BK BH 1978/270
BK BH 1978/270
1978.07.01.
Ha a biztonsági öv bekapcsolásának elmulasztásával, illetve e közlekedési szabály [1/1975. (II. 5.) KPM–BM e. r. 48. § (5) bek.] megszegésével van okozati összefüggésben a bekövetkezett sérülés vagy annak nagyobb mértéke, ezen az alapon is helye van a büntetőjogi felelősség megállapításának (1961. évi V. törvény (Btk.) 194. § és 194/A. §).
A járásbíróság a terheltet közlekedési vétség miatt 10%-os bércsökkentéssel járó 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelt büntetését 3000 forint pénzbüntetésre mérsékelte.
A tényállás lényege szerint a terhelt 2 ezrelék véralkohol-koncentrációnak megfelelő közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette személygépkocsiját a város lakott területén. Utasként a sértettet szállította. Sem a saját, sem utasának biztonsági öve nem volt bekapcsolva. A kezdődő szürkületben a terhelt későn vett észre egy kerékpárost, ezért az utasa – az ugyancsak gépkocsivezető foglalkozású sértett – belenyúlt a kormányba és azt kissé balra fordította, hogy a terhelt a kerékpárost el ne üsse. A személygépkocsi sebessége akkor 60 km/óra körüli volt.
A terhelt a kormányt a kerékpáros megelőzésekor nem fordította vissza, hanem balra sodródott, az árkon áthaladva közel 70 méter megtétele után az egyik ház kőkerítésének ütközött. Mind a terhelt, mind pedig utasa 8 napon túl gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett.
Az első és másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás szerint az első fokú ítélet megalapozatlan, ennélfogva a másodfokú határozat törvénysértő.
A törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróságok a tényállásból olyan következtetést vontak le, hogy a balesetet a sértett magatartása okozta váratlan beavatkozásával, következésképpen az adott esetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a gépkocsiban utazók sérülése miként alakult volna, ha a biztonsági övek be lettek volna kapcsolva. Ekként tehát a súlyos testi sérüléshez vezető veszélyhelyzetnek a sértett terhére történő felrovása folytán a terhelt esetében csak közlekedési vétség valósult meg.
Az első és másodfokú bíróság ítélete az alább kifejtett okokból megalapozatlan, illetve törvénysértő.
Az adott esetben megállapított tényállás hiányos, helytelen ténybeli következtetésen alapul, s az eljárt bíróságok elmulasztották az ügy megítélése szempontjából jelentős körülmények felderítését.
Mindenekelőtt nem került sor annak egyértelmű megállapítására, hogy a terhelt miért és milyen módon került át a személygépkocsival a menetirány szerinti bal oldalra, ahol hosszabb út megtétele után ütközött a kerítésnek.
A terhelt a szóban levő alkalommal 2 ezrelék véralkohol-koncentrációnak megfelelő közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, mely mindenképpen korlátozó hatással lehetett a gépjármű biztonságos vezetésére. Így már ez okból sem helytálló az a következtetés, hogy a veszélyhelyzetet nem a terhelt ittassága, hanem a sértett magatartása idézte elő. Vizsgálni és értékelni kellett volna, hogy a terhelt gépkocsija előtt haladó kerékpáros elütésének veszélyét milyen mértékben idézte elő a terhelt ittasságából adódó figyelmetlensége, és hogy az ugyancsak gépkocsivezető foglalkozású sértett kormányhoz nyúlása ezt a veszélyhelyzetet igyekezett-e elhárítani.
Ezzel összefüggésben annak vizsgálatára sem került sor, hogy az adott esetben milyen jelentősége volt a terhelt ittassága folytán a reflex-tevékenység időbeni meghosszabbodásának, hogy a gépkocsit az első veszélyhelyzet elhárítása után közel 70 méteren keresztül sem visszakormányozni, sem megállítani nem tudta és viszonylag jelentős sebességgel ütközött a kőkerítésnek.
Ezeken túlmenően a terhelt, valamint utasa sérüléseire s azok jellegére vonatkozó körülmények sincsenek megfelelően felderítve. Így – többek között – a terhelt sérülésére nézve orvosi látlelet sem áll rendelkezésre, csupán a vérvételi jegyzőkönyv tartalmaz e vonatkozásban bizonyos adatokat.
De megalapozatlanul jutottak az eljárt bíróságok arra a következtetésre is, hogy a biztonsági öv használatának mellőzése közömbös a sérülések bekövetkezése és az ügy érdemi megítélése szempontjából.
Az utóbbiakkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutat rá.
A közúti közlekedési baleset vizsgálata során azt a körülményt, hogy a biztonsági öv be volt-e kapcsolva vagy nem, éppen úgy vizsgálni kell, mint más közlekedési szabályt, amelynek jelentősége lehet a baleset megítélésénél.
Ha a biztonsági öv bekapcsolásának elmulasztásával van okozati összefüggésben a bekövetkezett sérülés vagy annak súlyosabb mértéke, és a bekapcsolás elmulasztásáért a gépjárművezető felelős, úgy ennek a közúti közlekedési szabálynak [KRESZ 48. § (5) bek.] a megszegése is alapot ad a büntetőjogi felelősség, illetve a felelősség nagyobb mérvű megállapítására.
A biztonsági övnek a sérülést elhárító vagy csökkentő rendeltetésével, annak mikénti érvényesülésével avagy hiányával a balesetek vizsgálatánál általában foglalkozni kell. Amikor ugyanis elmulasztották a biztonsági öv bekapcsolását, és a bekövetkezett sérülés jellege olyan, hogy arra pl. előrebukás vagy ajtón való kiesés folytán került sor, indokolt lehet az olyan megállapítás, hogy a sérülés vagy annak nagyobb mértéke azért következett be, mert a súlyosabb eredmény elhárítását célzó biztonsági öv nem volt bekapcsolva.
A rendelkezésre álló adatokból kitűnően pedig a jelen esetben bekövetkezett sérülések olyan jellegűeknek látszanak, amelyek megakadályozására – vagy legalábbis súlyosságának csökkentésére – a tudományos tapasztalatok alapján éppen a biztonsági öv használata alkalmas. Ebben a kérdésben az orvos szakértői szakvélemény beszerzése indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint csak a fenti körülmények tüzetes és egybevetett vizsgálata alapján foglalható el megnyugtató álláspont abban a kérdésben, hogy a terhelt a gépjármű ittas állapotban való vezetésén túlmenően – a kétségtelenül terhére róható közlekedési szabályszegésekkel okozati összefüggésbe hozhatóan – felelősséggel tartozik-e a bekövetkezett balesetért és a sértett sérüléseiért.
Mindezeknél fogva tehát a Legfelsőbb Bíróság az első és másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra a járásbírósághoz visszaküldte. (Legf. Bír. B. törv. V. 150/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás