MK BH 1978/257
MK BH 1978/257
1978.06.01.
A társadalmi tulajdon megkárosítására irányuló cselekmény súlyos fegyelmi vétség és alapul szolgálhat a dolgozó fegyelmi úton történő elbocsátására [1967. évi II. törvény (Mt.) 55. §].
A felperes gépkocsikísérőként állt az alperes alkalmazásában. Munkaköre a húsárunak a gépkocsin való elhelyezése volt. Az árunak a hűtőraktár előterébe történő eljuttatása az ún. rámolók feladata. A felperes kötelessége volt még a felrakásra kerülő áruknak a szállítólevél és a tabló alapján történő ellenőrzése. A rakodási munkák meggyorsítása érdekében gyakori volt, hogy a gépkocsikísérők is segédkeztek a rámolók munkaköréhez tartozó munkákban, a húsáruknak a hűtőházi raktár előteréből a gépkocsikhoz hordásában.
A felperes 1977. március 9. napján hajnali 2 óra 30 perckor kezdte meg a már említett gépkocsi megrakását. A rakodás közben bement a hűtőraktárba és egy műanyag ládában elhelyezett 30 kg súlyú májat kivitt a gépkocsihoz és azt annak rakodóterében helyezte el. Ekkor munkatársai figyelmeztették, hogy a máj nem tartozik a gépkocsi rakományához, azt vegye le a gépkocsiról. Minthogy a felperes a munkatársai felszólítását nem vette figyelembe, ők az esetet K. L. hűtőházi mérlegelő tudomására hozták, aki intézkedett a májnak a gépkocsiról való levételéről és a hűtőraktárba történő visszaviteléről.
A felperes a gépkocsi megrakatása közben az említett láda májat – K. L. ideiglenes távolléte alatt – ismét kivitte a hűtőraktárból és azt a már felrakott húsáruk alatt helyezte el. A gépkocsinak a portán történt mérlegelése során azonban súlytöbblet mutatkozott, ami miatt az alperes az egész rakomány átmérésére kényszerült. Ekkor került elő a felperes által másodszor is a gépkocsira rakott máj.
A perben bizonyítékok merültek fel arra nézve is, hogy a felperes az előzőekben írt esettel csaknem egy időben egy másik, már megrakott gépkocsin olyan húsárut (félsertést) helyezett el, amely – ha nem derítik fel – rendeltetésellenesen került volna az alperes telephelyéről kiszállításra.
Az előzőekben ismertetett tényekre figyelemmel az alperes a felperest fegyelmi határozattal elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a panaszában kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, a munkaügyi döntőbizottság azonban a panaszát elutasította.
A felperes keresete alapján a munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatának megváltoztatásával a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróságnak az ítéletben kifejtett álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy a felperes a májat eltulajdonítási szándékkal rakta volna fel a gépkocsira. A bíróság a felperes és a munkaügyi perben kihallgatott tanúk között a munkatársi viszonyt rossznak értékelte és ennek megfelelően mérlegelte a felperes javára a vallomásokat.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben a munkaügyi bíróságnak azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy a felperes szándéka a társadalmi tulajdon megkárosítására irányult-e, vagy tévedése folytán került-e olyan helyzetbe, amelyet az alperes a fegyelmi határozatban tévesen értékelt.
A per anyaga alapján megnyugtatóan tisztázódott a tényállás, abból azonban a munkaügyi bíróság téves következtetésre jutott.
A tényállás szerint az egyes kereskedelmi egységek áruit a hűtőraktárban mérik ki a tablók alapján, amelyeken a megrendelt árukat boltok szerinti bontásban, mennyiségben és minőségben tüntetik fel. A tabló tartalmát a kocsikísérőknek ismerniük kell, miután ennek alapján rakják fel az árut a gépkocsira. A perben szereplő szállítmány tablóját a felperes ismerte, minthogy annak számozását ő végezte el. Erre figyelemmel tudnia kellett, hogy 1977. március 9-én a tablón kiszállításra váró máj egyáltalán nem szerepelt. A felperes ennek ellenére – holott munkatársai is figyelmeztettek – a 30 kg májat felrakta a gépkocsira. Amikor pedig ezt az árut arról, mint a szállítmányhoz nem tartozót levették, azt rövid időn belül ismét a gépkocsira rakta és más húsáruk alatt rejtette el. A portai mennyiségi ellenőrzés – amelynek során a szállítólevélen szereplő súlyt hasonlítják össze a gépkocsi rakományának tényleges súlyával − derítette fel a súlytöbbletet, és ennek alapján vált nyilvánvalóvá, hogy ezt az említett mennyiségű, másodszor is a gépkocsira felrakott máj okozta.
A tényállásnak e kiemelt elemeire tekintettel megalapozatlan a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes a májat nem eltulajdonítási szándékkal rakta fel a gépkocsira. A perbeli bizonyítékok, de a felperes saját beismerő nyilatkozata is (az 1977. évi március 9-i meghallgatási jegyzőkönyv) a felperesnek a társadalmi tulajdon megkárosítását célzó magatartását támasztják alá.
A bizonyítási eljárás anyaga nem támasztja alá a munkaügyi bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felperes munkatársai a felperest szándékosan igyekeztek gyanúba keverni, mert egy összeszólalkozás miatt közöttük a jó viszony megromlott. A felperes által kifogásolt tanúvallomások hitelt érdemlő voltát már csak azért sem lehet kétségbe vonni, mert a felperes maga is elismerte, hogy a 30 kg máj felrakásakor helytelen magatartást tanúsított.
Ilyen körülmények között pedig nem lett volna helye a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésének. Annál kevésbé, mert a társadalmi tulajdon megkárosítására irányuló magatartások elleni védekezés a munkajogviszony keretében elsősorban fegyelmi úton, megfelelően súlyos fegyelmi büntetés kiszabásával érhető el. Az ilyen fegyelmi büntetések enyhítésére pedig általában nincs vagy csak rendkívül indokolt esetben van lehetőség. E kérdésben a bírói gyakorlat is töretlen.
Bár a fegyelmi határozat egyéb, a társadalmi tulajdon megkárosításával kapcsolatos cselekményt is a felperes terhére rótt, a felperesnek a máj eltulajdonítására irányuló magatartása önmagában is olyan súlyú fegyelmi vétség, amely – figyelemmel a munkakörére – a legszigorúbb fegyelmi büntetés alkalmazását indokolttá tette. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 318/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás