PK BH 1978/204
PK BH 1978/204
1978.05.01.
Ha az ajándék visszakövetelésének feltételei fennállanak, de az ajándékozó gondozóra szorul és ugyanakkor a megajándékozott által végzett beruházások miatt megtérítési kötelezettség terheli, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy amennyiben a megajándékozott a tartás és gondozás költségeit vállalja, nem mentesülhet-e az ajándék visszaadásának kötelezettsége alól [Ptk. 582. § (1) bek.; PK 95. sz.].
A felperes 1973. évben kötött házasságot az alperes anyjával. A házasságkötéskor az alperes és anyja a felperes tulajdonában álló épületbe költözött. A házassági életközösség ideje alatt a házasingatlanon számottevő átalakítási munkát végeztek. Az 1953–54. évek táján az ingatlan utca felé eső végén levő épületeket alakították át, 1960 körül két szobából, előszobából és fürdőszobából álló lakrészt alakítottak ki. Ez idő tájt vezették be a vizet is.
A felperes a fenti ingatlant 1970. március 18-án az alperesnek ajándékozta, azzal azonban, hogy a holtig tartó haszonélvezeti jogát fenntartotta. Néhány nappal később a peres felek között kiegészítő megállapodás jött létre. Eszerint az alperes az ajándékozási szerződésre tekintettel, elvállalta a felperesnek és anyjának holtig tartó eltartását, valamint azt is, hogy a nevezettek betegsége esetén gondoskodik ápolásukról, a kórházi és egyéb orvosi költségek viseléséről, majd illő eltemettetésükről. Ezt a tartási szerződést a felek az államigazgatási hatóságnak jóváhagyásra nem mutatták be.
Az ajándékozási szerződés megkötése idején a felperes és felesége már nem folytattak kereső foglalkozást, az alperes anyja ez időben fűszerkereskedését már megszüntette, a házaspár a KIOSZ-tól kapott támogatásból, valamint az ingatlanon levő épületek bérbeadásából élt.
A felperes felesége 1973. október 7-én meghalt. Ezt követően a felek közötti jó viszony megromlott. A felperes létfenntartását a bérlőktől beszedett havi 1600 Ft bérből fedezi, ellátását sógornője biztosítja. A felperes betegsége miatt önmaga ellátására képtelen.
A felperes keresetlevelében a házasingatlant követelte vissza. Arra hivatkozott, hogy arra létfenntartásának biztosítása végett szüksége van.
Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek és az alperest az ajándék visszaadására, valamint a felmerült perköltség viselésére kötelezte. Megállapította, hogy az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei fennállanak. A bíróság úgy találta, hogy a felperesnek elsősorban gondozóra van szüksége, ezért a Legfelsőbb Bíróság PK. 95. számú állásfoglalása alapján az alperes nem mentesülhet az ajándék visszaadása alól azzal, hogy a felperes részére havi 400 forint életjáradék fizetését felajánlotta. Az ingatlanban a beruházások folytán előállott értékemelkedés kérdésével a bíróság nem foglalkozott, mert az alperes ilyen viszontkeresetet nem terjesztett elő. Ugyanebből az okból mellőzte a bíróság annak vizsgálatát is, hogy milyen igényeket érvényesíthet az alperes – mint anyja örököse – azon a címen, hogy a házasfelek közös vagyonából a felperes különvagyonába annakidején esetleg értékemelő beruházások történtek.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Úgy nyilatkozott, hogy a felperes létfenntartását esetleg magasabb összegű járadék fizetésével is hajlandó biztosítani. Előadta, hogy a felperest hajlandó természetben eltartani vagy annak a személynek a díjazását magára vállalni, akit a felperes a gondozás ellátására alkalmasnak talál. Hivatkozott az ingatlanra fordított beruházásokból eredő igényeire.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint a felek közötti rossz viszony folytán a felperestől nem várható el, hogy az alperes által felajánlott természetbeni tartást elfogadja, az életjáradék felajánlása pedig nem ad okot a Legfelsőbb Bíróság PK 95. számú állásfoglalásának alkalmazására.
Rámutatott a bíróság arra is, hogy az alperes a beruházásokon alapuló igényeit külön perben érvényesítheti a felperessel szemben.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helyesen állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy a felperes az ajándékot jogszerűen követelheti vissza az alperestől, mert arra saját létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása az alperes létfenntartását nem veszélyezteti. A perben adat merült fel arra is, hogy a felperesnek a létfenntartásához a szokásos szükségletek kielégítésén túlmenően, állandó gondozóra van szüksége.
Tisztázni kell ezért – szükség esetén a felperesnek orvos szakértő által történő megvizsgálásával –, hogy egészségromlása milyen mérvű és ehhez képest milyen körben szorul gondozásra és ápolásra. Vizsgálni kell az új eljárás során azt is, hogy jelenleg miként van biztosítva a felperes ellátása és ápolása.
A természetbeni gondozás és tartás olyan bizalmi viszonyt feltételez a jogosult és gondozást ellátó személy között, amelyre tekintettel a felperes részére biztosítani kell azt, hogy maga választhassa meg gondozóját. Abban az esetben azonban, ha a felperes által választott gondozó díjazásáról és a felperes tartásáról az alperes pénzbeni járadék fizetésével képes gondoskodni és erre készségét is kifejezésre juttatja, úgy azt kell vizsgálni, hogy nem mentesülhet-e az alperes – a fenti szolgáltatások vállalása ellenében – az ajándék visszaadásának kötelezettsége alól. Ez az utóbbi megoldás mutatkozna az adott esetben célszerűnek azért is, mert a per adatai szerint az alperesnek lehetnek az ajándékozott ingatlanra fordított beruházások megtérítésével és esetleges öröklési igényével kapcsolatban jelentősebb összegű ellenkövetelései. Ilyen igény eredményes érvényesítése a felperes tulajdonába visszakerülő ingatlant esetleg oly mértékben megterhelné, hogy a beteg, gondozásra szoruló fel peres számára is előnyösebb megoldás lehet, ha megfelelő összegű havi járadékot kap.
Elsősorban tehát azt kell tisztázni, hogy biztosítható-e a felperes létfenntartása oly módon, hogy az alperes mind a természetbeni ellátás, mind pedig a gondozás költségeit magára vállalja. Ha ez nem lehetséges, arra kell törekedni, hogy az alperesnek a beruházáson alapuló igényei már ebben a perben rendeződjenek. Ennek érdekében meg kell kísérelni a felek közötti egyezség létrehozását, esetleg oly módon, hogy követeléseinek kielégítése fejében az ingatlan egy része az alperes tulajdonában maradjon.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bek.]. (Legf. Bír. P. törv: V. 20 043/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás