GK BH 1978/213
GK BH 1978/213
1978.05.01.
A szállítmányozó elleni kártérítési igény érvényesítésének nem előfeltétele, hogy a megbízó a külföldi vevővel szemben a részére be nem folyt vételár behatását megkísérelje [Nemzetközi Szállítmányozás feltételeiről szóló 37/1964. (KkÉ 25.) KkM sz. ut. 2. § (1) bek., 28. § (1) bek., 32. §].
A felperes külkereskedelmi vállalat megbízást adott az alperesnek 27 db használt ezüsttárgy szállítmányozására. A szállítmányozási szerződés szerint a közvetett szállítmányozót utasítani kell arra, hogy az árut csak a megjelölt összeg kifizetését igazoló banknyugta ellenében továbbíthatja a vevő saját speditőrjének.
Az alperes közvetett szállítmányozója a fenti kikötés ellenére a küldeményt a vevő szállítmányozójának kiszolgáltatta. Mivel a küldemény vételára nem folyt be, a felperes az alperest több ízben felszólította a szükséges intézkedések megtételére. Az intézkedések nem jártak eredménnyel, ezért a felperes keresetet indított az alperes ellen, amelyben az ezüsttárgyak visszaszolgáltatására kérte kötelezni. A bírósági tárgyaláson azt a másodlagos kereseti kérelmet terjesztette elő, hogy – lehetetlenülés esetében – a bíróság az alperest 4700 svájci frank és annak kamata megfizetésére kötelezze.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta annak jogalapját, az összegszerűséget azonban nem vitatta. Védekezése szerint a felperes nem bizonyította, hogy kár érte, köteles lett volna a külföldi vevővel szemben eljárást indítani, és ha ez az eljárás nem járna eredménnyel, csak abban az esetben hivatkozhatna arra, hogy kár érte.
Az elsőfokú bíróság az alperest a követelt összeg megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a Nemzetközi Szállítmányozás feltételeiről szóló 37/1964. (Kk. É. 25.) KkM sz. utasítás (Feltételek) 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és a megbízó számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos, a nemzetközi szállítmányozás körébe tartozó egyéb teendőket elvégezni.
A felperes a szállítmányozási megbízásban kikötötte, hogy az alperesnek intézkednie kell afelől, hogy a küldeményt a közvetett szállítmányozója csak a vételár megfizetését igazoló banknyugta ellenében adhatja át. Az alperes közvetett szállítmányozója a banknyugta hiánya ellenére a küldeményt kiadta a vevő szállítmányozójának. Ezzel az: alperes, illetve közvetett szállítmányozója megszegte a szállítmányozási szerződést.
A Feltételek 28. §-ának (1) bekezdése szerint a szállítmányozó közvetlenül felel az általa választott közvetett szállítmányozó tevékenységéért.
Mivel az alperes közvetett szállítmányozója a szállítmányozási szerződést megszegte, ezzel a felperes kárt szenvedett. Nincs olyan jogszabály, amelynek alapján a felperes köteles lenne a csalárd külföldi vevőtől a vételár behajtását megkísérelni, különös figyelemmel arra is, hogy a felperes a külföldi vevővel nincs jogviszonyban.
Az alperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Lényegében megismételte az első fokú eljárásban előterjesztett védekezését. Előadta azt is, hogy a felperes a kereseti követelésen felül a vételár megtérítésére kérte kötelezni. A szóban levő ügylet 1973-ban bonyolódott le. Az alperes 1975. június 18-án értesítést küldött arról, hogy a küldeményt a vevő szállítmányozójának kiszolgáltatták. A felperes 1975. július 21-én a Magyar Nemzeti Bank levele alapján tudomást szerzett arról, hogy a bank átutalása nem történt meg. Ezt követően csupán 1976. augusztus 9-én hívta fel az alperest az ingók kiadására. A kereseti követelés tehát elévült. A Feltételek 32. §-ában foglaltak értelmében, ha a megbízó az igényét a szállítmányozóval szemben kívánja érvényesíteni, ezt olyan időben köteles megtenni, hogy a szállítmányozónak a visszkereset előterjesztésére megfelelő idő álljon rendelkezésére. A felperes ezt a jogszabályt nem tartotta meg.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelése és az irányadó jogszabályi rendelkezések alkalmazása alapján hozta meg ítéletét, amelyet kellőképpen megindokolt.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel kapcsolatban az alábbiakra mutat rá.
A tényállásból kitűnik, hogy a felperes az ezüsttárgyak ellenértékét nem kapta meg. Mivel a szerződés szerint a szállítmányozó csak a vételár egyidejű kifizetése ellenében volt jogosult az árut kiszolgáltatni s ezzel a felperes tulajdonjogát megszüntetni, jogszerűen hivatkozhat arra, hogy az ezüsttárgyakkal kapcsolatos tulajdonjoga fennáll és azok visszaadását követelheti. Az ilyen igény nem évül el [Ptk. 115. § (2) bek.].
Tulajdonképpen csak a per során tisztázódott, hogy az alperes az ezüsttárgyakat nem tudja visszaadni. Ekkor változott át az ingók visszaadására irányuló igény pénzköveteléssé, amelynek elévülési ideje egy év.
Az első fokú ítélet indokolásának helyesbítéseként meg kell állapítani. hogy a felperes a külföldi vevővel jogviszonyban állt, azzal adásvételi szerződést kötött. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felperes köteles lett volná a külföldi féllel szemben igényt érvényesíteni. A Feltételek 32. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján az alperes lett volna köteles igényt érvényesíteni a külföldi szállítmányozóval szemben, mivel a felperes a (3) bekezdésben előírt kötelezettségének eleget tett.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 691/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás