PK BH 1978/244
PK BH 1978/244
1978.06.01.
I. Kisajátítás esetében a beépített ingatlan értékét a telek és az épület együttes értékére tekintettel kell megállapítani. Ez vonatkozik a lakottság miatti értékcsökkenés figyelembe vételére is [Ptk. 172. §*, 1976. évi 24. sz. tvr. 9. § (4) bek.].
II. A kisajátítási kártalanítási perben a feleket csak tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg akkor, ha a per 1977. január 1. napja után indult [16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 5. § (1) bek. d) pont, 39. § (2) bek.].
Az illetékes államigazgatási hatóság az alperes kérelmére kisajátította a perbeni házingatlant. A kisajátított házingatlanban nyolc lakás van. A házingatlan fele részben állami tulajdonban áll, másik eszmei fele része a felperesek tulajdonában volt.
Az alperes az államigazgatási eljárásban 166 309 Ft-ot ajánlott fel kártalanításként. A felperesek a felajánlott kártalanítási összeget teljes kiegyenlítésül nem fogadták el. Többletkártalanításként keresetlevelükben 983 691 Ft-ot követeltek, utóbb keresetüket 283 691 Ft-ra leszállították, végső kereseti kérelmükben a többletkártalanítási igényüket 675 201 Ft-ban jelölték meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság igazságügyi műszaki szakértőt és ingatlanforgalmi szakértőt hallgatott meg.
Az elsőfokú bíróság a meghallgatott szakértők, elsősorban az ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján, de attól némileg eltérve a felpereseket megillető házingatlan 1/2 beköltözhető forgalmi értékét 750 000 Ft-ban fogadta el amelyből a telek forgalmi értéke címén 100 000 Ft-ot levont, míg az épületre eső 650 000 Ft forgalmi értéket – az ingatlan lakottságára tekintettel – a beköltözhető érték 40%-ában, azaz 260 000 Ft-ban határozta meg, amelyhez hozzáadta a telek 1200 Ft egységáron számított, kereken 100 000 Ft értékét és így a felpereseket megillető teljes kártalanítás összegét 360 000 Ft-ban határozta meg. Ezzel az összeggel szembeállította az alperes által felajánlott 166 309 Ft-ot és a különbözetként mutatkozó – kerekítve – 200 000 Ft, annak 1977. április 9-től a kifizetésig járó évi 5%-os kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította és úgy rendelkezett, hogy a perben felmerült költségüket a felek maguk viselik. A perköltségre vonatkozó rendelkezését a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással indokolta, de hivatkozott az indokolásban a 33/1976. (IX. 5.) MT a rendelet 61. §-ának (2) és (3) bekezdésére olyan értelemben, hogy a per az új kisajátítási jogszabályok hatálybalépését megelőzően indult, ezért tárgyi költségmentes.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek. Többletkártalanítási igényüket 675 201 Ft-ban jelölték meg és erre figyelemmel 475 201 Ft-tal kérték felemelni az elsőbírói ítéletben meghatározott marasztalási összeget.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult, másodfokú eljárási költséget az alperes nem igényelt.
A felperesek fellebbezése részben és az alábbiak szerint alapos.
A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése** értelmében a kisajátított dologért megfelelő kártalanítás jár. Az 1976. évi 24. sz. tvr. 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a kisajátított ingatlanért járó kártalanítást a 9–11. §-ban meghatározott tényezők együttes mérlegelésével kell megállapítani. A Tvr. 9. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a beépített ingatlan értékét a telek (föld) és az épület (egyéb építmény) együttes értékére figyelemmel kell megállapítani. A Tvr. 10. §-ának (1) bekezdése szerint a kártalanítás megállapítása során figyelembe kell venni a hosszabb idő – legfeljebb öt év – alatt szélesebb körben kialakult forgalmi értéket.
Az ingatlanforgalmi szakértő az egész házingatlan forgalmi értékét beköltözhetően 1 500 000 Ft-ban jelölte meg, ehhez képest a felperesek 1/2 tulajdoni illetőségének az értékét 750 000 Ft-ban határozta meg.
A szakértő egyidejűleg úgy nyilatkozott, hogy lakottság miatt a felülépítmény értékét a beköltözhető érték 50%-ában állapította meg, a telek értékét pedig – a beépítettségét is figyelembe véve – ölenként 1200 Ft-ban, ehhez képest a felperesek 1/2 tulajdoni illetőségét lakottan, telekkel együtt 425 000 Ft-ban határozta meg.
Az elsőfokú bíróság az ingatlanforgalmi szakértőt személyesen is meghallgatta, aki az említett szakértői véleményt lényegében fenntartotta.
Az alperes úgy nyilatkozott, hogy a lakottság miatt az értékcsökkenést 50%-ban elfogadhatónak találja, azonban arra hivatkozott, hogy ezt az értékcsökkenést a telekre is vonatkoztatni kell, beépítettségére tekintettel.
Az elsőfokú bíróság az említett szakértői véleménytől eltért. Lakottság címén az építmények értékéből 60%-ot levont, a felpereseket megillető telekkártalanítás összegét pedig külön állapította meg 100 000 Ft-ban.
Az elsőfokú bíróságnak az értékelésnél követett ez az eljárása nincs összhangban az idézett jogszabályokkal, különösen a Tvr. 9. §-ának (4) bekezdésében foglalt azzal a rendelkezéssel, amely szerint a beépített ingatlan értékét a telek és az épület együttes értékére figyelemmel kell megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság az utóbbi jogszabályra tekintettel a felpereseket megillető kártalanítás teljes összegét az ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján 425 000 Ft-ban állapította meg, amellyel szembeállítva az alperes által felajánlott 166 309 Ft-ot, a felpereseket többletkártalanítás címén a különbözetként mutatkozó 258 691 Ft illeti meg. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság a marasztalás összegét ilyen értelemben felemelte.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a per tárgyi költségmentes. A bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet (R.) 39. §-ának (2) bekezdése szerint e rendelet rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell, de a már megindult kisajátítási kártalanítási perben a feleket a tárgyi költségmentesség az eljárás egész folyamán megilleti. Ha azonban a per az R. hatálybalépése (1977. január 1.) után indult, akkor a peres feleket csupán tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg [R. 5. § (1) bek. d) pont].
A felperesek az utóbb említett rendelet hatálybalépése – 1977. január 1. – után indították meg a pert, ezért a feljegyzett illeték megtérítésére az R. 20. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók. Kötelesek a felek az egyéb perköltséget – a jelen esetben az állam által tévesen előlegezett szakértői költséget is – megfizetni.
A felperesek legmagasabb kereseti kérelme – s ehhez igazodik az illetékfizetési kötelezettségük is – 983 691 Ft, amelyből 258 691 Ft erejéig lettek pernyertesek, ezért a különbözetként mutatkozó 725 000 Ft után a 6%-os kereseti illetéket 43 500 Ft-ot az államnak megfizetni tartoznak.
A 258 691 Ft marasztalási összeg után a 6% kereseti illeték – 15 522 Ft – az alperest terheli.
A felperesek a fellebbezési értéket 475 201 Ft-ban jelölték meg. Fellebbezésük csupán 58 691 Ft erejéig vezetett sikerre, ezért a különbözetként mutatkozó 416 510 Ft alapulvételével, minden megkezdett 1000 Ft után 30 Ft, összesen 12 510 Ft fellebbezési illetéket tartoznak az államnak megfizetni.
Az 58 691 Ft felemelt marasztalási összeg után az előző bekezdésben írtak szerint az alperest 1770 Ft terheli a feljegyzett illetékből. (Legf. Bír. Pf. I. 20 899/1977. sz.)
*,
A Ptk. módosított szövegében 177. §.
**
A Ptk. módosított szövegében 177. § (2) bekezdése.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás