MK BH 1978/261
MK BH 1978/261
1978.06.01.
A fegyveres erők és fegyveres testületek volt hivatásos állományú tagjának nem hivatásos szolgálatban (tényleges és tartalékos katonai szolgálatban, hadifogságban) eltöltött idejét korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött időként kell figyelembe venni, ha a nem hivatásos szolgálatban eltöltött idejét a hivatásos szolgálatának fennállása alatt az 1971. évi 10. sz. tvr. 33. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogosultságok szempontjából a szolgálati idejébe beszámították, és a hivatásos szolgálata 1954. szeptember 30-a után nem jogvesztéssel szűnt meg [1971. évi 10. sz. tvr. 5. § (2) bek. e) pont, 33. § (2) bek. b) −c) pont, 49. § (2) bek.; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 68. § (1) bek.].
A felperes 1920. május 13-án született. 1940-től tényleges katonai szolgálatot teljesített, 1943-ban hadifogságba esett, ahonnan 1948-ban tért haza. 1948. július 23-tól 1961. január 15-ig a Belügyminisztérium hivatásos állományában teljesített szolgálatot. A Belügyminisztérium személyzeti osztályának vezetője az 1959. június 11-én kelt intézkedésével a felperes szolgálati idejének kezdő időpontját szolgálati időpótlék, nyugdíjjogosultság, szabadságidő és folyamatos szolgálati (munka-) viszony szempontjából 1940. január 1. napjában állapította meg.
A felperes 1976-ban korkedvezményes öregségi nyugdíj megállapítása iránt terjesztett elő igényt az alperesnél. Kérelmét az alperes elutasította azzal, hogy összesen 38 év 259 nap szolgálati idővel rendelkezik, ebből 12 év 180 nap a korkedvezményre jogosító idő. Ehhez képest két év korkedvezményre jogosult és így 58 éves életkorától kezdve állapítható meg a részére öregségi nyugellátás. Korkedvezményre jogosító időként az alperes a felperesnek a Belügyminisztérium hivatásos állományában eltöltött idejét ismerte el. A felperes felszólalását – amely további időnek korkedvezményre jogosító időként való elismerésére irányult – a társadalombiztosítási bizottság elutasította és az alperes határozatát helybenhagyta.
A felperes a keresetlevelében a Belügyminisztérium által szolgálati időként elismert tényleges katonai szolgálata és hadifogságban eltöltött ideje figyelembevételével kérte a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultságának megállapítását.
A járásbíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokai szerint a Belügyminisztérium az 1959. június 11-én kelt igazolásával a munkaviszony folyamatosságát elismerte 1940. január 1-jétől, ami azonban nem jelenti ennek az időnek hivatásos szolgálatban eltöltött időként való elismerését. A felperes által beszámítani kért idő tehát – a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 68. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – nem minősül korkedvezményre jogosító időnek.
A megyei bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontot helytállónak találta és ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per iratai között levő egykorú igazolás szerint a Belügyminisztérium személyzeti osztályának vezetője a felperes szolgálati idejének kezdő időpontját szolgálati időpótlék, nyugdíjjogosultság, szabadságidő és folyamatos szolgálati (munka-) viszony szempontjából 1940. január 1. napjában állapította meg.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 68. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél: a) hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt, b) nem hivatásos szolgálatban vagy más állam hadseregében eltöltött és az a) pont szerinti hivatásos szolgálatba beszámított időt, ha a hivatásos szolgálat 1954. szeptember 30-a után nem jogvesztéssel szűnt meg.
A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról rendelkező 1971. évi 10. számú tvr. 33. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgálati időt a hivatásos állományba vétel napjától kell számítani.
A (2) bekezdés b) pontja szerint a szolgálati időpótlék, a szabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából – az (1) bekezdésében meghatározott időn felül − be kell számítani a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél nem hivatásos szolgálatban eltöltött időt. A tvr. 49. §-ának (2) bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik: „A hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött, valamint a 33. § (2) bekezdésének b) és c) pontja alapján beszámított szolgálati időt a munkaviszonyban álló dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjjogosultsága szempontjából korkedvezményes munkakörben szerzett jogszerző időnek kell tekinteni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, akinek a szolgálati viszonyát az 5. § (2) bekezdés e) pontja alapján szüntették meg”. Az utóbb felhívott 5. § (2) bekezdés e) pontja alapján annak szűnt meg a szolgálata, aki a hivatásos szolgálati viszonyáról lemondott.
A felperes nem hivatásos állományban – tényleges katonai szolgálatban és hadifogságban – eltöltött idejét a hivatásos szolgálatának fennállása alatt a hivatásos szolgálatába beszámították. A hivatásos szolgálata 1954. szeptember 30. után nem lemondással – tehát nem jogvesztő módon – szűnt meg. Ekként a Belügyminisztérium által 1959. június 11-én beszámított 1940. január 1-jétől 1948. július 22-ig terjedő idő – mint a hivatásos szolgálatba beszámított nem hivatásos szolgálatban töltött idő – az R. 68. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján és az 1971. évi 10. számú tv. 49. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel korkedvezményre jogosító szolgálati idő. Az eljárt bíróságok törvénysértően mellőzték ennek az időnek korkedvezményre jogosító időként való figyelembevételét és ekként törvénysértő a jogerős ítélet, amellyel a bíróság elutasította a felperes korkedvezményes nyugdíj iránti keresetet. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 336/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás