PK BH 1978/279
PK BH 1978/279
1978.07.01.
I. A találmánybitorlás feltételeként azt kell vizsgálni, hogy az alperes a szabadalma főigénypontjának a jellemzőit a felperes megoldásából vette-e át vagy önállóan alkotta.
II. Találmánybitorlási perben a bíróság a szabadalmi oltalom alatt álló megoldásról nem állapíthatja meg, hogy az nem szabadalomképes találmány [1969. évi II. tv. 13. §, 35. §].
I. A peres felek együtt dolgoztak az egyik vegyesipari vállalatnál, ahol az alperes üzemvezető volt. A felperes 1973. május 18. napján lépett ki a vállalattól. Az alperes munkaviszonya 1970. július 1. napján szűnt meg, nyugdíjazása után is azonban többször megjelent a vállalat telepein.
A felperes saját használatára készített egy olyan szőlősajtoló berendezést, amely a szokásos csavarorsós nyomószerv nélkül hidromechanikus rendszerrel működött. Nyomószervként folyadéknyomásos autóemelőt alkalmazott. Keretként a szokásos öntvény helyett U alakú vasból készített vázat. A felső keresztgerenda és a nyomólap között helyezte el a hidraulikus emelőt. A kézi működtetésű szőlősajtolóknál szokásos kosarat használta fel készülékéhez és négyszögletes mustgyűjtő tálcát alkalmazott. A keret függőleges oszlopait és felső keresztgerendáját összehegesztette, a sarkoknál külön merevítőket alkalmazott. Később az emelő és a felső keresztgerenda között ún. laprugót helyezett el, hogy a nyomás ne egy pontra essék. A sajtolószerkezet alkatrészeit a felperes a vegyesipari vállalat üzemében készítette el, ezért munkatársai ismerték, beszéltek is arról, hogy mennyivel kisebb erővel működtethető, mint a hagyományos szőlőprések. Erről az alperes is tudott, a készüléket a felperes lakásán meg is tekintette.
Az alperes 1973. november 26. napján szabadalmi bejelentést tett az Országos Találmányi Hivatalhoz és szabadalmi oltalmat kapott a „Hidromechanikus sajtó, főleg kisüzemi szőlőprés” című találmányra.
Az engedélyezett szabadalom lényeges jellemzői a következők:
a) függőleges oszlopokból és az ezeket összekötő felső és alsó keresztgerendából alkotott kerete van,
b) a keret alkotórészei célszerűen oldható kapcsolattal vannak összekötve,
c) nyomólap és sajtótányér tartozik hozzá,
d) a nyomólap és a felső keresztgerenda közé elsődleges nyomószervként kézi hajtású hordozható folyadéknyomásos emelő van iktatva,
e) az emelő és a felső keresztgerenda közé másodlagos nyomószervként rugalmas alakváltozásra képes energiatároló elem csatlakozik.
A szabadalmaztatási eljárás során az OTH nyilatkozattételre hívta fel a bejelentő alperest, mert a 100 405. lajstromszámú magyar szabadalmi leírás – a nyomásfokozó rugót kivéve – rendelkezik mindazokkal a főrészekkel, amelyekkel a prés el van látva, illetve a szét- és összeszerelhető sajtó a 138 519 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból megismerhető. A bejelentő az átdolgozott szabadalmi leírásban megoldását azzal határolja el a 100 405 számú szabadalomtól, hogy készüléke orsó nélküli hidraulikus emelővel működik, az előző megoldás szerint a hidraulikus nyomómű orsós sajtolóhoz csatlakozik, hidraulikája többhengeres, külön szivattyúja van. Megoldását a 138 519 számú szabadalmi leírástól pedig azzal határolja el, hogy az is csavarorsós, kosara nem szedhető szét, csak kinyitható, ezért kezelése nehézkes, az erőtároló rugó is hiányzik. Egyik korábbi megoldás sem szüntette meg a nagyobb fizikai erő alkalmazását.
A szabadalmaztatási eljárásban a felperes bejelentette 1975. november 3. napján az Országos Találmányi Hivatalhoz, hogy az orsó nélküli hidromechanikus prést ő találta fel, a bejelentő a megoldást tőle vette át. Az 1975. november 20-án kelt értesítésben közölték vele, hogy igényét bírósági úton érvényesítheti. Az alperes szabadalmát 1976. július 28-án jegyezték be a lajstromba. A felperes 1976. február 11. napján indított keresetet találmánybitorlás megállapítása iránt.
II. A felperes keresetében azt adta elő, hogy az orsó nélküli hidraulikus szőlősajtolót ő találta fel, a megoldást az alperes tőle vette át. Kérte ezért a találmánybitorlás megállapítását és a szabadalom átruházását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a megoldás a saját szellemi terméke. Valóban járt a felperes lakásán, de ennek alapján semmit nem tudott felhasználni találmányának a megalkotásához, mert a sok lom között nem is látott semmit.
III. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a szabadalom igényponti jellemzői közül egyeseket az alperes valóban a felperes megoldásából vett át, ezért megfelelő részarányban igénye lehetne a szabadalmi jogra. A keresetet azonban azért utasította el, mért a felperes megoldása nem tekinthető találmánynak. A korábbi 138 519 sz. és 100 405. sz. magyar szabadalmakból teljes egészében megismerhető volt.
Az ügyvéd által képviselt alperes javára az elsőfokú bíróság 1800 Ft perköltséget állapított meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az alperes csatlakozó fellebbezést jelentett be. A felperes a fellebbezésében kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti határozathozatalt. Álláspontja az volt, ha az alperes által a tőle átvett megoldás találmány marad, akkor nem illetheti meg a szabadalmi jogosultság az alperest.
Az alperes csatlakozó fellebbezésében az ügyvédi költségen kívül további 2781 Ft költséget számolt fel és ennek a megtérítésére is kérte kötelezni a pervesztes felperest.
Az alperes kérte a fellebbezés, a felperes pedig csatlakozó fellebbezés elutasítását.
IV. A felperes fellebbezése alapos.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 25. §-a szerint találmánybitorlás, ha a szabadalom tárgyát másnak a találmányából vették át. A szabadalom tárgyának azt a megoldást kell tekinteni, amelyre a szabadalmi oltalom kiterjed. Az Szt. 13. §-a értelmében a szabadalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Az igénypontokon belül a jellemző rész tartalmazza a találmány megkülönböztető ismérveit, és az első vagy főigénypontba kell foglalni a feladat megoldásához elengedhetetlenül szükséges jellemzőket. (I–OTH 1969. sz. hirdetmény 3/1. pont)
Ezért a találmánybitorlás feltételeként azt kell vizsgálni, hogy az alperesi szabadalom főigénypontjának a jellemzőit az alperes átvette-e a felperes megoldásából vagy önállóan alkotta.
A per adatai szerint az alperes szabadalmának a lényeges jellemzői megegyeznek a felperesi megoldással. A korábban alkalmazott öntvény helyett mindkettőnél függőleges oszlopokból és keresztgerendákból készített keret alkotja a készülék vázát, amelyhez nyomólap és sajtótányér csatlakozik. Nincs jelentősége annak, hogy egyik esetben a sajtótányér kerek, a másik megoldásnál szögletes. Eltérés, hogy a felperes a keretnek a részeit összehegesztette és a sarkoknál külön merevítőket alkalmazott, ezzel szemben az alperesi szabadalomnál a függőleges oszlopok és a keresztgerendák oldható kapcsolattal vannak összekötve. Nyomószervként mindkét megoldás a korábban szokásos orsó használata nélkül a nyomólap és a felső keresztgerenda között elhelyezett kézi hajtású folyadéknyomásos emelőt alkalmaz. Mindkét megoldásnál megtalálható az emelő és a felső keresztgerenda közötti rugalmas alakváltozásra képes energiatároló elem (a felperes megjelölésével: laprugó).
Az alperesi megoldás, amelynek lényeges elemei megegyeznek a felperes megoldásával, szabadalmi oltalmat nyert és jelenleg is szabadalmi oltalom alatt áll. A találmánybitorlási perben nem lehet ennek a megoldásnak az újdonságát vizsgálni. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a szabadalom tárgyát mindaddig újnak kell tekinteni, amíg egy újabb eljárásban ez meg nem dől, azaz a szabadalmat meg nem semmisítik.
Kétségtelen, hogy a törvény rendelkezése szerint a találmánybitorlást csak akkor lehet megállapítani, ha a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy a bitorlási perben vizsgálni kell, hogy a szabadalom tárgyával lényegében azonos megoldás szabadalmaztatható találmánynak minősül-e. Nincs is lehetőség arra, hogy a bitorlási perben a bíróság a szabadalmi oltalom alatt álló megoldásról azt állapítsa meg, hogy az nem szabadalomképes találmány. Az elsőfokú bíróság döntése azt jelenti, hogy ugyanaz a megoldás a felperes vonatkozásában nem találmány, viszont az alperes tekintetében mégis szabadalmaztatható találmány. Mindaddig, amíg a szabadalmi oltalom meg nem szűnik, a szabadalom tárgyával lényegében azonos megoldást találmánynak kell tekinteni.
Ezért a felperesi keresetet csak akkor lehet elutasítani, ha a bizonyítás eredménye alapján megnyugtató módon nem lehet megállapítani azt, hogy az alperes a szabadalom tárgyának a lényeges jellemzőit a felperes találmányából vette át.
A per eddigi adatai a felperesi előadást látszanak igazolni. Tanúvallomások és részben az alperes személyes előadása alapján igazolást nyert, hogy az alperes a szabadalmi bejelentés előtt megtekintette a felperes készülékét, kifejezetten ebből a célból kereste fel a lakásán gépkocsival a felperest. Szükségesnek látszik azonban a készülék leírására vonatkozó tanúvallomások megfelelő értékelése és a felperes által eredetileg elkészített készülék szakértői vizsgálata alapján pontosan rekonstruálni, hogy milyen lehetett a felperesi szőlősajtoló abban az időpontban, amikor azt az alperes megszemlélte. Csak így lehet megállapítani teljes határozottsággal azt, hogy a szabadalom tárgyának a lényeges jellemzőit az alperes átvette-e a felperesi megoldásból. Ebben a kérdésben szakértő meghallgatására is szükség van. Az elsőfokú bíróság műszaki szakképzettséggel rendelkező tagjai nem pótolják a szakértői vizsgálatot.
A szabadalom tárgyának a jellemzői nem teljesen – csak lényeges vonásukban – azonosak a felperestől átvett megoldással. A felperes pl. nem alkalmazott oldható kötést. Ellentmondó tanúvallomások hangzottak el abban a kérdésben, hogy abban az időben, amikor az alperes megismerte a felperes készülékét, a felperes alkalmazott-e az emelő és a felső keresztgerenda között laprugót. Ezért az átvétel részarányának a kérdésében is további vizsgálódásokra, szakértői vélemény beszerzésére és értékelésére van szükség.
Az ekként még szükséges bizonyításra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte az ítéletet és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A hatályon kívül helyezés azért is indokolt volt, mert a szakértői vizsgálathoz és a szakértői vélemény értékeléséhez szükség van az elsőfokú bíróság műszaki szakképzettségű tagjainak a szakismeretére.
A hatályon kívül helyezés folytán az alperesnek a perköltségre vonatkozó csatlakozó fellebbezése tárgytalanná vált. Az új eljárás során azt is meg kell vizsgálni, hogy mennyiben indokolt az alperes további költségeinek a felszámítása.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának a (4) bekezdése alapján az alperes másodfokú eljárási költségét csak megállapította, ennek a viselése kérdésében az elsőfokú bíróság fog dönteni. A felperes a másodfokú eljárással kapcsolatban nem számított fel költséget. (Legf. Bír. Pk. IV. 20 838/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás