BK BH 1978/275
BK BH 1978/275
1978.07.01.
I. Ha a katona a szolgálati paranccsal szembehelyezkedve alkalmaz erőszakot az elöljáró, az őr vagy a szolgálati közeg ellen, cselekménye attól függetlenül súlyosabban minősül, hogy az erőszak csak fenyegetéssel vagy tettleges ellenállással valósult meg [1961. évi V. törvény (Btk.) 318. § (2) bek. b) pont].
II. A katonának adott utasítás akkor nem tekinthető szolgálati parancsnak, ha a katona állapota kizárja az elöljárói akarat lényegének felfogását, illetve az annak megfelelő magatartás tanúsítását (1961. évi V. törvény (Btk.) 317. §).
A katonai bíróság a honvéd vádlottat elöljáró ellen parancs iránti engedetlenséggel együtt folytatólagosan elkövetett erőszak bűntette miatt fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A tényállás szerint a honvéd vádlott a szakkiképzési feladat végrehajtása során nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Közvetlen elöljárója ezért a századparancsnoki irodába rendelte és ott felelősségre vonta. A vádlott eközben az elöljáróját durván szidalmazta, sértő megjegyzésekkel illette. Ugyanakkor a jelen levő rajparancsnok orrát is felpöckölte, őt a falhoz lökte és azzal fenyegette, hogy leszerelés után bántalmazni fogja. A vádlott elöljárója ezért azt a parancsot adta, hogy helyezzék a fogdába. A vádlott ezt kifogásolta és a teljesítését megtagadta, egyidejűleg elöljárójával szemben bokszoló állást vett fel, kezével hadonászott és őt is megveréssel fenyegette. Később még zsebkését is elővette. Amikor ezek után az ügyeletes tiszt elé vezették, ismét kifogásolta a fogdába helyezését. Az őrparancsnok arra vonatkozó utasításának pedig, hogy induljon a fogdába, szintén nem tett eleget. Emellett őt is szidalmazta. Később a kísérő őrökkel is szembehelyezkedett, ezért azok csak·erőszak útján tudták a fogdába elhelyezni.
A Legfelsőbb Bíróság nem látta alaposnak azt a védői érvelést, hogy a vádlott terhére az elöljáró elleni erőszak bűntettének csak az alapesete lenne megállapítható. A védelem álláspontja szerint a tényállásban rögzített magatartás szembehelyezkedést jelent ugyan az elöljárói akarattal is, de ezzel e vádlott csupán a tettleges ellenállást, tehát az elöljáró elleni erőszak bűntette elkövetési magatartásának egyik formáját valósította meg. A szolgálati paranccsal való szembehelyezkedés, így az adott esetben az elöljáró elleni erőszak körében értékelendő és külön nem vehető figyelembe, tehát a minősített eset megállapításának sem szolgálhat alapjául.
A védői érvelés szerint ezen túlmenően a vádlott ittasságára tekintettel sem helyes a súlyosabb minősítés, mert az ittas állapota önmagában kizárta a parancs iránti engedetlenség megállapíthatóságát. Az ittas katonának adott utasítás ugyanis a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint nem tekinthető szolgálati parancsnak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a vádlott a védői érveléstől eltérően a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző elöljáró elleni erőszak bűntettét nem az ellenállás tanúsításával, hanem erőszak alkalmazásával és az azzal való fenyegetéssel valósította meg. A tényállásból kitűnően ugyanis a rajparancsnokának orrát felpöckölte, sőt őt a falnak is lökte, elöljárójával szemben pedig ökölvívó állást vett fel és őt is bántalmazással fenyegette, emellett zsebkését is elővette. Az elöljárójával és a szolgálati közegekkel szemben tehát tevőlegesen lépett fel, támadó magatartást tanúsított és további erőszak alkalmazásával is fenyegetett. A vádlottnak ez a magatartása a tettleges ellenállás tanúsításán túlmenő tevékenység és az ellenállás fogalmi köréin feltétlenül túlterjed.
A Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény a (2) bekezdés b) pontja szerint súlyosabban minősül, ha az elöljáró elleni erőszak egyszersmind valamely szolgálati parancs iránti engedetlenségben állott. Ezt a minősítő körülményt kell tehát megállapítani olyan esetben is, amikor a parancs iránti engedetlenség és az elöljáró elleni erőszak tényállását kitöltő magatartás egybeesik. Ez az összetett bűncselekmény ugyanakkor – az egyéb feltételek megvalósulása esetén – a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében írt bármely elkövetési magatartás mellett megállapítható. Ebből eredően nem teszi kizárttá azt, ha az elkövető az elöljáró elleni erőszakot csupán tettleges ellenállás tanúsításával követte el.
Nem látta mellőzhetőnek a Legfelsőbb Bíróság a vádlott ittassága miatt sem a parancs iránti engedetlenséggel együtt történt elkövetés megállapítását.
Az e körben adott korábbi iránymutatásaiban már kifejezésre juttatta ugyanis, hogy a katonának adott utasítás akkor nem tekinthető szolgálati parancsnak, ha az állapota – így ittassága – folytán képtelen annak megértésére, hogy az elöljárói akaratnak megfelelő magatartást tanúsítson. Ez nem jelent ugyanis teljes beszámíthatatlanságot, mert elképzelhető, a katona nem fogyasztott olyan mennyiségben szeszes italt, amely teljes magatehetetlenséget, teljes beszámíthatatlanságot idéz nála elő, de még sincs abban a helyzetben, hogy a szolgálati parancs értelmét helyesen fogja fel, és képes is legyen annak megfelelő magatartás tanúsítására. Az emberi szervezet eltérő sajátosságai miatt ugyanis igen különböző az az italmennyiség, mely ilyen hatást kiválthat (BH 501/1975.).
Annak megállapításánál azonban, hogy a katona az adott körülmények között képes volt-e a parancs értelmét felfogni, nem csupán az elfogyasztott ital mennyisége a meghatározó. Egyebek mellett figyelembe kell venni azt is, hogy az utasítás milyen tevékenység végzésére irányult. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a katonai szolgálat általános kötelmeiből is fakadó magatartás tanúsítására vonatkozó egyszerű utasítás tartalmának felfogását nem zárja ki esetleg még jelentősebb mennyiségű szeszes ital fogyasztása sem.
A jelen ügyben a tényállás szerint a vádlott a bűncselekmény megvalósításakor kétségtelenül ittas volt ugyan, de nem olyan mértékben, ami gátolhatta volna abban, hogy megértse az elöljárói intézkedésben foglaltak tartalmát, de abban sem, hogy annak megfelelő magatartást tanúsítson. Mutatja ezt – egyebek között – az is, hogy nyomban tiltakozott a fogdába helyezése ellen.
Ilyen körülmények mellett nincs alap olyan következtetés levonására, hogy a vádlott a szolgálati parancs tartalmának felfogására és ennek megfelelő magatartás tanúsítására képtelen állapotban lett volna. Következésként terhére a parancs iránti engedetlenség is megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott cselekményének elöljáró ellen parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszakként történő minősítését helybenhagyta. (Legf. Bír. Katf. II. 14/1978.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás