BK BH 1978/273
BK BH 1978/273
1978.07.01.
I. A társadalmi kereskedelmi ellenőr nem hivatalos személy, mivel államigazgatási feladatot nem lát el [1961. évi V. törvény (Btk.) 114. § c) pont].
II. Aljas indokból elkövetett rágalmazás vétségét valósítja meg, aki a jogszerűen eljáró társadalmi kereskedelmi ellenőrre vonatkozóan azért állít valótlan tényt, hogy meggátolja társadalmi feladatának teljesítésében. Ilyen esetben a cselekmény tárgyi súlyára tekintettel általában szabadságvesztés kiszabása indokolt [1961. évi V. törvény (Btk.) 266. § (2) bek. a) pont, 64. §].
A járásbíróság a vádlott bűnösségét 2 rb. aljas indokból elkövetett rágalmazás vétségében állapította meg és ezért halmazati főbüntetésként 3 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül pedig 3000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén azt fogházban kell letölteni.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott az ÁFÉSZ alkalmazottja volt és az egyik vendéglőben dolgozott.
A vádbeli napon a vendéglőben megjelent a két sértett, akik társadalmi kereskedelmi ellenőrök és a szakszervezetek megyei tanácsának aktivistái, egyben a megyei tanács v. b. kereskedelmi osztályának felügyelete alatt levő kereskedelmi felügyelőség megbízása alapján jártak el.
A két ellenőr a felszolgálótól fejenként 1 dl, konyakot és feketekávét rendelt. A felszolgáló a rendelés alapján kért italokat kiszolgálta. Ezután az ellenőrök közölték, hogy ellenőrzési célzattal jöttek, majd kérték az üzletvezetőt. Az ellenőrök az italt bevitték a vendéglő konyhájába és az általuk hozott mércével visszamérték és az üzletvezető jelenlétében megállapították, hogy az egyik féldeci konyakból 5 ml, a másikból 3 ml mennyiség hiányzik.
Ezután az ellenőrök közölték, hogy egyéb vizsgálatot is végeznek. Ellenőrizték a raktárt, a mellékhelyiségeket, a sörpultot, ennek során többirányú szabálytalanságot észleltek és megállapításaikat az ellenőrzési naplóba bejegyezték, illetőleg az ital szűken méréséről jegyzőkönyvet vettek fel.
A vendéglő zárása előtt nem sokkal megjelent a vádlott, aki szabadságon volt. Értesülve a történtekről először kérlelni kezdte az ellenőröket, hogy tekintsenek el a jegyzőkönyv felvételétől, illetőleg a naplóbejegyzés készítéstől, s miután az ellenőrök erre nem voltak hajlandók, rosszindulatú megjegyzéseket tett, majd kijelentette, hogy ilyen „szemét” ellenőrök még az üzletben nem jártak. Azt is hangoztatta, hogy az ellenőrök biztosan részegek.
Miután a záróra ideje már elérkezett és a boltajtót belülről bezárták, az ellenőrök megfenyegetett helyzetben érezték magukat, ezért az egyik ellenőr telefonált a rendőrkapitányságra, ahonnan rendőri segítséget kért. Gépkocsin rövid időn belül a helyszínre érkezett két rendőr, akik előtt az ellenőrök előadták, hogy miért kérték segítséget.
A vádlott tovább hangoztatta, hogy az ellenőrök ittas állapotban vannak és kéri, hogy alkoholszonda vizsgálatnak vessék őket alá s az általa hozott két szondát erre a célra felajánlotta. Az ellenőrök megtagadták a szonda megfúvását utalva arra, hogy a szonda megfúvására kényszerítés nem marad következmények nélkül, végül a rendőrök rábeszélésére mégis belefújtak mindketten a szondába, mely alkoholos befolyásoltságot nem mutatott.
Ezután került sor a naplóbejegyzés aláírására, illetőleg a jegyzőkönyv befejezésére.
Az ellenőrök a rendőrökkel együtt a rendőrségi gépkocsin távoztak.
Az ellenőrök a kereskedelmi felügyelőséghez jelentést készítettek, amelyben az események leírása mellett kifejezték azt, hogy a rágalmazás és becsületsértés miatt is kérik az eljárás folytatását.
I. Az ügyészség a vádlottat hivatalos személy elleni erőszak bűntettével vádolta, mely azon tényen alapult, hogy a vádlott az egyik ellenőr karját erősen megragadva rángatta.
A cselekmény minősítését támadó fellebbezés nem alapos.
A járásbíróság a bizonyítékok sokoldalú értékelése alapján állapította meg, hogy az említett tény nem volt bizonyított.
Téves az az álláspont is, hogy a vádlott cselekménye a Btk. 158. §-ába ütköző hivatalos személy megsértésének vétségét valósítja meg.
A fellebbezésben kifejtett álláspont lényege szerint a kereskedelmi felügyelőség megbízásából eljáró szakszervezeti társadalmi ellenőrök hivatalos személyek, illetve őket ugyanaz a büntetőjogi védelem illeti meg, mint a hivatalos személyeket.
A hivatalos személy fogalmát a Btk. 114. §-a határozza meg. Nem szorul bővebb kifejtésre, hogy az említett törvényhely a), illetve b) pontja az elbírálandó ügyben szóba sem kerülhet a c) pont azonban hivatalos személyként említi a társadalmi szervnél államigazgatási feladatot ellátó személyt is.
A Btk. miniszteri indokolása és a kialakult ítélkezési gyakorlat az „államigazgatási feladat” fogalmát megszűkítően értelmezi.
A szakszervezet társadalmi szerv, vizsgálandó viszont, hogy annak társadalmi ellenőre a kereskedelem körében szorosan vett államigazgatási feladatot lát-e el.
A belkereskedelem társadalmi ellenőrzéséről szóló 7/1973. (VI. 23.) BkM számú rendelet 1. §-a szerint a fogyasztók érdekvédelmével összefüggő társadalmi ellenőrzést a belkereskedelmi ágazatban a szakszervezet és a tanácsi szervek által e feladattal megbízott társadalmi ellenőrök végzik. A társadalmi ellenőri hálózat megszervezése szakszervezeti feladat, a kereskedelmi szakigazgatási szerv – mások mellett – a szakszervezeti társadalmi ellenőrök részére is adhat ellenőrzési megbízást.
A rendelet a társadalmi ellenőrt széles körű vizsgálódásra jogosítja fel, viszont egyértelműen leszögezi: „a társadalmi ellenőr utasítást nem adhat” ellenben megállapításait az árusítóhely vezetőjével közli és észrevételeit, javaslatait köteles az ellenőrzési könyvbe bejegyezni, szükség esetén a tapasztalatokról jegyzőkönyvet felvenni. Amennyiben hatósági intézkedésre van szükség, ezt nem a társadalmi ellenőr, hanem az illetékes tanácsi szakigazgatási szerv jogosult és köteles megtenni [említett rendelet 5. § (2) és (3) bek.].
Ilyen szabályozás mellett a megyei bíróság álláspontja szerint a társadalmi kereskedelmi ellenőrök nem hivatalos személyek, minthogy nem államigazgatási tevékenységet fejtenek ki, hanem csupán kisegítő tevékenységet látnak el az államigazgatási szervek részére.
Amennyiben a társadalmi vonalon működő személy az állam valamely okból hivatalos személynek kívánja tekinteni, ezt külön jogszabályi rendelkezéssel egyértelműen kifejezésre juttatja, miként a társadalmi bíróság tagja, az önkéntes rendőr, a munkásőr, illetőleg a népi ellenőr tekintetében is.
Ilyen rendelkezést az idézett belkereskedelmi miniszteri rendelet a kereskedelmi társadalmi ellenőrök tekintetében nem tartalmaz.
Kétségtelen, hogy „A Szakszervezeti Kereskedelmi Társadalmi Ellenőrzés Működési Szabályzata” 3/a pontja az alábbiakat rögzíti. „A társadalmi ellenőrzés során előforduló viták, konfliktusok elkerülése, illetőleg csökkentése érdekében a társadalmi ellenőrök jogszabályi úton fokozottan védett személyeknek minősülnek. A fokozott védettség érvényesítése feltételeinek kell tekinteni, hogy az ellenőrök párosával ellenőrizzenek, illetőleg egyedül történő ellenőrzés esetén az ellenőrzés lebonyolításához a jelen levő vásárlók közül két önként vállalkozó tanút kérjenek fel”.
A SZOT-szabályzat említett szövegezéséből eredően sem lehet olyan következtetést levonni, hogy a kereskedelmi társadalmi ellenőr hivatalos személy [Btk. 114. § c) pont] lenne.
A teljesség kedvéért megemlíti a megyei bíróság, hogy a kereskedelmi társadalmi ellenőr tekintetében a Btk. 156. §-ának az alkalmazása sem jöhet szóba, de ez utóbbi törvényhely szerinti személyek vonatkozásában a Btk. 158. §-ának alkalmazására egyébként sincs törvényi lehetőség (BK 440. sz.).
II. A vádlott az eljárás adatai szerint az ellenőrökre nézve kellő ténybeli alap nélkül tett súlyosan hátrányos tényállításokat. Az eljárásuk jogszerűségét kétségbe vonta, teljesen valótlanul azt állította, hogy olyan ittas állapotban jelentek meg ellenőrzésre, amely mellett tárgyilagos megállapításra nem képesek.
A társadalmi ellenőrök mindvégig jogszerűen járták el, hatáskörüket nem lépték túl, így a vádlott több ember előtt hangoztatott valótlan tényállítása alkalmas volt a társadalmi ellenőrök becsületének csorbítására, ezért a vádlott cselekményét helyesen minősítette az elsőfokú bíróság 2. rb., a Btk. 266. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségének.
A társadalmi funkciót ellátó és jogszerűen eljáró társadalmi ellenőrökkel szemben a becsület csorbítására alkalmas tény állítása azért történt, hogy meggátolja az ellenőröket fontos társadalmi feladatuk teljesítésében, ezért helyes a járásbíróságnak az az álláspontja, hogy a rágalmazási cselekmény a Btk. 266. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint aljas indokból elkövetettként minősül.
A járásbíróság a bűnösségi körülményeket általában helyesen sorolta fel, de további jelentős súlyosító körülmény, hogy a társadalom érdekében önként és áldozatot vállaló, társadalmi feladatokat ellátó ellenőrök a sértettek, akiknek – ha nem is tekinthetők hivatalos személyeknek –, a büntetőjog eszközeivel hathatós védelemben részesítése indokolt.
Mindezekre tekintettel a védelmi fellebbezések alaptalanok, s a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf 125/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás