BK BH 1978/266
BK BH 1978/266
1978.07.01.
Alkalmatlan tárgyon véghezvitt emberölés bűntettének kísérlete valósul meg, ha az anya az ún. álhalál állapotában világra jött újszülöttjével szemben akkor hajtja végre az ölési cselekményt, amikor annak halála már bekövetkezett [1961. évi V. törvény (Btk.) 10. § (2) bek., 253. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlott bűnösségét gondatlan emberölés bűntettében állapította meg.
A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő.
A vádlott házasságon kívül teherbe esett. Amíg csak lehetett, terhességét munkahelyén és szülei előtt titkolta, terhesgondozáson nem jelent meg. A későbbiek során a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos orvosi könyveket rendszeresen tanulmányozta.
Szabályos kihordás után a vádlott a szülei lakásán érett és egészséges fiúgyermeket szült. Miután a magzatvíz az ágyban elfolyt, egy kettéhajtott plédet terített maga alá, hogy a szülés ezen történjék. Az újszülött megszületése után a köldökzsinórt ollóval elvágta, a csecsemőt az említett plédbe helyezte úgy, hogy két oldalon a plédet ráhajtotta. Ennek következtében a pléd négy rétegben fedte a csecsemő arcát is. Mindezek után a vádlott gyermekét sorsára hagyva, visszafeküdt az ágyba, s miután a méhlepény is eltávozott, elaludt.
Az újszülött legnagyobb valószínűséggel a pléd többszörös rétegétől való levegőelzáródás miatt fulladása következtében halt meg, de az sem kizárt, hogy ellátatlanság okából eredő kihűlés miatt vesztette életét.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a tényállás alapjául elfogadott orvos szakértői vélemény egyfelől hiányos, másfelől önellentmondásokat tartalmaz.
Az ügyben eljárt igazságügyi orvos szakértőnek a tárgyaláson előterjesztett véleménye szerint a csecsemő szívkülhártyája alatt keletkezett pontszerű bevérzés a gyorsan bekövetkező halálnak a jele, és ezen belül leginkább a fulladásos halál jellemzője, de mint a halál oka a kihűlés sem zárható ki.
A megyei bíróság nem tisztázta, hogy orvosilag mi értendő a „gyors halál” fogalmán, a csecsemő gyors halál esetén minimálisan mennyi ideig élhetett még a plédbe történő betakarásakor. Nyilatkoztatni kellett volna a szakértőt arra is, hogy a gyorsan bekövetkező halál ténye és a kihűléses halál miként egyeztethető össze, amikor a csecsemő kihűléséhez – az igazságügyi orvos szakértő nyilatkozata szerint is – minimálisan egy óra szükséges. Végezetül nem állapítható meg, hogy a szakértő a tárgyaláson előterjesztett véleménye idején ismerte-e a bírósághoz megküldött szövettani vizsgálat eredményét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – az ítélet részbeni megalapozatlanságát is eredményező hiányosságok kiküszöbölése érdekében – a Be. 240. §-a értelmében bizonyítást rendelt el. Ennek keretében a Be. 77. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján az újabb szakvélemény előterjesztésére az Igazságügyi Orvos szakértői Intézetet rendelte ki, egyben elrendelte a korábban eljárt szakértő ismételt meghallgatását is.
Az Igazságügyi Orvos szakértői Intézetnek az iratok közt levő és az ismételten elvégzett szövettani vizsgálat eredményére alapított véleménye szerint az újszülött csak néhány légvételt tehetett, halála a szülőútban történő magzatvízbelégzés okozta fulladás következtében állt be.
Az intézet véleményét előterjesztő igazságügyi orvos szakértőnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata szerint az újszülött élve született, de az ún. álhalál állapotában jött a világra, melyet a felületes légzés, a síró hang elmaradása és a teljes mozdulatlanság jellemzett. Az újszülött az említett anyagoknak a belégzése folytán életképtelen volt. Életbenléte legfeljebb néhány percig tartott, a belégzés következtében beálló fulladás folytán az újszülött a plédbe történő betakarásakor minden kétséget kizáróan már halott volt.
A fellebbezési tárgyaláson meghallgatott az az orvos szakértő, aki az első fokú eljárásban részt vett, az általa eddig nem ismert szövettani vizsgálatok eredményére tekintettel – a korábbi szakvéleményének módosítása mellett − egyetértett a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett újabb szakvéleménnyel. Tévesnek ítélte meg a korábbi szakvéleményében kifejtett azt az álláspontját, mely szerint nem kizárt, hogy az újszülött halálát az ellátatlanág okából eredő kihűlés okozta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az Igazságügyi Orvos szakértői Intézetnek a kórszövettani vizsgálat eredményével összhangban álló és tüzetesen megindokolt véleményét elfogadva, a tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján úgy helyesbítette, hogy az újszülött élve született ugyan, de néhány légvétel után a szülőútban történő magzatvíz- és magzatszurok-belégzés által okozott fulladás következtében – még a plédbe történő betakarását megelőzően – életét vesztette.
Tévedett a megyei bíróság, amikor a vádlott ölési szándékának a hiányára következtetett és terhére csupán a bűnösség gondatlan alakzatát állapította meg.
Az ítélet indokolásából kitűnően a megyei bíróság az ölési szándék hiányára abból következtetett, hogy a vádlott terhességét több személy előtt elismerte és úgy nyilatkozott, hogy születendő gyermekét állami gondozásba kívánja adni.
Ámde a megyei bíróság a vádlott tudattartalmának a vizsgálatánál egyfelől lényeges tényeket figyelmen kívül hagyott, másfelől szem elől tévesztette, hogy egymagában abból a tényből, hogy a vádlottnak korábban, a kérdéses nyilatkozat idején nem volt ölési szándéka, egyáltalán nem következik, hogy az ölési szándék benne utóbb, a vádbeli időben sem alakult ki.
A vádlott elkövetéskori tudatának a vizsgálatánál elsődlegesen a szülést közvetlenül megelőző és a szülést követő tevékenységéből kell kiindulni, csakis ezeknek a mindennapi élettapasztalattal történő egybevetése és gondos elemzése eredményezheti a vádlott tényleges szándékának a feltárását és a bűnösség kérdésében tett megalapozott megállapítást.
A vádlott – saját nyilatkozatából is kitűnően – már a szüleinek a lakásból távozását megelőzően rosszul érezte magát, ennek ellenére hagyta, hogy szülei eltávozzanak. Ebből a tényből megalapozottan arra kell következtetni, hogy a vádlott a szülés idejére egyedül akart maradni, szülei segítségét nem igényelte.
A szülés lezajlása után a csecsemőt a méhlepénnyel együtt a magzatvíztől, vizelettől átnedvesedett és ürüléktől szennyezett plédbe takarta, éspedig úgy, hogy a szennyezett több rétegű pléd a gyermek arcát is befedte. Mindezek után, bár fizikai állapotánál fogva további tevékenység kifejtésére képes volt, az általa élőnek hitt gyermeket ott hagyva, visszafeküdt az ágyba.
A mindennapi élettapasztalatot alapul véve egyértelműen kizárható, hogy az az anya, akinek szándéka a születendő gyermek éltben tartására irányul, gyermekét ilyen módon becsomagolja, vagyis hogy mindez az újszülött életének megóvása érdekében történt, amint ezt a vádlott a vallomásaiban állítja.
Köztudott – és efelől a megfelelő értelmi képességgel rendelkező és a szüléssel kapcsolatos orvosi könyveket tanulmányozó vádlottnak sem lehetett kétsége –, hogy az újszülött arcának összehajtott, tehát több rétegű, nedves pléddel történő betakarása rövid időn belül annak megfulladását eredményezi. Ez a fellebbezési tárgyaláson meghallgatott szakértők véleményéből is kitűnt.
Abból a kétségtelen tényből tehát, hogy a vádlott a szülés idejére igyekezett magára maradni, hogy élőnek hitt újszülöttjét az átnedvesedett és szennyezett plédbe takarta, olyan módon, hogy az újszülött fejét és arcát a takaró több rétegben fedte, csakis arra vonható következtetés, hogy szándéka az újszülött életének kioltására irányult, a plédbe történő becsomagolása pedig éppen a szándékolt eredmény elérését célozta.
Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor a vádlott ölési szándékának a hiányára következtetett és gondatlan emberölés bűntettében állapította meg a bűnösséget.
Az a tény, hogy a vádlott a tényállásszerű ölési cselekményét általa nem tudottan halott gyermekén – tehát alkalmatlan tárgyon – követte el, a Btk. 10. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel nem érinti a bűnösség megállapítását.
A felhívott törvényhely szerint az alkalmatlan tárgyon véghezvitt kísérlet jogkövetkezménye kizárólag abban áll, hogy ilyen esetben a büntetés korlátlanul enyhíthető, illetve annak kiszabása mellőzhető is.
A vádlott egyenes szándéka − a már kifejtettek szerint – az újszülött életének kioltására irányult, a szándékolt eredmény elérését célzó és az élet kioltására objektíve is alkalmas ölési cselekményét azonban halott gyermeken, tehát alkalmatlan tárgyon kísérelte meg, ennélfogva a vádlott a tényállásban írt magatartásával a szándékos emberölés kísérletét valósította meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a minősítést megállapító rendelkezését a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta és a vádlott cselekményét, a Btk. 10. §-a (2) bekezdésének felhívása mellett, a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette Btk. 9. §-a szerinti kísérletének minősítette. (Legf. Bír. Bf. IV. 1683/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás