PK BH 1978/203
PK BH 1978/203
1978.05.01.
Ajándék visszakövetelése szempontjából nemcsak a megélhetéshez nélkülözhetetlen rendszeres jövedelemforrás és az anyagi javak meglétét kell vizsgálni, hanem azt is, hogy biztosított-e a jogosult – létfenntartásához ugyancsak szükséges – ápolása és gondozása [Ptk. 582. § (1) bek.; PK 95. sz.].
A felperesek házastársak, az alperes az I. r. felperes testvérének a lánya. A felperesek 1961. augusztus 29-én adásvétel útján szerezték meg a lakóház és a hozzá tartozó 1132 □-öl terület tulajdonjogát. A szerződés megkötésével egyidejűleg az ingatlan 6/7 eszmei hányadát a felperesek az akkor még kiskorú alperesnek ajándékozták, míg maguk 1/7 arányú tulajdont szereztek és fenntartották haszonélvezeti jogukat az alperes 6/7 arányú tulajdoni illetőségére.
A telken levő, egy szobából és mellékhelyiségekből álló lakásban a felperesek laknak és a telket is ők használják. Az alperes az ajándékba kapott ingatlant nem használta, más községben szüleivel együtt lakik.
A felperesek először 1971. április 14-én nyújtottak be keresetet a bírósághoz, amelyben az alperestől az ingatlan-ajándékot azon a címein követelték vissza, hogy arra létfenntartásuk érdekében szükségük van. Ez a per a felpereseknek a keresettől történt elállása következtében megszűnt.
1974. március 21-én a felperesek azonos tartalmú kereseti kérelmet terjesztettek elő, keresetüket azonban a bíróság elutasította.
A felperesek 1976. június 10-én újabb pert indítottak az alperes ellen. Kereseti előadásuk szerint anyagi helyzetük és egészségi állapotuk a korábban érvényesített igényük elbírálása óta olyan mértékben romlott, amely megalapozza az ajándék visszakövetelését. Hatósági orvosi bizonyítványt mellékeltek, amely igazolja, hogy az I. r. felperes 90%-ban munkaképtelen és állandósult betegségei miatt gondozásra szorul, míg a II. r. felperes önmagát sem tudja ellátni, így teljes és állandó ápolást igényel.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal védekezett, hogy a felpereseknek az ingatlanon folytatott gazdálkodása, továbbá egyéb mezőgazdasági ingatlanaik jövedelme megfelelő megélhetést nyújt.
Az elsőfokú bíróság mezőgazdasági szakértőt rendelt ki a felperesek jövedelmi viszonyainak a tisztázására. A szakértő e címen a felperesek 1 főre jutó jövedelmét 1976. évben havi 347 forintban határozta meg. Tanúként hallgatta ki a bíróság az alperes szüleit, akik előadták, hogy az I. r. felperes l976. július 21-én felkereste lakásán az alperest és 10 000 Ft-ot ajánlott fel részére arra az esetre, ha az ajándékot önként hajlandó visszaadni.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Az ítélet indokolása szerint a felperesek létfenntartását meglevő vagyonuk megfelelően biztosítja. A felperesek anyagi rászorultságának hiányát bizonyítja az I. r. felperes egyezségi ajánlata is, amely szerint 10 000 Ft-ot tudnak kifizetni az alperesnek. Utalt az ítélet indokolása arra is, hogy amennyiben a jövőben a felperesek jövedelme olyan mértékben csökkenne, hogy létfenntartásuk nem lesz biztosítva, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 95. számú állásfoglalása értelmében az alperestől járadékot igényelhetnek.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet – lényegében helyes indokai alapján – hagyta helyben.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a még meglevő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.
A perben eljárt bíróságok csupán azt vizsgálták, hogy a felpereseknek a lakása, elhelyezése és élelmezése mennyiben biztosított. A létfenntartás feltételének a vizsgálata azonban nem szűkíthető le a szükségletek anyagi fedezetének tisztázására. A létfenntartási igény körében a megélhetéshez nélkülözhetetlen rendszeres jövedelemforrás és anyagi javak mellett azt is vizsgálni kell, hogy a jogosult nem szorul-e ápolásra vagy gondozásra.
A keresetlevélhez csatolt hatósági orvosi bizonyítványból kitűnően az I. r. felperes 67 éves, 90%-ban munkaképtelen, gondozásra szoruló beteg ember. A II. r. felperes 74 éves; önmagát nem tudja ellátni, állandó ápolásra szorul, állapotában javulás nem várható. Az alperes az okiratok tartalmi valóságát eddig nem tette vitássá, azok tartalmával szemben a perben aggályt keltő adat nem merült fel.
A hatósági orvosi bizonyítványok tartalmára figyelemmel annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a felpereseknek létfenntartásuk biztosítása érdekében szükségük van-e az alperesnek juttatott ajándékra, azt is figyelembe kell venni, hogy a felperesek gondozása és ellátása mennyiben biztosított és a rendelkezésre álló vagyoni és jövedelmi viszonyaikra figyelemmel az milyen módon biztosítható.
Ennek során abból kell kiindulni, hogy a felperesek személyes termelő tevékenységet már nem tudnak végezni, a II. r. alperes önmagát sem képes ellátni. Rendszeres havi jövedelmük a felpereseknek nincsen, a peradatok szerint nyugdíjjal, járadékkal nem rendelkeznek. Mezőgazdasági ingatlanuk idegen által történő megművelése esetén pedig a perben meghallgatott mezőgazdasági szakértő véleményéből megállapíthatólag átlagosan havi 347 forint az egy főre jutó jövedelmük. Ez az összeg még a létminimumot sem éri el, még abban az esetben sem, ha lakásuk, viszonylag kisebb kiadásuk mellett a haszonélvezetük alatt álló ingatlanban biztosítva van. De különösen nem megoldott a felperesek ápolása és gondozása, amely életkorukra és egészségi állapotukra tekintettel a létfenntartásukhoz ugyancsak szükséges.
Tévedtek az eljárt bíróságok akkor, amikor a felperesek által 1975. és 1976. évben értékesített mezőgazdasági ingatlanoknak a vételárát – jövedelemkén – a felperesek oldalán figyelembe vették. A peradatokból megállapítható: 5000 Ft-ért, illetőleg 2000 Ft-ért történt az ítéletben megjelölt ingatlanilletőségek értékesítése. A befolyt vételár viszonylag kisebb összeg, amely csupán egyszer áll a felperesek rendelkezésére, tehát rendszeres jövedelemforrásként nem értékelhető.
A felpereseknek 1976. évben még valóban rendelkezésükre állott az ekkor értékesített szántóföld 22 q búza termése. Ezt a szántóföldet azonban a felperesek nem maguk művelték, ez a terméseredmény, amely egyébként az ingatlan értékesítése folytán a jövőben ugyancsak elesik, nem emelte meg olyan mértékben a felperesek havi jövedelmét, amely alkalmas lenne annak megállapítására, hogy létfenntartásuk a továbbiakban megfelelően biztosított.
Téves következtetést vont le az elsőfokú bíróság a felperesek 10 000 Ft-os egyezségi ajánlatából is. Ez az egyezségi ajánlat elsősorban nem a felperesek kedvező anyagi helyzetét bizonyítja, hanem éppen arra utal, hogy a felperesek még anyagi áldozatok vállalásával is lehetőséget kívántak teremteni arra, hogy az ingatlannal kapcsolatos rendelkezési jog megszerzésével létfenntartásukat a továbbiakban biztosítani tudják.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 95. sz. állásfoglalása lehetőséget biztosít arra, hogy a létfenntartásra alapított visszakövetelési igény érvényesítése esetén a megajándékozott mentesüljön az ajándék visszaadásának kötelezettsége alól abban az esetben, ha az ajándékozó létfenntartását járadék vagy természetbeni tartás útján megfelelően biztosítja.
A természetbeni tartás vagy gondozás azonban bizalmi viszonyt feltételez a jogosult és a gondozó között. A peradatokból megállapíthatóan az idős és nagymértékben rokkant felperesekkel eddig a megajándékozott alperes nem törődött, velük szemben teljesen érdektelenül viselkedett, minden igény teljesítése elől elzárkózott.
Ilyen körülmények között nem indokolt a PK 95. számú állásfoglalásban foglaltak alkalmazása, annál kevésbé, mert a felperesek, akik mindketten idős beteg emberek, járadékszerű szolgáltatással nem is tudnák megfelelően biztosítani létfenntartásukon túlmenően ápolásukat és gondozásukat is.
A perben eljárt bíróságok tévesen utasították el tehát a felpereseknek az ajándék visszakövetelésére irányuló igényét. Minthogy azonban az ingatlan telekkönyvi kivonata az iratok között nem áll rendelkezésre, az előző peres iratokhoz csatolt telekkönyvi kivonat pedig a több évvel ezelőtti telekkönyvi helyzetet tükrözi, így az ingatlan-nyilvántartási adatok ismeretének hiánya miatt megalapozott döntés nem volt hozható.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte egyben a másodfokú bíróságot új tárgyalásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 484/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás