PK BH 1978/249
PK BH 1978/249
1978.06.01.
I. Az adósságra fordított összeggel csökken annak a házastársnak a közös vagyoni illetősége, akinek a különadósságát a közös vagyonból fizették ki. Nincs helye az elszámolásnak akkor, ha a körülményekből alaposan következtethető, hogy a felek nem kívánták a közös vagyon javára történő megtérítését [Csjt. 31. § (2) bek.; 10. sz. Irányelv 5. pont].
II. A tulajdonostárs mostohagyermek az őt gondozó mostohaszülővel szemben lakáshasználati díjat az együttélés idejére jogszerűen nem érvényesíthet. [Csjt. 62. §]
A felperes és az I. r. alperes 1970. június 4-én kötöttek házasságot, amelyből két gyermek született. Az életközösség közöttük 1975 januárjában szakadt meg, és a házasságukat a bíróság 1975. október 22-én kelt ítéletével felbontotta. A II. r. alperes az I. r. alperes korábbi házasságából származik. Az a kétszobás öröklakás, amelyben a peres felek a házassági életközösség fennállása alatt együtt laktak az alperesek közös tulajdona. A közös lakásból a két gyermekével a felperes távozott el.
A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását kérte. Előadása szerint az öröklakást terhelő építési kölcsön jelentős részét az együttélés alatt fizették vissza és megtakarított pénzükből viselték a lakás felújításával felmerült költségeket is. Ezeknek a kiadásoknak a közös vagyon javára való elszámolását kérte.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes 8240 Ft erejéig viszontkeresetet terjesztett elő. Védekezése szerint a felperes az öröklakásra fordított költekezés előnyeit velük együtt élvezte, ezért a megtérítési igény elismerése esetén annak figyelembevételét kérte, hogy a felperes az együttélés alatt lakáshasználati díjat nem fizetett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest 4103 Ft, a II. r. alperest pedig 6012 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet és a II. r. alperes beszámítási kifogását elutasította. Az elsőfokú bíróság a vagyonmérlegben feltüntetett, a közös vagyonba tartozó vagyontárgyakat 11 500 Ft-ra értékelte. Megállapította, hogy a házastársak az együttélés alatt az öröklakást terhelő kölcsöntartozásra 22 950 Ft-ot törlesztettek és az ingatlanba 1100 Ft értékemelő beruházást végeztek. Ezeket a ráfordításokat a közös vagyon javára számolta el. A lakás felújításával felmerült beruházási tételeknek a vagyonmérlegbe való felvételét mellőzte, mivel ezek a ráfordítások a megtérítési igényről való lemondás szándékával történtek. Ilyen elszámolás alapján marasztalta az alpereseket.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperest marasztaló rendelkezését helybenhagyta, a II. r. alperessel kapcsolatosan az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet ebben a részében elutasította. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes nem volt köteles az életközösség fennállása alatt ingyenes lakáshasználatot biztosítani a felperes részére. A felperes. tehát a II. r. alperes rovására jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz, és ez az előny kiegyenlítődik azzal, hogy a felperes és az I. r. alperes az alperesek különvagyonát terhelő kölcsöntartozást a közös vagyonból fizették.
A jogerős ítéletnek a II. r. alperesre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárás során egyik fél, sem tette vitássá, hogy az öröklakást terhelő kölcsöntartozásra 22 950 Ft-ot a házasfelek a közös vagyonból fizették, és az ingatlanhoz tartozó járdát is ők építették. Ezeknek a kiadásoknak az elszámolásánál a Legfelsőbb Bíróság 10. számú Irányelve 5. pontjában foglaltakból kell kiindulni. Eszerint, ha a felek valamelyik házastársnak a külön adósságát a közös vagyonból fizették, az erre fordított összeget a vagyoni igényeknek a Csjt. 31. §-a (2) bekezdése alapján – a Csjt. 27. és 28. §-aiban foglaltak figyelembevételével – történő rendezése során a közös vagyon javára kell elszámolni. Ennélfogva, akinek különadósságát a közös vagyonból fizették ki, annak közös vagyoni illetősége az adósságra fordított összeggel csökken. Nincs helye elszámolásnak akkor, ha a körülményekből alaposan következtethető, hogy a felek nem kívánták a közös vagyon javára történő megtérítést.
Az nem vitás tény, hogy a felperes nem tett olyan kifejezett nyilatkozatot, amely szerint hozzájárult ahhoz, hogy az alperesek különadósságának kifizetése a közös vagyon terhére történjen. Nem volt arról sem szó, hogy ezt a követelést a II. r. alperesnek járó lakáshasználati díjjal kiegyenlítettnek veszik. Az alperesek tehát a különvagyonra fordított közös vagyon megtérítése fejében a felperesnek a beruházott összeg felét megtéríteni tartoznak.
Az ingyenes juttatásra irányuló szándék [Ptk. 201. § (1) bek.] a II. r. alperes vonatkozásában sem állapítható meg, ezért az építési kölcsönre történt fizetéssel törvényes engedmény következett be, ez pedig a követelésnek a felperes javára való átszállását eredményezi [Ptk. 329. § (1) bek., 331. §].
A felperesnek ezzel a követelésével szemben a II. r. alperesnek beszámítható ellenkövetelése nincs. A beszámítási kifogás tekintetében nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felek a mostohaszülő és a mostohagyermek kapcsolatában állottak. A családi kapcsolat fennállása idején a felperes mint mostohaszülő anyagi áldozattal és munkával évekig hozzájárult mostohagyermekének saját háztartásában való ellátáshoz, miért is az életközösség fennállása alatt a II. r. alperes lakáshasználati ellenértéket nem számíthatott fel. Ilyen felszámításra a családi kapcsolat megszűnése után sincs jogi lehetőség.
Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság idevonatkozó rendelkezését megváltoztatta és a II. r. alperes beszámítási kifogásának helyt adott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság. a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének törvényességi óvással megtámadott rendelkezését – ezzel összefüggésben a fellebbezési eljárási költség viselésére kiterjedően – hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. alperesre vonatkozó részében – helybenhagyta, és az alaptalanul fellebbező II. r. alperest a fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítéletnek a törvényességi óvással nem támadott részeit a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében nem érintette. (Legf. Bír. P. törv. II. 21 153/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás