PK BH 1978/205
PK BH 1978/205
1978.05.01.
Ha a házastársak tulajdonában álló közös lakás akár terjedelme vagy beosztása, akár pedig a felek között fennálló rossz viszony miatt megosztva nem használható, a bíróság családvédelmi érdekből a lakás kizárólagos használatára az egyik házastársat is feljogosíthatja [Csjt. 31. § (6) bek.; PK 391. sz.].
A peres felek 1949-ben kötöttek házasságot, amelyből 1951-ben R., 1953-ban I. utónevű gyermekeik születtek. Közös tulajdonukban áll az a háromszobás szövetkezeti lakás, amelyben az életközösség 1973. év végén történt megszakadása óta, egymástól elkülönülve laknak. Az egyik külön bejáratú szobát a felperes kizárólagos használatba vette, a két egymásba nyíló szoba közül az egyiket az alperes használja I. utónevű fiával közösen, a másikat pedig R. utónevű fia a feleségével és kiskorú gyermekükkel.
Az alperes 1973-ban gerincműtéten esett át, amellyel összefüggésben rokkantsági nyugdíjba került. Nyugdíjának összege havi 1529 Ft. A felperes besorolás szerinti munkabére havi 4200 Ft.
A felperes a keresetében házasságának felbontását és a közös lakás használatának megosztását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta és a felperest havi 300 Ft házastársi tartásdíj megfizetésére kötelezte. A volt közös lakásra nézve a felperes bérlőtársi jogviszonyát megszüntette és kötelezte őt, hogy a lakást 15 napon belül kiürítve bocsássa az alperes rendelkezésére. Egyidejűleg megállapította, hogy a felperes a teljesítési határidő lejárta után rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak minősül és így az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felek már korábban is több alkalommal éltek külön, közöttük bontóper is volt folyamatban, és házasságuk – a felperes italozó, durva magatartása miatt – teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Rámutatott arra, hogy a felperes a peres eljárás alatt is bántalmazta az alperest, s emiatt a büntet8bíróság első fokon, nem jogerős ítéletével, maradandó testi fogyatékosságot előidéző testi sértés bűntettében a bűnösségét megállapította és elítélte. A házastársi közös lakás használatának rendezésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesnek az együttélés alatt és annak megszakadását követően tanúsított magatartása miatt a lakás megosztott használatára nincs lehetőség.
Az első fokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezett.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, s házastársi tartásdíj összegét havi 600 Ft-ra felemelte, ugyanakkor a felperesnek a lakás elhagyására kötelezését mellőzte és elrendelte a lakás megosztott használatát. A mellékhelyiségek közös használata mellett a felperest feljogosította a bejárattal nyíló első, az alperest pedig a második és harmadik szoba kizárólagos használatára. A feleket az ennek megfelelő, 15 nap alatti kölcsönös birtokbaadásra kötelezte.
A másodfokú bíróság a bizonyítás anyagából olyan következtetésre jutott, hogy a felek házassága részben a felperes italozó, az alperessel szemben tettleges magatartása, részben pedig olyan objektív körülmények – nevezetesen az alperes anyja és a felperes, illetve a felperes és gyermekei közötti rossz viszony – miatt romlott meg, amely egyik fél terhére sem róható.
A házastársi közös lakás használatának rendezésével kapcsolatban a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a felperes italozó életmódot folytatott és az alperessel szemben tettlegességet is elkövetett, mégis a felek közötti rossz viszony jelentős részben a ma már nagykorú gyermekekkel kapcsolatos viták miatt alakult ki, és ebben a gyermekek magatartása is nagymértékben közrehatott.
A jogerős ítéletnek a házastársi közös lakás használatával kapcsolatos rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perbeli adatok szerint a peres felek között igen rossz viszony alakult ki, amely odáig mérgesedett, hogy a felperes két ízben is tettlegesen bántalmazta az alperest és ezáltal az alperesnek testi sérüléseket okozott.
A B.-i Kerületi Bíróság előtt a felperes ellen folyamatban volt büntetőeljárás iratai alapján megállapítható, hogy a felperes 1975. december 19-én az alperes mellét borotvapengével összekarcolta és ezzel az alperesnek 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozott. Ezt követően pedig – 1975. december 23-án – az alperes a felperes bántalmazása következtében a földre zuhant és a bal orsócsontja darabos törését szenvedte el. Az orsócsonttörés szövődményeként maradandó testi fogyatékosság maradt vissza. Ezekért a cselekményekért a bíróság a felperes bűnösségét maradandó testi fogyatékosságot előidéző súlyos testi sértés bűntettében és könnyű testi sértés vétségében megállapította és őt 10 hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre, továbbá 3500 Ft pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását azonban háromévi próbaidőre felfüggesztette. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A felperesnek ezeket a cselekményeit nem menti az, hogy a felek közötti rossz viszony kialakulásában a felek gyermekeinek a magatartása és a felperesnek az anyósával fennálló rossz kapcsolata is közrehatott, és nem enyhíti ezeket a cselekményeket az elhúzódó bontóper izgatott légköre sem.
A PK 391. számú állásfoglalás értelmében, ha a házasfelek tulajdonában álló közös lakás akár terjedelme vagy beosztása miatt, akár pedig a felek között fennálló rossz viszony vagy más körülmény miatt megosztva nem használható, a bőróság az egyik házastársat családvédelmi érdekből még a lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja.
A felperesnek a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása, majd a bontóítélet meghozatalát követően bűncselekményeket is megvalósító tényei alapján – a felek között kialakult rossz viszonyra is tekintettel – azt kell megállapítani, hogy a peres felek lakása megosztottan nem használható, ezért csak a lakás kizárólagos használatáról lehet szó. A kizárólagos használat pedig az alperest illeti meg, aki a házassági életközösség fennállása alatt a kötelességeit megfelelően teljesítette, a gyermekeket kifogástalanul nevelte és mindent megtett a család összetartása és a családi élet széthullásának megakadályozása érdekében.
Ezért az elsőfokú bíróság helyesen döntött akként, hogy a lakás kizárólagos használata az alperest illeti meg és ennek megfelelően jogszabálysértés nélkül kötelezte a felperest a lakás kiürítésére. A megállapított tényálláshoz képest megalapozottan minősítette a felperest rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak; a rosszhiszeműség azonban független a teljesítési határidőtől, ezért a rosszhiszeműségnek ettől függővé tétele nem helytálló.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének törvényességi óvással megtámadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságnak a lakás használatával kapcsolatos rendelkezéseit – a megfelelő helyesbítésekkel – helybenhagyta. (Legf. Bír. P. törv. II. 21 194/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás