfizetni, ezenfelül az alperest 1830 forint perköltség fizetésére is kötelezte. Ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes elismerte a kereseti igény jogszerűségét.
Az ítélet ellen a megyei főügyész fellebbezett, a járadék összegének havi 1703 forintra való leszállítását indítványozta. Utalt arra, hogy a felperes 1975. évi összes keresete 50 520 forint volt. A hozzá hasonló munkakörben foglalkoztatott alkalmazottak kereseti átlaga 70 954 forintot tett ki 1975. évben. A kettő közötti különbözet 20 434 forint, amiből egy hónapra 1703 forint jut.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő, a felperes ellenkérelme pedig az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az·első fokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig akként változtatta meg, hogy a havi járadék összegét 1703 forintra, a perköltséget 1400 forintra szállította le azzal, hogy mindegyik fél maga viseli a fellebbezési eljárás során felmerült saját költségét. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság tévedett amikor a felperes részére a Ptké. 58. §-ának (1) bekezdése** szerint járó baleseti járadék összegét azon az alapon állapította meg, hogy a felperes által korábban betöltött munkakörben dolgozók javára 10%-os bérfejlesztés történt. Az adott esetben a Ptké. 59. §-ának (3) bekezdésében foglalt jogszabályt kell alkalmazni. Ehhez képest az azonos munkakörben jelenleg foglalkoztatott dolgozók 1975. évi átlagkeresete 70 954 forint volt, a felperes 1975 évi keresete 50 520 forint, a kettő közötti különbözetnek vagyis, a 20 434 forintnak egy hónapra eső része – 1703 forint – a felperest jogszerűen megillető járadék.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság MK 67. számú állásfoglalásának III. pontja szerint: a járadék felemelésének összegszerűségénél nem azt kell vizsgálni, hogy az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozóknak mekkora (milyen összegű) az átlagkeresete, hanem azt, hogy az azonos, illetve – ha az azonos munkakör megszűnt – a hasonló munkakörben dolgozók keresete bérrendezés (bérfejlesztés) vagy egyéb körülmény folytán milyen mértékben emelkedett.
Az ezzel ellenkező, a dolgozók átlagkeresetének figyelembevételével történő megállapítás a járadéknak a korábban az átlagosnál lényegesen jobban dolgozókra és ezáltal többet keresőkre nézve indokolatlanul hátrányos, míg a kevésbé jól dolgozókra nézve előnyös lehet.
Ebből következik, hogy az említett kollégiumi állásfoglalás III. pontja jobban megfelel a reális és teljes kártérítés elvének. Éppen ezért nincs ellentétben a Ptké. 59. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amely a munkát munkaviszony alapján végző dolgozók átlagos havi keresetét akkor tekinti irányadónak, ha különben a keresetveszteség (jövedelemkiesés) a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján nem határozható meg.
A dolgozó egyébként nem szenvedhet hátrányt egyedül azért, mert a baleseti eredetű rokkantsága miatt történt munkakörváltozásból származott keresetveszteségét nem a vállalatával, hanem a balesetért felelős, a munkaviszonyon kívül álló harmadik személlyel szemben érvényesíti.
Tévedett tehát a fellebbezési bíróság, amikor a felperes részére megítélt járadékot havi 1703 forintra szállította le.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 560/1977. sz.)
*
Ezt a rendelkezést a Ptk.-nak az 1977. évi IV. tv.-nyel megállapított 357. §-a (1) bekezdése tartalmazza.
**
Ezt a rendelkezést az 1977. évi IV. tv.-nyel módosított Ptk. 356. §-ának (1) bekezdése tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás