PK BH 1978/281
PK BH 1978/281
1978.07.01.
Ha a tulajdonos az ingatlantulajdonát házastársi közös vagyon megszüntetése címén szerezte, a kisajátítási kártalanításra vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából a házastársak közös szerzésének időpontját kell az 1976. évi 24. számú törvényerejű rendelet 10. §-ának (4) bekezdésében meghatározott tízéves határidő számítása szempontjából a szerzés időpontjának tekinteni [Ptk. 172. §*; 1976. évi 24. sz. tvr. 10. § (4) bek., 2. §].
Az illetékes államigazgatósági hatóság az alperes kérelmére kisajátította a perbeni 995 m területen épült házingatlant. A kisajátítási határozat 1976. február 8-án emelkedett jogerőre.
A felperes és férje a kisajátított ingatlant a házassági életközösség fennállása alatt 1966-ban vásárolta, és tulajdonjoguk egyenlő (fele-fele) arányban került az ingatlan-nyilvántartásba. A tulajdonos házaspár között a házassági életközösség 1972-ben megszűnt, és ezt követően a közös vagyon megosztása során a felperes megszerezte a férje nevén állott 1/2 tulajdoni illetőséget is.
A kisajátításkor már az egész házingatlannak a felperes volt a tulajdonosa tulajdonjogát a földhivatal bejegyezte.
Az alperes az államigazgatási eljárásban kártalanításul 238 668 Ft-ot ajánlott fel, amelyet a felperes teljes kielégítésül nem fogadott el.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a házingatlan műszaki értékét – a szikvízüzemet be nem költözhetően értékelve – 611 864 Ft-ban állapította meg, amellyel szembeállította a felajánlott 238 688 Ft-ot és a különbözetként mutatkozó 373 196 Ft megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és elrendelte az 1976. évi 24. sz. tvr. 9–11. §-ában foglaltaknak megfelelően a forgalmi érték felderítését.
Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzés meghagyásainak eleget tett. Meghallgatta K. F.-né ingatlanforgalmi szakértőt, aki az egész ingatlant lakottan 420 000 Ft-ra értékelte. Az elsőfokú bíróság ezt az értékelést elfogadta és a 238 608 Ft felajánlott összegre tekintettel a különbözetként mutatkozó 181 332 Ft megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Az ingatlanforgalmi szakértő értékelését nem kifogásolta, ellenben arra hivatkozott, hogy a felperes a házingatlan 1/2 részét 1975-ben vétel útján szerezte, és ezt a körülményt az elsőfokú bíróság nem értékelte. Álláspontja szerint a felperest a fél ház után csak a szerzéskori értéknek megfelelő kártalanítás illeti [1976. évi 24. sz. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 10. § (4) bek., 33/1976. (IX. 5.) sz. rendelet (R.) 17. §].
A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a házasság megkötésével, a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak.
A Tvr. 10. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a tulajdonos az ingatlant a kisajátítást megelőző tíz éven belül szerezte, a kártalanítás megállapítása során állampolgár tulajdonában álló ingatlan esetében figyelembe kell venni a szerzéskori értéket is. E rendelkezés célja az, hogy a kisajátítási kártalanítási eljárásban ne érvényesüljenek spekulatív elemek, hogy a kisajátított ingatlan tulajdonosa az ingatlanok forgalmi értékének konjunkturális emelkedése folytán ne juthasson illetéktelen vagyoni előnyhöz.
Ha a tulajdonos a telekkönyvi tulajdont házastársi közös vagyon megszüntetése címén szerezte, akkor – többlettényállás nélkül – nem lehet arra következtetni, hogy a tulajdonszerzésben spekulatív szempontok is közrejátszottak, és nem merülhet fel a munkanélküli jövedelemszerzésnek a Tvr. 2. §-ában foglalt és fentebb idézett szempontja. Ilyen esetben a kisajátítási kártalanításra vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából a házastársak közös szerzésének az időpontját kell a Tvr. 10. §-a (4) bekezdésében említett szerzés időpontjának tekinteni. Ez az időpont pedig az adott esetben a kisajátítás időpontjához képest megközelítően 10 év, ezért a szerzés időpontjának – mint az egyik értékelhető szempontnak – a jelen esetben nincs különösebb jelentősége.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. I. 20 929/1977. sz.)
*;
Az 1977. évi IV. tv.-nyel módosított szövegben 177. §.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás