BK BH 1978/272
BK BH 1978/272
1978.07.01.
Az emberölés aljas indokból elkövetettként való minősítését nem alapozza meg, hogy a vádlott az ölési szándékának kialakulása után írt végrendeletében a sértett gyermekét kizárja az örökségből, illetőleg hogy a házastársa hűségében való csalódás s emiatti elkeseredés folytán kialakult bosszúérzet is indító oka a cselekménynek [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. § (2) bek. b) pont].
A megyei bíróság a vádlottat aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt fegyházban letöltendő 6 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte.
Az irányadó tényállás lényege a következő.
A vádlott egyik este egyenes ölési szándékkal az ágyban alvó férje homlokára ütött egy bárddal. A sértett életveszélyes fejsérülése 3 hónap alatt gyógyult. A cselekmény elkövetését követően a vádlott egy éles késsel mindkét kezén és karján az ereit megkísérelte átvágni. E sérülései 2 hónap alatt gyógyultak.
Az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg és helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekményét azonban tévesen minősítette.
Az első fokú ítélet indokolása szerint a vádlott magatartása azért valósítja meg a Btk. 253. §-a (2) bekezdése b) pontjának második fordulata szerinti aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének kísérletét, mert a vádlott a cselekmény végrehajtása előtt egy végrendeletet írt s e végrendeletben férje házasságon kívül született gyermekét akarta a jogos örökségéből kizárni, illetve mert a sértett elleni cselekményét bizonyos fokú bosszú is motiválta.
A súlyosabb minősítést egyik érv sem alapozza meg.
A vádlott súlyosan depressziós állapotban harmad ízben akart öngyilkosságot elkövetni, amikor elhatározta, hogy a házassági hűség ellen súlyosan vétő, tőle válni kívánó férjét is megöli, akihez egyébként ragaszkodott. A vádlott megfogalmazása szerint elhatározását az a gondolat irányította: ha a sértett nem lehet az övé, másé se legyen. E szándéka kialakulását követően írta meg a kettejük nevében azt a hevenyészett végrendeletet, amely szerint közös vagyonuk az ő első házasságából származó fiát illeti.
Mindebből következően az ölési cselekménynek az indítéka nem a sértett gyermekének az örökségtől való megfosztása volt, s ekként a végrendeletnek az ölési szándék kialakulását követő megírása az aljas indokból való elkövetés megállapítását nem alapozza meg.
Nem indokolja az alkalmazott minősítést az elsőfokú bíróságnak az a további érve sem, hogy a vádlottat bizonyos fokú bosszú vezette. A féltékenységből, haragból elkövetett emberölések motívuma a bosszú bizonyos elemeit általában tartalmazza, ez erkölcsi szempontból mindenképpen elvetendő, mégis az ilyen motívumból fakadó ölési cselekmények tekintetében a súlyosabb minősítő körülmény alkalmazása általában indokolatlan. A vádlottat tettének elkövetésére a férjéhez való különös ragaszkodás, a csalódás, az emiatti elkeseredettség vezette. Az ilyen érzelmi és tudati állapotban keletkező ölési szándék még akkor sem tekinthető aljas indokból fakadónak, ha az magában foglalja azt a kívánságot is, hogy a hűtlen házastárs másé se lehessen.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletet a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta és a vádlott cselekményét az emberölés bűntette alapesete kísérletének minősítette.
Az új büntetések meghatározásánál a Legfelsőbb Bíróság súlyosító körülményként értékelte az élet elleni bűncselekmények elkövetésének viszonylagos gyakoriságát, és hogy a vádlott a bűntettet alvó házastársa sérelmére követte el.
Enyhítő körülményként vette viszont figyelembe a vádlott büntetlen előéletét, eddigi kifogástalan életvezetését, töredelmes megbánással párosult beismerését, a negatív családi események halmozódása folytán kialakult depressziós állapotát, amely az elkövetés napján történtek folytán újabb öngyilkosság elkövetésére is indította, továbbá hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt.
Az elkövetés valamennyi jellemzőjének figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság indokoltnak látta a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazását és ezért a vádlottat 4 évi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és ugyanilyen tartamban a közügyektől eltiltásra ítélte. (Legf. Bír. Bf. V. 190/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás