PK BH 1978/280
PK BH 1978/280
1978.07.01.
Telekalakításra hivatalból vagy az érdekeltek kérelme alapján kerülhet sor. Ez utóbbi esetben a telekalakítás akkor engedélyezhető, ha a tulajdonváltozásban az érdekeltek megállapodtak. A telekalakítást ellenző tulajdonos (társtulajdonos) jognyilatkozata ítélettel nem pótolható [Ptk. 5. § (3) bek., 207. § (1) bek.*; 29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. r. 40. §, (2) bek.].
A 611/2 hrsz. alatt nyilvántartott 1829 m2 nagyságú ingatlan eszmei 2/3 része a felperes, 1/3 része pedig az alperes tulajdona. A felperes tulajdona még az előbbi ingatlannal szomszédos 616 és 617 hrsz. ingatlan is.
Az építési hatóság a 611/2 hrsz. ingatlan megosztásával és egyik részének a 616 és 617 hrsz. ingatlanokkal történő összevonásával végrehajtható telekalakítást engedélyezett. Az alperes az ennek megfelelő megosztáshoz nem járult hozzá.
A felperes keresetében előadta, hogy építkezni kíván, ezért kérte, hogy a bíróság ítéletével pótolja az alperes hozzájárulását a tervezett telekalakításhoz.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint méltánytalan vele szemben, hogy ingatlanáról csak a temető felé tudna kijárni.
Az elsőfokú bíróság – a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekre hivatkozással – ítéletével pótolta az alperes hozzájárulását az építési hatóság által engedélyezett telekalakításhoz. Az indokolás szerint a tervezett építkezés a felperesnek méltánylást érdemlő magánérdeke, mert összevonás hiányában ingatlanait nem tudja megfelelően használni. Az alperes jogos érdekeivel a megosztás nem ellenkezik, mert a kijárás a részére a Temető utca felé biztosított. Figyelemmel volt a bíróság arra is, hogy a felperes hajlandó az alperes részére a Lenin utca felé átjárási szolgalmi jogot engedélyezni.
A másodfokú bíróság azzal a kiegészítéssel hagyta helyben az első fokú ítéletet, hogy a felperes köteles értékkiegyenlítés címén 798 forintot fizetni az alperesnek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek fontos érdeke, hogy lakóházat építsen. A Temető utcában házak is vannak, az alperes a telekalakítás után is közútról közelítheti meg ingatlanát. Ezért a keresetnek helyt adott, tekintettel azonban arra, hogy a megosztás folytán a visszamaradt ingatlan értékében csökkent, ennek megfizetésére kötelezte a felperest.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Telekalakításra hivatalból vagy a felek kérelmére kerülhet sor. Hivatalból folytatott eljárás esetében az építési hatóság telekalakítást elrendelő határozatot hoz. Ha viszont az érdekeltek valamelyike telekátalakítás engedélyezése iránt kérelmet terjeszt elő, s azt az építési hatóság elvileg engedélyezi, a 29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. rendelet 40. §-ának (2) bekezdése értelmében az érdekeltek a földrészletek tulajdonjogában a jogerős határozatnak megfelelően bekövetkező változások ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését (telekkönyvi bejegyzését) csak szerződés alapján kérhetik.
Az építésügyi hatóság ugyanis csupán azt bírálja el, hogy város (község)- fejlesztési és rendezési tervek figyelembevételével a telekalakítás feltételei mennyiben állanak fenn. Miután azonban a telekalakítás az érintett ingatlantulajdonosok számára egyben tulajdonváltozást is eredményez, olyan esetben, amikor egyéni kérelem alapján kerül sor a telekalakítás engedélyezésére, a tulajdonváltozást eredményező bejegyzés csak az érdekelt személyek szerződése alapján kérhető.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Ebből viszont értelemszerűen következik, hogy a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésére alapított igény érvényesítésével egyik szomszédos tulajdonos (társtulajdonos) sem kényszerítheti a másik felet szerződéskötésre. Amikor tehát az érdekelt felek egyike sem hajlandó hozzájárulni a másik fél által kért telekalakításhoz, a Ptk. 5. §-a (3) bekezdésének alapján a telekalakítást ellenző tulajdonos (társtulajdonos) jognyilatkozata ítélettel nem pótolható. A Pp 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
A kereset arra irányul, hogy a 611/2 hrsz. ingatlanon fennálló közös tulajdon természetbeni megosztása után annak a Lenin utca felé eső részét a felperes megkapja, vagy e résznek a felperes tulajdonában levő szomszédos 616 és 617 hrsz. ingatlanokhoz történő egyesítése után önálló építési telek legyen kialakítható.
A Ptk. 148. §-ának (1) bekezdése értelmében a közös tulajdon tárgyát elsősorban természetben kell megosztani. A felperesi igény érvényesítésére a felhívott anyagi jogi rendelkezés alapján akkor van lehetőség, ha az ingatlannak a felperes által kért módon való természetbeni megosztását az építési hatóság engedélyezi, és a felperes által igényelt megosztási mód az alperes méltányos érdekeit számbavehetően nem sérti.
A perben eljárt bíróságok téves jogi álláspontjuk folytán ez utóbbi körülményeket nem vizsgálták, ezért a tényállás ebben a körben kiegészítésre szorul.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, de egyben megalapozatlan is, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 996/1977. sz.)
*;
Az 1977. évi IV. tv.-nyel módosított szövegben 205. §.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás