PK BH 1978/242
PK BH 1978/242
1978.06.01.
Az újítási díj megállapításánál döntő jelentősége van az alkalmazott megoldás szellemi színvonalának. Az újítási díjkulcs jogszabályi mértékétől lefelé eltérni csak kivételesen, éspedig nagyfokú aránytalanság esetén lehet [38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 6. § (1)–(4) és (6) bek.].
Az alperes vállalat 1971 óta készít ún. Mareph rendszerű dugattyús szivattyúkat, amelyeknek a gyártási jogát egy francia cégtől szerezte. A szivattyúkhoz szükséges szeleptesteket a megszerzett gyártási eljárás szerint sajtolással – ún. süllyesztékes kovácsolással – kell kialakítani. Az eredeti gyártási dokumentáció a süllyesztékes kovácsoláshoz szükséges vázrajzot is tartalmazta. Ennek ellenére az alperes a szeleptesteket szabadkézi kovácsolással alakította ki. A szabadkézi kovácsolás nagyobb anyagfelhasználással jár, és több munkát kíván, mint a süllyesztékes kovácsolás. Az utóbbi bevezetéséhez azonban részletrajzokra és sajtószerszám elkészítésére is szükség lett volna, amelyeknek az előállítási költsége 5616,40 Ft.
A felperesek az alperes vállalat alkalmazottai. Az 1974. november 25-én benyújtott újítási javaslatukban a süllyesztékes kovácsolás bevezetését javasolták a szeleptestek gyártásánál. Javaslatukhoz lényegében a szeleptest körvonalát tartalmazó vázlatrajzot csatoltak.
Az újítási javaslat alapján az alperes vállalat elkészítette a szükséges részletrajzokat és a sajtoló szerszámot. 1975. április óta a szeleptestek az újítási javaslat szerinti eljárással készülnek. Egy év alatt összesen 1474 darabot állítottak elő. Ezt megelőzően a korábbi – szabadkézi – kovácsolással összesen 354 darab szeleptestet készítettek. Az új technológia alkalmazásából eredő anyagköltség- és bérköltség-megtakarítás – a szerszámkészítési többletköltség figyelembevételével – összesen 774 454 Ft volt.
Az alperes vállalat 1975. március 11-én az újítási javaslatot megvalósításra elfogadta. Utóbb döntését felülvizsgálta és 1975. október 25-én az újítási javaslatot elutasította. A felek között újítási hasznosítási szerződés nem jött létre.
Az eredeti dokumentációhoz tartozó francia vázlatrajz és az újítási javaslat szerinti megoldás lényegében azonos. Eltérés, hogy a francia rajz kisebb megmunkálási ráhagyást mutat, ami nagyobb anyagmegtakarítást eredményez, de jelentősebb selejtveszteség lehetőségével jár. Az újítás szerint alkalmazott süllyesztékes kovácsolás ismert technológia. A javaslat kidolgozása nem kívánt előtanulmányokat, műszaki megfontolásokat, kísérleteket. A javaslat műszaki-szellemi színvonala átlagon aluli.
A felperesek keresetükben 51 590 Ft újítási díj és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a javasolt megoldás viszonylag nem új, mert az alperes azt a francia cégtől vásárolta. Korábban azért alakították ki a szeleptesteket ettől eltérő módon, mert csak kisebb mennyiségre volt szükség, ami nem indokolta a szükséges szerszám elkészítését.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megvalósította a felperesek újítási javaslatát és az alperest összesen 23 234 Ft újítási díj és járulékai megfizetésére kötelezte. Az újítási színvonalát közepesnek minősítette és 3%-os díjkulcsot alkalmazott.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet. Az újítási díj összegét – 6%-os díjkulcs alkalmazásával – összesen 46 468 Ft-ban állapította meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság az újítási díj megállapításánál irányadó tényezők téves értékelésével állapította meg az újítási díjat 6%-os díjkulcs alkalmazásával.
A másodfokú bíróság tévesen tekintette a vállalati haszon nagyságát díjkulcsnövelő tényezőnek. A hasznos eredmény, mint az újítási díjat meghatározó tényező, megfelelő módon kifejezésre jut abban, hogy a bíróság a díjat a vállalati hasznos eredmény megfelelő százalékában határozza meg.
A másodfokú bíróság – megfelelő számszerű adatok nélkül – túlzott jelentőséget tulajdonított az újítás megvalósítása külkereskedelmi kihatásának.
Az újítási díj megállapításánál viszont döntő jelentősége van az alkalmazott megoldás szellemi színvonalának. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság indokolatlanul hagyta figyelmen kívül az elsőfokú bíróság által meghallgatott igazságügyi műszaki mérnök szakértő véleményét, aki szerint az újítási javaslat színvonala alacsony.
A másodfokú bíróság az újítás színvonalának az értékelésénél nem vette figyelembe azt, hogy az újítók tevékenysége nem kívánt semmiféle előtanulmányt, kísérletet, műszaki megfontolást. A javaslat alapja valójában az az ötlet volt, hogy a szabadkézi kovácsolás helyett alkalmazzanak süllyesztékes kovácsolást, ami egyébként a kovácsolás területén ismert és alkalmazott technológia. Az újítási javaslathoz csatolt vázlatrajz elkészítése sem·kívánt különösebb szellemi tevékenységet. Lényegében a szeleptest körvonalainak a megrajzolásából állott. A megoldás színvonalának a megítélésénél azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a javaslat nem bonyolult gyártmányra vonatkozott, hanem olyan alakú testre, amelynél a süllyesztékes kovácsolás alkalmazása kézenfekvő volt.
Ilyen átlagon aluli színvonalú újítási javaslat esetében a jogszabály szerinti minimumot meghaladó díjazás kikötése a külkereskedelmi kihatásokra tekintettel sem indokolt.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét és helyette az első fokú ítéletet megváltoztatva az újítási díjat a jogszabályoknak megfelelően állapította meg az alábbiak figyelembevételével.
A 38/1974. (X. 30.) MT sz. rendelet (R.) 6 §-ának (2) bekezdése értelmében: „Pénzben mérhető hasznos eredmény esetén az újítási díj legkisebb mértéke általában a hasznosítás első éve alatt keletkezett hasznos eredmény kettő beruházási újításnál egy százaléka. Nagyfokú aránytalanság esetén ettől lefelé el lehet térni”. Az R. 6. §-a (6) bekezdésének második mondata értelmében pedig megállapodás hiányában az újítási díjat az (1)–(4) bekezdésekben foglaltak megfelelő alkalmazásával a bíróság állapíthatja meg”. Nem beruházási újításnál tehát kettő, beruházási újítás esetén az egy % mértéktől lefelé nem minden esetben, hanem csak „nagyfokú aránytalanság esetén” lehet eltérni. E tekintetben tehát az R.-ben foglalt rendelkezések eltérnek az 57/1967. (XII. 14.) Korm. sz. rendelet 7. §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól. Az utóbbiak ugyanis az újítási díjat általában az egyévi hasznos eredmény legalább két százalékában állapították meg, ettől aránytalanság esetén eltérés mind felfelé, mind lefelé jogszabályi korlátozás nélkül megengedett volt; lefelé történő eltérés esetén az aránytalanságnak nem kellett „nagyfokúnak” lennie. A perbeli újításra azonban nem az 57/1967. (XI. 14.) Korm. sz. rendelet, hanem az R. szabályai irányadók.
Az adott esetben úgy találta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a díjkulcs nagyságát befolyásoló összes tényezők figyelembevétele mellett 2% díjkulcs alkalmazása esetén semmiképpen sem áll elő nagyfokú aránytalanság, ezért az újítási díjat a 2% díjkulcs alkalmazásával állapította meg.
A felperesek keresete a jogalap tekintetében sikerre vezetett, az összegszerűség megállapítása bírói mérlegeléstől függött, ezért az alperes köteles a marasztalási összegnek megfelelő perköltség fizetésére [Pp. 81. § (2) bekezdés]. Az alperest terheli az általa előlegezett szakértői költség viselése is. (Legf. Bír. P. törv. IV. 21 627/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás