MK BH1978/224
MK BH1978/224
1978.05.01.
I. A bérhatárok közötti nem kötelező jellegű béremelés mellőzése miatt nem lehet munkaügyi vitát indítani [9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 1. § (3) bek.].
II. A nem kötelező jellegű béremelés mellőzésére okul szolgálhat a dolgozó korábbi fegyelmi elítélése is; e mellőzés nem minősül fegyelmi büntetésnek [1967. évi II. törvény (Mt.) 55. §; 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (Mt. V.) 87. §].
A felperes 1972 óta dolgozik az alperes szállítási üzemében segédmunkásként. 1976. december 28-án fegyelmi vétséget követett el. Emiatt az alperes fegyelmi határozattal kizárta, hogy az 1977. év első félévében akár rendszeres akár célprémiumot kaphasson. A fegyelmi határozat jogerőre emelkedett.
A felperes 1977. március havában panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben azt sérelmezte, hogy az alperes az említett fegyelmi büntetésre hivatkozva kizárta az 1977. évi bérfejlesztésből is. Erre tekintettel az általa elkövetett vétségért lényegében kettős fegyelmi büntetést kapott.
A munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította.
A felperes a döntőbizottság határozatát keresettel támadta meg, amelyben megismételte azt az állítását, hogy a bérfejlesztésből történt kizárása kifejezetten a korábbi fegyelmi büntetés következménye volt. Rajta kívül ugyanis a szállítási üzem valamennyi dolgozója részesül bérfejlesztésben. A vele egyidős és hasonló munkakörű dolgozók 1977 márciusában átlagosan hat forint műszakbérfejlesztést kaptak.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy az 1977. január 1-jei hatállyal végrehajtott béremelés nem volt kötelező jellegű.
A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és arra kötelezte az alperest, hogy a felperes részére 1977. január 1. napjára visszamenőleg 5 forint műszakbért fizessen meg és ennek folytán a felperes műszakbérét az említett időponttól kezdődően 103 forintban határozza meg. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperest az általa elkövetett fegyelmi vétség miatt zárták ki a bérfejlesztésből, annak ellenére, hogy a jogerős fegyelmi büntetés ilyen előírást nem tartalmazott. Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése alapján a fegyelmi jogkör gyakorlójának a fegyelmi vétség súlyától függően bármilyen, a jogszabályban meghatározott fegyelmi büntetés alkalmazására lehetősége van. Ha tehát szándéka a bérfejlesztésből történő kizárásra is irányult volna, semmi akadálya nem lett volna annak, hogy azt fegyelmi büntetésként szabja ki.
A bíróság a felperes tevékenységének vizsgálata során azt állapította meg, hogy a felperes a szállítási üzem egyik legjobb dolgozója, munkájára mindig számítani lehet, és magatartása ellen sem merült fel kifogás ez adott eset kivételével. Megállapítható tehát, hogy a fegyelmi büntetésen kívül nem volt más ok arra, hogy a felperest a bérfejlesztésből kizárják. Az alperes igazgatója egyébként kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a felperest az 1977. évi bérfejlesztésből azért zárták ki, mert a bérfejlesztés időpontjában fegyelmi büntetés hatálya alatt állt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg a tényállást, a helyes tényállásból azonban téves jogi következtetésre jutott.
Az 1977. évi bérfejlesztés nem volt kötelező. Ennélfogva az alperes igazgatójának mérlegelési jogkörébe tartozott annak eldöntése, hogy mely vállalati dolgozókat és milyen címen részesít béremelésben.
Ezzel összefüggésben tévedett a munkaügyi bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesnek a béremelésből történő kihagyása lényegében fegyelmi büntetésként értékelhető. A béremelésből való kizárás semmiképpen sem tekinthető fegyelmi büntetésnek. A fegyelmi büntetések körét ugyanis az Mt. 55. §-a, valamint az Mt. V. 87. §-a tételesen megjelöli, a tételes felsorolásban pedig a béremelés elmaradása nem szerepel, hanem csupán a már megállapított személyi alapbér csökkentése. Márpedig e két fogalom nem azonosítható egymással.
Nem helytálló az az álláspont sem, amely szerint a béremelésből történő kihagyást egy korábbi jogerős fegyelmi büntetésre hivatkozva, illetőleg azzal, hogy az érintett dolgozó valamely fegyelmi büntetés hatály alatt áll, nem lehet jogszerűen indokolni. A bérfejlesztés végrehajtása során az érintett dolgozók egész tevékenységét, munkához való viszonyát, magatartását mérlegelni kell. Nem kifogásolható, sőt kívánatos, hogy adott esetben a bérfejlesztést a munkafegyelem megszilárdításának egyik hatásos eszközeként használják fel és figyelemmel legyenek arra is, hogy az érintett dolgozó fegyelmi büntetés hatálya alatt áll-e vagy sem.
Minthogy a bérhatárok közötti béremelés végrehajtása – az említetteknek megfelelően – az igazgató kizárólagos jogkörébe tartozott, és ennek folytán – figyelemmel a 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet l. §-ának (3) bekezdésére – a béremelés elmaradása miatt munkaügyi vita nem is volt indítható a munkaügyi bíróság és a döntőbizottság hatásköre a felek közötti vitás kérdés érdemi elbírálására nem terjedt ki. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 289/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás