GK BH 1978/253
GK BH 1978/253
1978.06.01.
A vállalkozó a számlaellenőrzés folytán az állami költségvetés részére önként megfizetett összeg visszafizetése iránt a bank ellen gazdasági pert nem indíthat [34/1974. (VIII. 6.) MT rendelet 22. § (7) bek.; 44/1967. (XI. 6.) Korm. rendelet 23. § (1) és (5) bek.*].
A felperes kivitelező egy létesítmény hiánypótlási számlájából a parkettakészítési munka minőségi különbözete miatt levont 77 281 Ft és 1976. október 21-től járó kamatai megfizetése iránt indított keresetet az I. r. alperes beruházó ellen. Előadta, hogy az Országos Takarékpénztár megyei igazgatósága vizsgálati jegyzőkönyvében kifogásolta, hogy a parkettát a költségvetésben előírt minőségtől eltérően készítették és számolták el, emiatt a felperes terhére 47 839 Ft túlszámlázás áll fenn. A vizsgálati jegyzőkönyv alapján ezt az összeget a felperes befizette a felülvizsgáló szerv által megjelölt állami bevételi számlára. Az I. r. alperes tehát a hiánypótlási számlájának összegét a parketta árkülönbözetével nem csökkenthette volna.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Okiratokkal igazolta, hogy a létesítmény 1976. május 31-én felvett „minőségi hibajegyzéké”-ben – a tételesen feltüntetett 105 120 Ft értékű hibán felül – még különböző mennyiségi minőségi kifogást érvényesített, el nem készült és csökkent értékű munkák miatt levonást helyezett kilátásba. Kifogásai arra is vonatkoztak, hogy a tervezett első osztályú tölgyparketta helyett bükk- és cserparketta készült, ezért a tényleges minőségre a felperestől, 5 napon belül egységárelemzést kért. Minthogy ezt a felperes nem készítette el, az I. r. alperes az előírt és a ténylegesen készült parketta árkülönbözete, továbbá az egyéb minőségi és mennyiségi kifogások miatt a felperes végszámlájából 405 341 Ft-ot visszatartott. A kért árelemzést a felperes ezután sem készítette el, ezért az I. r. alperes a felperes 1976. szeptember 14-én kelt 405 341 Ft végösszegű hiánypótlási számlájából – egyéb tételek miatt is – 223 027 Ft-ot nem fizetett ki. Ebből az összegből bruttó 77 281 Ft volt a faburkoló munka árkülönbözete, melyet a felperes vitat, az ezt meghaladó levonást tudomásul vette. Az I. r. alperes a keresetet amiatt is alaptalannak tartotta, mert a felperes őt az árkülönbözet visszafizetésére vonatkozó elhatározásáról, illetőleg az Országos Takarékpénztár Igazgatósága által végzett vizsgálatról nem tájékoztatta.
A felperes az Országos Takarékpénztár megyei igazgatósága ellen külön keresetet terjesztett elő az általa befizetett árkülönbözet visszatérítése iránt. Ezt az elsőfokú bíróság a jelen perrel egyesítette, és ettől kezdve az OTP Igazgatósága az eljárásban II. r. alperesként vett részt, e minőségében a kifogást jogosnak, a befizetést indokoltnak tartotta és kérte a felperes keresetének elutasítását.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le arra, hogy mennyi a számlázott és a ténylegesen elkészült minőségű parketta árkülönbözete. A bíróság a bizonyítás befejezése és a felek, valamint a szakértő meghallgatása után hozta meg az ítéletét, amellyel kötelezte az I. r. alperest, hogy 61 348 Ft-ot, valamint ennek az összegnek 1976. október 21-től járó évi 15%-os kamatát fizesse meg a felperesnek, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A bíróság – az ítélet indokolása szerint – megállapította, hogy a minőségi különbözet miatt a helyes levonás összege 63 772 Ft lett volna. Ebből következik, hogy az I. r. alperes részéről a 77 281 Ft visszatartása 13 509 Ft erejéig indokolatlan volt, ezt az összeget és kamatait ki kell fizetnie a felperesnek. „Kérdéses a további 47 839 Ft, amelyet a II. r. alperes visszakövetelt, és amit az I. r. alperes is levonásba helyezett”.
A bíróság megítélése szerint a II. r. alperes törvényes hatáskörében, indokoltan követelte vissza az állami költségvetés javára a vizsgálati jegyzőkönyvben megjelölt összeget. A felperes ugyanis 1975. november 28-án kelt szakaszszámlában jogosulatlanul számította fel az első osztályú parketta ellenértékét, és ezt a számlát az I. r. alperes kiegyenlítette. Utólagosan, fél év elteltével észrevételezte a parketta minőségét, majd a II. r. alperes által kért visszafizetés megtörténte után a hiánypótlási számlából levonást is eszközölt. A bíróság kifejtette, hogy a 34/1974. (VIII. 6.) MT sz. rendelet 22. §-a (7) bekezdésének rendelkezése kettős célt szolgál. Az egyik az, hogy elvonja a kivitelezőtől a jogosulatlan számlázással szerzett pénzt, a másik pedig, hogy ugyanezt az összeget a felületes ellenőrzést végző beruházó is elveszítse. A rendelkezés nem érné el ez utóbbi célját, ha mód lenne arra, hogy utólag – a banki visszaigénylést követően és annak alapját, tényét ismerve – a beruházó is levonja a kivitelezőtől a jogosulatlanul számlázott összeget. Ebben az esetben a beruházót semmi hátrány nem érné, a kivitelezőtől viszont kétszeresen vonnák le a túlszámlázott összeget. Következésképpen az I. r. alperes a 47 839 Ft-ot köteles a felperesnek megfizetni.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
Ha a vállalkozó nem szerződésszerű minőségben teljesít, a 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 23. §-ának (1) bekezdése értelmében a megrendelő kijavítást vagy díjleszállítást követelhet. A megrendelőt ezek a jogok az idézett jogszabály szerint az átadáskor fennálló hiányosságok esetén illetik meg. Ebből következik, hogy a szakaszszámla kifizetése nem érinti a megrendelőnek azt a jogát, hogy a költségvetés szerint kifizetett munkákkal kapcsolatban utóbb – a létesítmény átadás-átvétele alkalmával – minőségi kifogást támasszon, kijavítást kérjen vagy díjleszállítási igényt érvényesítsen.
Az említett rendelet 23. §-ának (5) bekezdése értelmében a megrendelő a hibás szolgáltatás átvétele esetén a díj arányos részét visszatarthatja. E rendelkezés alapján jogában áll a végszámla szerinti járandóságot a részszámla (szakaszszámla) alapján már elszámolt ellenérték egészével vagy annak egy részével csökkenteni.
A 34/1974. (VIII. 6.) MT rendelet 22. §-ának (7) bekezdése értelmében, ha a bank részben vagy egészben állami pénzeszközökből megvalósuló beruházásoknál a beruházó által nem kifogásolt vállalkozói számlák ellenőrzése során jogosulatlan felszámítást állapít meg, ennek teljes összegét az állami költségvetés javára igényli vissza.
A jelen esetben az I. r. alperes megbízottja az átadás-átvételt követően végzett minőségi felülvizsgálat során észlelte, hogy a felperes a lakások parkettáját a költségvetéstől eltérő minőségben készítette el. Az 1976. május 31-én felvett hibajegyzékben emiatt kifogását (szavatossági igényét) közölte.
Az I. r. alperes az 1976. július 16-án benyújtott végszámlából az 1976. május 31-i jegyzőkönyvben feltüntetett 105 120 Ft-ot meghaladó összeget, 405 341 Ft-ot vont le. Ez az összeg megfelelő fedezet volt a hibajegyzékben tételesen nem szereplő mennyiségi és minőségi kifogások anyagi kihatásaira, köztük a parkettamunka árkülönbözetére is.
Az említett összeg visszatartásával az I. r. alperes birtokába került a felperes által korábban az alacsonyabb értékű szolgáltatás figyelmen kívül hagyásával számlázott összegnek is. Megfelelő lépéseket tett arra, hogy a hibajegyzékben – még kellő időben – bejelentett minőségi kifogásának érvényt szerezzen.
A II. r. alperes a fentiek szerint a felperessel szemben olyan követeléssel lépett fel az állami költségvetés javára, amely szavatossági igényen alapszik. A II. r. alperes visszakövetelési jogát megalapozó, fent említett rendelet nem értelmezhető úgy, hogy a bank a kivitelezővel szemben az állami költségvetés javára szavatossági igényt is érvényesíthet.
A fenti tényállásból az is megállapítható, hogy az I. r. alperes a II. r. alperes vizsgálatát megelőző időben bejelentette a felperesnek a szavatossági igényét és a II. r. alperes által kifogásolt árkülönbözetet meghaladó összeget a felperesnek nem fizette ki (visszatartotta). A II. r. alperes vizsgálatának megkezdése előtt a felperes a hibás teljesítés folytán díjleszállítás címén követelhető összeg tekintetében már birtokon kívül volt, tehát nem volt olyan jogosulatlan felszámítása, amelynek. visszafizetésére kötelezhető lett volna. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes ténymegállapítása iratellenes. Ebből azt a további következtetést kell levonni, hogy a felperes kellő alap nélkül fizette vissza önként a II. r. alperes által kifogásolt árkülönbözetet az állami költségvetés javára. A visszafizetésre tehát az I. r. alperessel szemben sikeresen nem hivatkozhat, és tőle nem követelheti az önként kifizetett összeget. Keresete csupán a díjleszállítás szakértői vélemény szerinti (12. sorsz. jegyzőkönyv) és az I. r. alperes által is helyesnek elfogadott 63 772 Ft összegen felül visszatartott 13 509 Ft erejéig megalapozott. Ellenkező esetben az I. r. alperesnek olyan vállalkozói díjat kellene megfizetnie, amelynek beruházási költségalapját a felperes az állam javára való helytelen és önkéntes befizetésével tőle elvonta.
Az állandó bírói gyakorlat szerint a számlaviszony nem eredményez polgári jogi kapcsolatot a bank és a megbízójával szerződő fél (vállalkozó, szállító) között. A számlaellenőrzési jogkörben a bank által kifizetni megtagadott számlakövetelés iránti perben a bank alperesként nem vehet részt, hanem csak felperes lehet (BH 1976. évi 5. sz. 225. sorsz.).
Az említett elv értelemszerűen nemcsak arra az esetre vonatkoztatható, amikor a bank a jogtalannak talált felszámítás összegét a benyújtott számlából nem fizeti ki, hanem arra is, amikor a szerinte jogosulatlanul felszámított összeget az állami költségvetés javára követeli és kapja vissza a vállalkozótól. Ez esetben az önkéntesen megfizetett összeget a vállalkozó polgári per útján nem követelheti vissza, hanem csak az államigazgatási út igénybevételével igényelheti vissza, ha az önkéntes kifizetés kellő alap nélkül történt.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, az alperes marasztalásának összegét 13 509 Ft-ra és járulékaira leszállította, a felperes illetékfizetési kötelezettségét pervesztességének megfelelően felemelte, a II. r. alperes elleni vagylagos kereset elutasítását pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 530/1977. sz.)
*].
Azonos rendelkezész tartalmaz a Ptk. 306. §-ának (1) és (5) bekezdése.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás