PK BH 1978/284
PK BH 1978/284
1978.07.01.
I. Mind a gyermek elhelyezése, mind az elhelyezés megváltoztatása iránt indult perben a fő szempont a gyermek érdeke, ezért az elhelyezés megváltoztatására – indokolt esetben – akkor is sor kerülhet, ha a gyermek elhelyezésével kapcsolatos ítélet végrehajtása még nem történt meg [Csjt. 76. § (2) bek.; XXI. sz. PED.].
II. Az a szülő, aki a gyermeket jogerős ítélet ellenére tartja magánál, erre a helyzetre az alperes lakóhelyéhez igazodó általános illetékességi szabállyal szemben különös illetékességi okként nem hivatkozhat [Pp. 29. §, 34. § (2) bek.].
A kerületi bíróság a peres felek házasságát felbontotta, I. utónevű fiukat az alperesnél helyezte el és a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a felperes a gyermeket 1975. június 30-ig tartozik az alperesnek átadni.
A felperes a jogerős ítéletnek nem tett eleget, és ezért végrehajtási eljárás indult ellene a gyermek átadása iránt, majd ennek során az 1976. szeptember 7-én a Ny.-i Járásbíróságnál a felperes keresetet nyújtott be a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránt.
A járásbíróság az ügyet az alperes lakóhelye szerint illetékes kerületi bírósághoz tette át, a megyei bíróság azonban a járásbíróság végzését megváltoztatta és a járásbíróságot a per elintézésére utasította. A megyei bíróság utalt arra, hogy a gyermek 1972. december 28-a óta a felperes szüleinél van, így a perre a Pp. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében a gyermek tartózkodási helye alapján a Ny.-i Járásbíróság az illetékes.
A Ny.-i Járásbíróság a gyermek elhelyezését megváltoztatta és a gyermeket a felperesnél helyezte el. A járásbíróság az ítéletében megállapította, hogy bár a gyermeket korábban a bíróság az alperesnél helyezte el, a gyermek változatlanul a felperesnél van, akinek szülei gondoskodnak róla, miután a felperes a munkahelyéről hetente egyszer jár haza. Utalt a bíróság a környezettanulmány adataira, melyek szerint a gyermek a felperes szüleinél megfelelő, rendezett körülmények között él, hivatkozott továbbá arra is, hogy a gyermek a meghallgatásakor a felpereshez és nagyszüleihez ragaszkodott, egyben kijelentette, hogy az alperest nem szereti. A bíróság nem tartotta kizártnak, hogy a gyermeket a jelenlegi környezete az alperes ellen hangolja. Az alperes azonban sem a tárgyaláson, sem a végrehajtási cselekmények során – egy alkalmat kivéve – nem jelent meg, amiből a bíróság arra következetett, hogy az alperesnél történő elhelyezés nem szolgálja a gyermek érdekét. Ezért a Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése alapján – a Legfelsőbb Bíróság XXI. számú polgári elvi döntésben foglalt iránymutatásra tekintettel – a gyermeket a felperesnél helyezte el.
A járásbíróságnak ez az ítélete fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság illetékességet meghatározó végzése és a járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Pp. 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt, az alperes lakóhelyéhez igazodó általános illetékességi szabály mellett a Pp. 34. §-ának (2) bekezdése különös illetékességi szabályt tartalmaz. E szerint a gyermek elhelyezésére irányuló pert a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani.
A kiskorú gyermek a lakóhelyét nem maga választja meg, hanem az a szülők lakóhelyéhez igazodik, vagyis a gyermek lakóhelye a szülői ház, esetleg a szülők által meghatározott egyéb hely.
Ha a szülők nem élnek együtt, és a gyermek kifejezett vagy hallgatólagos megállapodásuk alapján vagy a bíróság ítélete folytán valamelyik szülő gondozásába kerül, akkor a gyermekelhelyezés iránti perben az illetékesség a gyermek lakóhelyére is alapítható.
Az adott esetben a bíróság jogerős ítélettel a gyermeket az alperesnél helyezte el. Ennek következtében a Csjt. 72. §-ának (2) bekezdése értelmében a szülői felügyeleti jog is az alperest illeti. Mindebből tehát az következik, hogy a gyermeknek az alperesnél kellene laknia.
A felperes, aki a gyermeket a jogerős ítélet ellenére tartotta magánál, erre a jogellenes helyzetre az alperes lakóhelyéhez igazodó általános illetékességi szabállyal szemben különös illetékességi okként nem hivatkozhat.
Ezért tévedett a megyei bíróság, amikor arra hivatkozással, hogy a gyermek tartózkodási helye a Ny.-i Járásbíróság területén van, a Pp. 34. §-ának (2) bekezdése alapján e járásbíróság illetékességét megállapította és azt a per lefolytatására utasította.
II. A Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs biztosítva.
Az adott esetben a gyermek a jogerős ítélet ellenére sem került az alperes gondozásába, így nem állapítható meg, hogy az alperes a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének biztosítása terén reá háruló feladatoknak miként tett volna eleget.
A Legfelsőbb Bíróság XXXVII. számú Elvi Döntésével módosított XXI. számú Elvi Döntésében kifejtett iránymutatás szerint mind a gyermek elhelyezése, mind az elhelyezés megváltoztatása iránti perben fő szempont a gyermek érdeke, ezért az elhelyezés megváltoztatására – indokolt esetben – akkor is sor kerülhet, ha a gyermek elhelyezésével kapcsolatos ítélet végrehajtása még nem történt meg.
A gyermek érdekének a helyes megítéléséhez azonban mellőzhetetlenül szükséges az összes körülmények részletes felderítése, s különösen a szülők életkörülményeinek, egyéniségüknek, a családi életben és a munkahelyen tanúsított magatartásuknak, a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinteségének, a gyermekkel szemben tanúsított magatartásuknak stb. a feltárása.
A per iratai alapján megállapítható, hogy a járásbíróság az alperes körülményeit, életviszonyait, magatartását egyáltalán nem vizsgálta, hanem csupán azt tisztázta, hogy a felperes szülei hogyan gondoskodnak a gyermekről és hogy a gyermek – ez idő szerint – milyen érzelmekkel viseltetik az alperes iránt.
Mivel a járásbíróság ekként az elhelyezés megváltoztatása körében jelentős tények vizsgálatát elmulasztotta, az ítélete megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróságnak az illetékesség kérdésében hozott végzését és a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a járásbíróságnak az ügy áttételére vonatkozó végzését helybenhagyta, ennek megfelelően a gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló új eljárásra és új határozat hozatalára a kerületi bíróságot utasította. (Legf. Bír. P. törv. II. 21 189/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás