GK BH 1978/291
GK BH 1978/291
1978.07.01.
A dolgozó tartozásának a munkabéréből való levonását elmulasztó gazdálkodó szervezet készfizetői kezesi felelősségére alapított igény nem tekinthető szerződésen kívüli kár megtérítésére irányuló követelésnek [5/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 16. §*; Pp. 366. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
A felperes keresetében 3115 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kereset szerint a leltárhiányért anyagilag felelős dolgozója 1976. november 21. napján kilépett tőle és november 22. napján az alperessel létesített új munkaviszonyt. Az 1976. október 22. napján kiállított ún. „előzetes” munkavállaló igazolási lapon (MIL-lap) tájékoztatta az alperest, hogy a kilépett dolgozó leltárelszámolása folyamatban van, majd az. 1976. november 29. napján kelt ún. „végleges” MIL-lapon közölte a nevezettnek leltárhiány címén fennálló 3115 Ft-os tartozását, egyben kérte a követelésnek a dolgozó havi béréből részletenkénti levonását és a levont összegek átutalását. Minthogy az alperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget, a fenti összeg erejéig – az 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet (R.) 16. §-a értelmében – készfizetői kezesként helytállni tartozik. A járásbíróság hatáskörét a Pp. 366. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésre alapította, mert a keresetet szerződésen kívül okozott kár megtérítésére irányuló követelés érvényesítésének tekintette.
Az alperes a védekezésében a jogalap vitatásával a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 3115 Ft-ot és ennek 1976. december 1. napjától számított évi 15% késedelmi kamatát. Az ítélet indokolása szerint az alperes az R. 15. §-ában foglalt kötelezettségét megszegte, ezért 16. §-a értelmében készfizetői kezesként felel a dolgozót terhelő, le nem vont tartozás erejéig a felperessel szemben.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A mindkét ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Törvénysértéssel tárgyalta az elsőfokú bíróság a pert és ilyennek minősül az is, hogy a járásbíróság hatáskörének hiányát a másodfokú bíróság nem észlelte. Jogszabálysértés egyébként az alperes készfizetői kezesi felelősségének megállapítása, és ennek alapján a marasztalása, a kamat mértékének 15%-ban való meghatározása is.
Az eljárás anyagából megállapítható, hogy a dolgozó munkaviszonya a felperesnél 1976. november 21. napján szűnt meg, és az sem vitás, hogy volt dolgozójával szemben leltárhiány címén fennálló 3115 Ft-os követelését csak az 1976. november 29. napján kiállított ún. „végleges” MIL-lapon mutatta ki és hozta az alperes tudomására.
Az R. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalat a munkaviszonynak 1968. évi január 1. napját követő megszűnése esetén az e célra rendszeresített űrlapot (MIL-lapot) köteles a dolgozó részére kiállítani és a munkakönyvvel együtt neki átadni. Az R. 15. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy a MIL-lapon feltüntetett tartozást az őt alkalmazó új vállalat köteles a dolgozó munkabéréből levonni és a levont összeget a jogosult részére átutalni.
A felperes az 1976. október 22. napján keltezett és nyilvánvalóan a munkaviszony 1976. november 21. napján történt megszűnésekor a munkakönyvvel együtt kiadott MIL-lapon nem tüntetett fel tartozást. Ebből következik, hogy az alperes az R. 15. §-ában írt kötelezettségét nem szeghette meg. Az ún. „előzetes” MIL-lap nem tartalmazott tartozást, így ahhoz nem fűzhető olyan joghatás, amely az R. 16. §-ának alkalmazását tenné lehetővé.
Ha a vállalat pénzkövetelése – mint a jelen esetben – a munkaviszony megszűnése után keletkezik, az 1967. II. törvény (Mt.) végrehajtásáról szóló 34/1967. (X. 8.) Korm. sz. rendelet (Mt. V.) 71. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó. Eszerint pedig ha a pénzbefizetésre kötelezett dolgozó más vállalatnál munkaviszonyba lépett, a követelés alapjául szolgáló jogerős határozatot az új vállalathoz meg kell küldeni azzal a felhívással, hogy annak alapján a dolgozó munkabéréből a tartozást vonja le és utalja át. A felperes tehát akkor járt volna el helyesen és akkor igényelhette volna a követelésének a végrehajtását, ha a dolgozó tartozását nem a „végleges” MIL-lapon, hanem a vonatkozó jogerős határozat megküldésével közli az alperessel. A jelen esetben ugyanis csak ez utóbbi tekinthető olyan okiratnak, amelynek alapján az alperes köteles a meghatározott összeget munkavállalója béréből levonni. A perben azonban nem merült fel arra adat – ezt a felperes sem állította –, hogy ilyen jogerős határozatot küldött az alperesnek. Minthogy enélkül az alperes teljesítési kötelezettsége nem állt fenn, a készfizetői kezesi felelősségének a megállapítása törvénysértéssel történt.
A kamatra vonatkozó rendelkezés azért törvénysértő, mert ha valamely szocialista szervezet törvényi kezesség folytán felelős a dolgozója le nem vont tartozásáért, kezesi kötelezettsége a kamat tekintetében sem lehet terhesebb az eredetinél, vagyis a dolgozót terhelő kamat mértékénél. Az a jogviszony, amelyből az alperes kötelezettsége származott, eredetileg nem a felek, hanem a felperes és volt dolgozója között állt fenn. Ebből következik, hogy a kamat mértékének a meghatározása szempontjából nem a 60/1970. (XII. 31.) PM számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése, hanem a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése az irányadó.
Egyébként az elsőfokú bíróság a hatáskörre vonatkozó eljárási szabályok megsértésével hozott az ügyben érdemi határozatot és ezt a fellebbezési bíróság sem észlelte.
A gazdálkodó szervezeteknek a dolgozók pénztartozásával kapcsolatos jogait és kötelezettségeit a fent már részletesen ismertetett speciális jogszabályi rendelkezések szabályozzák. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezek között a szervezetek között az említett jogszabályok jogviszonyt létesítenek, amelynek alapja egy korábbi munkaszerződés. A dolgozó pénztartozásának levonását elmulasztó vállalat készfizetői kezesi felelősségére alapított – járulékos – igényt tehát nem lehet szerződésen kívül keletkezett kár megtérítésére irányulónak tekinteni és a bíróság hatáskörének a megállapítása szempontjából nem a Pp. 366. §-a (2) bekezdésének b) pontja, hanem 366. §-ának (1) bekezdése az irányadó.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a fent megjelölt mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte, és mivel a jogvita eldönthető volt, határozatával a keresetet mint alaptalant elutasította. (Legf. Bír. G. törv. III. 32 200/1977. sz.)
*;
Az 5/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 13–17. §-ai t a 18/1976. (XII. 18.) MüM sz. rendelet 5. §-ának (4) bekezdése hatályon kívül helyezte. Ez utóbbi rendelet 4. §-a a készfizető kezességről és a munkavállalói igazolási lapról részben eltérően rendelkezik.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás