MK BH 1978/223
MK BH 1978/223
1978.05.01.
Ha az üzemi balesetet szenvedett mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag azért kéri járadékának a felemelését, mert a baleset előtt betöltött munkakörével azonos vagy ahhoz hasonló munkakörben foglalkoztatott tagok jövedelme emelkedett, az ilyen igényre a munkajog szabályai alapján megállapított járadékok felemelésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni [7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 113. § (4) bek.; 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 99. §; MK 67. sz.].
A felperes az alperes termelőszövetkezet tagja. 1972. november 1-jén a háztáji földjén termett kukoricának az alperes gépkocsijával történt hazaszállítása közben balesetet szenvedett: a gépkocsi rakterületén tartózkodott, a gödrös úton haladó gépkocsi feldobta és visszaesésekor a bal térdére esett. Az ebből származó sérülése folytán rokkanttá vált, és a társadalombiztosítási szerv 1973. október 22-től havi 1053 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg a részére.
A járásbíróság az alperesnek a balesetért fennálló felelősségét megállapította és az alperest 1973. november 1-jétől havi 507 forint járadék fizetésére kötelezte. Ítéletét a megyei bíróság annyiban változtatta meg, hogy a járadék összegét havi 577 forintra emelte fel.
A felperes 1976. augusztus 17-én keresetet indított az alperes ellen, amelyben a járadékának felemelését kérte arra tekintettel, hogy az általa betöltött munkakörben dolgozók keresete időközben lényegesen emelkedett, és így az ő keresete is több lenne annál, mint amennyit rokkantsági nyugdíjként és az alperestől járadékként kap.
A járásbíróság az ítéletével – a szövetkezeti döntőbizottság e tárgyban hozott elutasító határozatát megváltoztatva – a járadék összegét 1976. január 1-jétől havi 837 forintra emelte fel, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és az ítélet részbeni megváltoztatásával járadékának 1975. január 1-jétől az elsőfokú bíróság által megállapítottnál magasabb összegben való megállapítását kérte.
A megyei bíróság az eljárása során igazságügyi szakértői véleményt szerzett be. A szakértő megállapításai szerint a felperesnek a balesetét megelőző egy év alatt – az 1971. november 1-jétől az 1972. október 31-ig terjedő időben a havi átlagkeresete 1894 forint volt. Az 1972. évben azoknak a tagoknak a havi átlagkeresete, akik a felperessel egy brigádban dolgoztak, 1784 forint volt. Brigádtársainak a havi átlagkeresete 1975-ben 2131 forintra, 1976-ban pedig 2366 forintra emelkedett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a járadék összegét 1975. január 1-jétől havi 968 forintra 1976. január 1-jétől pedig havi 1153 forintra emelte fel. Egyben kötelezte az alperest, hogy az 1975. január l. és 1977. április 30. közötti időre a lejárt járadékrészletek fejében fizessen a felperesnek 13 072 forintot.
A megyei bíróság az igazságügyi szakértő számításait alapul véve azt állapította meg, hogy a felperes 1975-ben havi 2131 forintot keresett volna, ha nem éri olyan baleset, amelynek folytán rokkantsági nyugdíjas állományba helyezték. Az 1975. évben a rokkantsági nyugdíjának összege 1163 forint volt, az eredetileg 577 forint összegben megállapított járadékot az alperes ebben az évben 600 forint összegben folyósította. Megtérítendő különbözetként mutatkozik a felperes javára havi 968 forint, többletként – az eddig megállapított 600 forint járadékon felüli – havi 368 forint, az egész évre összesen 4416 forint.
A megyei bíróság ítéletében részletezett további számítás szerint a felperes átlagkeresete 1976-ban 2366 forintra emelkedett volna. Ebben az évben a rokkantsági nyugdíj át havi 1213 forint összegben, járadékát pedig havi 612 forint összegben folyósították. Megtérítendő különbözet tehát havi 1153 forint a kifizetett 612 forint beszámításával többletként havi 541 forint, az 1976. január 1-jétől az 197 7. április 30-ig terjedő időre – 16 hónapra – számítva összesen 8656 forint. E számítások szerint az 1975. január 1-jétől az 1977. április 30-ig terjedő időre a lejárt járadékkülönbözetek fejében az alperest összesen 13 072 forint megfizetésére kötelezte a megyei bíróság a jövőre nézve pedig havi 1153 forintban határozta meg a járadék összegét.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A többször módosított és kiegészített, az adott esetben még irányadó 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 133. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint a járadékszerű kártérítés megállapításánál jelentős körülményekben utóbb bekövetkezett lényeges változás alapján mind a termelőszövetkezet mind a károsult kérheti a megállapított kártérítés módosítását.
A per adatai szerint a felperes brigádtársainak keresete a balesetét követően jelentős mértékben emelkedett. Ez olyan körülmény, amelynek alapján a felperes jogosan kérhette a járadékának a felemelését, mert nyilvánvaló, hogy ha nem éri baleset, az ő keresete is emelkedett volna.
A termelőszövetkezeti jogszabályok a járadék felemelésének módjára vonatkozóan szabályozást nem tartalmaznak. A többször módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 218. §-a azonban úgy rendelkezik, hogy a termelőszövetkezeti tagot ért sérelemmel okozott kár további kérdéseiben a munkaviszonyban álló dolgozókra érvényes rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Lényegében az előzőekben felhívott jogszabályokkal azonosan rendelkeznek az 1977. május 1-jétől hatályos új termelőszövetkezeti jogszabályok is – a 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet 113. §-ának (4) bekezdése és a 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 99. §-a –, azzal az eltéréssel azonban, hogy ha a kártérítés a bíróság ítéletén alapul, ez esetben nem a szövetkezeti döntőbizottságnál, hanem közvetlenül a bíróság előtt kell kérni a megállapított kártérítés módosítását.
A kifejtettek szerint az adott esetben is irányadó a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 67. számú állásfoglalása, amelynek III. pontja szerint a járadék felemelésének összegszerűségénél nem azt kell vizsgálni, hogy az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozóknak mekkora (milyen összegű) az átlagkeresete, hanem azt kell tisztázni, hogy az azonos munkakörben dolgozók keresete milyen mértékben (milyen arányban) emelkedett.
A megyei bíróság – bár az ítéletében hivatkozott e kollégiumi állásfoglalásra – a járadék összegének meghatározásánál nem az állásfoglalásban kifejtetteknek megfelelően járt el. A felemelt járadék összegét olyan összegű átlagkereset alapulvételével állapította meg, amelyet a felperes brigádtársai az 1975., illetve az 1976. évben kerestek és ezáltal a brigádtársainak átlagkeresetével azonos szintre hozta a felperes jövedelmét (nyugdíjának és járadékának együttes összegét). Ez az adott esetben azért nem felel meg a reális kártérítés elvének, mert az igazságügyi szakértő megállapításaiból kitűnően a felperes jövedelme magasabb volt a brigádtársai átlagkereseténél: míg azok átlagjövedelme 1972-ben 1748 forint volt, ugyanakkor a felperes a baleset előtti évben havi 1894 forint átlagkeresetet ért el. A megyei bíróság által alkalmazott számítási mód folytán az átlagosnál jobban dolgozó felperes hátrányosabb helyzetbe kerülne, mert a teljes kárának megtérítéséhez nem jutna hozzá.
Az igazságügyi szakértő véleménye adatokat tartalmaz arra nézve is, hogy az 1972. évi keresetekhez képest milyen arányban emelkedett a felperes brigádtársainak a keresete. A szakértő megállapításai szerint a felperes brigádtársainak havi átlagkeresete az 1972. évben elért átlagkeresethez mint bázishoz viszonyítva 1975-ben 121,9%-ra, 1976-ban 135,3%-ra emelkedett.
A megyei bíróság helyesen akkor járt volna el, ha a felperes 1972. évi átlagkeresetének a szakértő véleményében megállapított százalékarányban felemelt összegét alapul véve határozza meg azt az átlagkeresetet, amelyhez igazodóan illeti meg a felperest a járadék. Ennek összege pedig az 1975. évre vonatkozóan a felperes 1972. évi havi 1894 forint átlagkeresetének a 121,9%-a – 2310 forint –, 1976. január 1-jétől kezdődően pedig annak 135,3%-a, vagyis 2563 forint. Ezekből az összegekből levonva a rokkantsági nyugdíj összegét az 1975. évre esően 1163 forintot, 1976. január 1-jétől 1213 forintot – a különbözetként jelentkező összeg illeti meg a felperest járadékként: az 1975. évre havi 1147 forint, 1976. január 1-jétől pedig havi 1350 forint. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 248/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás