PK BH 1978/25
PK BH 1978/25
1978.01.01.
A házastársaknak a házassági bontóperben kötött olyan tartalmú egyezségét, amely szerint az egész lakás kizárólagos használatára az egyik házastárs lesz jogosult, a másik házastárs elhelyezéséről pedig – jóhiszeműsége folytán – a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni, a bíróság nem hagyhatja jóvá. – Annak nincs akadálya, hogy jóváhagyó végzésében a bíróság mondja ki azt, hogy a távozásra kötelezett házastárs elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni, de csak akkor, ha a tényállás felderítése után meggyőződik arról, hogy az egyezség megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek [Csjt. 18. § (1) bek.; Pp. 148. § (2) bek.].
A peres felek 1964. december 19-én kötött házasságát, amelyből 1969-ben gyermek született, a járásbíróság az 1976. december 6-án hozott ítéletével jogerősen felbontotta. A felek a járulékos kérdésekben bírói egyezséget kötöttek. A közös kiskorú gyermeket az anyánál helyezték el, az alperes pedig gyermektartásdíj fizetésére vállalt kötelezettséget. A felek a gyermek láthatásának kérdésében is megállapodtak, a lakáshasználat kérdésében pedig az egyezség akként rendelkezett, hogy a közös tulajdonban maradó lakás kizárólagos használója az alperes lesz, onnan „a felperes köteles elköltözni, aki a felek előadása szerint jóhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználó”.
A bíróság az ekként létrejött egyezséget végzéssel jóváhagyta. A végzés nyomban jogerőre emelkedett, minthogy a felek fellebbezési jogukról lemondtak.
A bírói egyezséget jóváhagyó jogerős végzésnek a közös lakás használatára vonatkozó rendelkezése ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezelése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A házastársak a házasság felbontására irányuló peres eljárás során a közös lakás használatának kérdésében jogosultak megállapodást kötni. Akár közös tulajdonban levő, akár bérelt közös lakás használatának rendelkezéséről van azonban szó, a felek olyan tartalmú egyezségét, amely szerint az egész lakás kizárólagos használatára az egyik házasfél lesz jogosult, a másik elhelyezéséről pedig – jóhiszeműsége folytán – a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni, a bíróság nem hagyhatja jóvá. A házastársak között ugyanis nem jöhet létre olyan tartalmú bírói egyezség, amely valamelyik fél elhelyezési kötelezettségét harmadik személyre vagy szervre, különösen pedig a lakásügyi hatóságra rója. Annak nincs akadálya, hogy a bíróság mondja ki jóváhagyó végzésében azt, hogy a távozásra kötelezett házasfél elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni, de csak akkor, ha a tényállás felderítése után meggyőződik arról, hogy az egyezség megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek.
Az adott esetben a felek közös tulajdonában álló lakás használatáról van szó, melyre vonatkozóan a Polgári Törvénykönyvnek a közös tulajdon használatára vonatkozó rendelkezéseiből (Ptk. 140–144. §-ai) kell kiindulni, de alkalmazni kell a Legfelsőbb Bíróságnak ezeket a rendelkezéseket értelmező 8. és 391. számú polgári kollégiumi állásfoglalásait. Az ezekben foglalt rendelkezések és iránymutatások szerint pedig elsősorban a lakás megosztott használatát kell megvalósítani, amennyiben erre lehetőség van, és az egyik fél csak akkor jogosítható fel a lakás kizárólagos használatára, ha a közös lakás terjedelme vagy beosztása miatt, akár pedig a családvédelmi szempontokra tekintettel, illetőleg a felek között fennálló rossz viszony és más körülmény (pl. fertőző betegség) miatt megosztva nem használható. Az 1/1971. (II. 8.) MT számú rendelet 99. §-ában foglaltak értelmében hasonló elvek szerint kell eljárni bérlakás esetén is.
A bíróság azonban a tényállást ilyen vonatkozásban nem derítette fel és ezért nem lehetett abban a helyzetben, hogy a lakás használata felől rendelkező egyezség jóváhagyása kérdésében, illetőleg felperes elhelyezése felől megalapozottan dönthessen.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság végzésének óvással megtámadott részét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A járásbíróság végzésének törvényességi óvással nem támadott rendelkezéseit a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében nem érintette. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 213/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás