BK BH 1978/236
BK BH 1978/236
1978.06.01.
Nem állapítható meg méltányolható okból eredő erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette annak a terheltnek az esetében, aki saját – terhére felróható – tevékenységével hozta létre az indulatot kiváltó okot [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. §, 254. §].
A megyei bíróság ítéleti tényállása szerint a vádlott enyhe alkoholos befolyásoltság állapotában az eszpresszó előtti kerítéshez támasztott – a sértett tulajdonában levő – kerékpárt fellökte s az azon levő táskát elrúgta. A vádlott cselekményén többen megbotránkoztak. A sértett a vádlott után ment, felelősségre vonta, durva szavakkal szidalmazta, ekkor a vádlott a zsebéből előrántott 7 cm pengehosszúságú zsebkéssel a sértettet közepest meghaladó erővel hasba szúrta. A sértett sérülése életveszélyes volt.
A megyei bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 évi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A Legfelsőbb Bíróság a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést alaposnak találva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosságoktól mentesen állapította meg és helyesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére. Tévedett azonban a cselekmény jogi minősítésénél, amikor a vádlott cselekményét erős felindulásában elkövetett emberölés bűntettének kísérleteként minősítette.
Az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított a sértett magatartásának s tévesen vont le következtetést a vádlott indulatának fokára. A vádlott tisztában volt – az őt utolérő és felelősségre vonó – sértett magatartásának jogosságával, mely őt kétségtelenül indulatba hozta. Ez az indulat azonban nem eredményezhetett olyan, a vádlott tudatát elhomályosító, a megfontolást lehetetlenné tevő eredményt, ahogy azt az elsőfokú bíróság az ítéletében kifejtette.
Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság azt a tényállási elemet, hogy a vádlott indulata méltányolható okból származott-e. Az, aki saját tevékenységével hozza létre az indulatot kiváltó okot, nem hivatkozhat az erős felindulásra mint a felelősséget enyhítő körülményre. Az adott esetben a helyesen megállapított tényállásból egyértelműen következik, hogy a vádlott elítélendő, másokat – így a sértettet is – megbotránkoztató magatartása szolgáltatott okot a sértettnek a vádlottat felelősségre vonó cselekményére, amelyet követően a vádlott kést rántott és okozta az életveszélyes sérülést. A méltányolható ok hiánya miatt tehát a Btk. 254. §-ának alkalmazására nincs alap.
Az irányadó tényállásból az is következik, hogy a vádlott bosszú által motiváltan, indulatosan, életveszélyes eszközzel (késsel), szemközti helyzetben, irányzottan és a közepest meghaladó erővel szúrta hasba a sértettet. Cselekménye a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének a Btk. 9. §-a szerinti kísérletét valósította meg.
A büntetés súlyosbítása végett bejelentett fellebbezés is alapos.
A minősítés változása új büntetés kiszabását tette szükségessé. Az elsőfokú bíróság által felsorolt bűnösségi körülményeket a Legfelsőbb Bíróság azzal egészítette ki, hogy a vádlott javára enyhítő körülményként értékelte a többgyermekes családos állapotát, kismértékben a sértett közrehatását, ezzel szemben súlyosítóként vette figyelembe a vádlott büntetett előéletén túl a korábbi erőszakos bűncselekményekért történt elítélését, az élet elleni cselekmények elszaporodottságát és kisebb súllyal a vádlott italos állapotát.
Az így rendelkezésre álló bűnösségi körülményeket értékelve a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott személyi társadalomra veszélyességével arányban álló 5 évi szabadságvesztést és 5 évre a közügyektől eltiltást szabott ki, mely büntetés alkalmas a Btk. 34. §-ában meghatározott büntetési célok biztosítására. (Legf. Bír. Bf. I. 1318/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás