BK BH 1978/271
BK BH 1978/271
1978.07.01.
Emberölés bűntette kísérletének kell minősíteni a földhöz csapott idős ember fejének gumicsizmával történő – koponyacsonttörést okozó – rugdosását és taposását [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. § (1) bek., 10. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében állapította meg.
Az irányadó tényállás szerint az enyhe fokban gyengeelméjű, primitív személyiségű vádlott a sértettet – mert apja a fogyasztásra felkínált pálinkát visszautasította – a konyhakövezetre vágta, majd a bal arcfél sérülései és az enyhe fokú agyrázkódás miatt eszméletlenné vált idős embert a gumicsizmás lábaival a fején 3-4 esetben megrugdosta s megtaposta.
Az elszenvedett bántalmazás következtében a sértett életveszélyes koponyaalapi törést és más, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A vádlott cselekményének előzménye az volt, hogy az elhalálozott anyja vagyonára hagyatéki eljárást nem folytattak le, apja az anyai örökrészt gyermekeinek nem adta használatba, és a vádlott attól tartott, hogy apjának élettársa a későbbiekben is megakadályozza a szülők vagyonának hasznosítását. Ez az állapot feszültté tette a vádlott és a sértett viszonyát.
A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a bűnösség megállapítása miatt és enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A fellebbezés szerint a vádlott az apja sérelmére csupán a súlyos testi sértés bűntettét követte el, minthogy a rúgások gumicsizmás lábbal történtek és a terhelt nagyfokú primitívsége miatt nem is mérhette fel a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket alaptalanoknak találta.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján törvényesen állapította meg a vádlott bűnösségét és cselekményének a minősítését is.
A fellebbezés során előadottak tekintetében arra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ítélkezés általánosítható tapasztalatai szerint az idős ember földhöz csapása, fejének gumicsizmával rugdosása, taposása alkalmas az élet kioltásának eredményével járó sérülések létrehozására, s ekként a fellebbezésnek az elkövetési eszköz alkalmatlanságára történő hivatkozása téves. Az adott körülmények között nincs jelentősége annak, hogy a vádlott gumicsizmás lábával rúgta-taposta a sértettet. Az életveszélyes állapotot eredményező koponyaalapi törést a vádlott ténylegesen előidézte, és a sértett elhalálozását csak a gyors és szakszerű orvosi ellátás hárította el. Hasonló módon megalapozatlan az az érvelés, hogy az enyhe fokban gyengeelméjű, primitív személyiségű vádlott tudatában az ölés lehetőségének a képzete nem merült fel. A feltűnően durva, nagy erejű bántalmazás tényéből és annak eredménye ismeretében az elsőfokú bíróság okszerűen és helyesen következtetett arra: a vádlottnak a konyhakövezeten eszméletlenül fekvő sértett fejének taposása és rugdosása közben számolnia kellett azzal, hogy cselekménye a sértett halálát is eredményezheti. A végkövetkeztetés helyességét nyomatékkal erősíti a vádlottnak a bántalmazást megelőzően tett fenyegető tartalmú kijelentése is.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan fellebbezéseket elutasította és az elsőfokú bíróság ítéletét az emberölés kísérletét megállapító részében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 1557/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás