GK BH 1978/293
GK BH 1978/293
1978.07.01.
A bíróság szerződést létrehozó határozatának a szerződés valamennyi lényeges feltételére ki kell terjednie [34/1974. (VIII. 6.) MT sz. r. 15. § (3) bek.; 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 7. §*; GKT 26/1973. sz.].
A felperes megrendelő 1977. január 13. napján az alperes vállalkozónál egy darab – a megrendelésben körülírt – távhibajelző elkészítését rendelte meg 1977. december 31-i teljesítési határidővel. A megrendelésén feltüntette, hogy a berendezés minisztertanácsi határozattal jóváhagyott beruházás 120/5 kV-os energiaellátási munkáinak kivitelezéséhez szükséges, amelynek ő a kijelölt vállalkozója. Az alperes 1977. január 27-én kelt válaszában a szerződéskötést megtagadta, de utalt arra, hogy a műszaki fejlesztési programja szerint a prototípus elkészítése 1978. augusztus 1-jée várható, ezt követően – a felperes igényének fennállása esetén – a berendezés elkészítésére vonatkozó szerződés megköthető. Az alperes és felperes tervezőjének közbenjárása folytán 1977. március 11-én kelt levelében javasolta, hogy a felperes a megrendelt berendezés néhány műszaki mutatóját módosítsa, amely esetben – ha a módosításra 1977. április 30-ig sor kerül – legkésőbb az 1978. év I. negyedére a berendezést legyártja. A felperes az alperes által megszabott határidőn belül a javaslatnak megfelelően a távhibajelző egyes műszaki adatait módosította. Az alperes a vállalkozási szerződés megkötésére ennek ellenére sem volt hajlandó.
A felperes 1977. december 31-i teljesítési határidővel egy darab távhibajelző készülék legyártására vállalkozási szerződés létrehozása iránt indított keresetet. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a megrendelt berendezés a gyártmánylistáján nem szerepel, egy darab mintakészülék kivételével azt soha nem gyártotta és nem is képes előállítani. Az alperes a bírósági hatáskör hiányára is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság által tartott tárgyaláson a felperes a keresetét a határidő tekintetében akként módosította, hogy a vállalkozási szerződést a megrendelésében, valamint az 1977. április 22-én kelt módosításában foglalt tartalommal 1978. március 15. teljesítési határidővel kérte létrehozni.
Az alperes továbbra is vitatta, hogy szerződéskötési kötelezettség terheli, kijelentette azonban, hogy a szerződéskötést nem tagadja meg akkor, ha a felperes igazolja, hogy a beruházás kijelölt vállalkozója. Előadta, hogy a felperes által megrendelt berendezés egyik fejlesztési feladata teljesítésének „mellékterméke”, így csak nagyobb számú megrendelés esetén lenne gazdaságosan gyártható. A berendezés egyébként is műszakilag elavult, és újabb prototípus áll kifejlesztés alatt, amelyet az 1978. év III. negyedére vállal legyártani. A teljesítésre korábbi határidővel azért nem vállalkozhat, mert ilyen irányú kapacitását kiemelt beruházásokhoz szükséges berendezések gyártására vonatkozó szerződésekkel már lekötötte. A bíróság felhívására a felperes kijelölését igazolta.
Az elsőfokú bíróság ezután a felperes kereseti kérelme szerint a felperes mint megrendelő és az alperes mint vállalkozó között vállalkozási szerződést hozott létre.
Az ítélet indokolása szerint a felek között a szerződést azért kellett létrehozni, mert az alperesnél a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 6. §-ának (3) bekezdésében megjelölt kizáró körülmények nem állnak fenn és ugyanezen rendelet 6. §-ának (4) bekezdése alapján a berendezés elkészítése népgazdasági érdek. A bíróság a szerződés létrehozásánál, valamint a teljesítési határidő meghatározásánál figyelembe vette az alperes 1977. március 11-én kelt levelében foglalt nyilatkozatát, továbbá azt, hogy ilyen feltételek mellett lehetséges, hogy a felperes a saját megrendelője részére határidőben teljesíthessen.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
Az fellebbezés nem alapos.
A 34/1974. (VIII. 6.) MT számú rendelet 15. §-ának (3) bekezdésé alapján az alperest szerződéskötési kötelezettség terheli a felperessel mint kijelölt vállalkozóval szemben. Az alperesnek a perben előterjesztett nyilatkozataiból tényként állapítható meg, hogy a felperesnek az alperes javaslata szerint módosított megrendelésével azonos távhibajelző berendezésből az alperes egy darabot már legyártott. Ezért nem alapos az alperesnek az az érvelése, hogy a berendezés legyártására nem képes, annál kevésbé, mert az 1977. március 11-én kelt nyilatkozata szerint vállalkozott annak elkészítésére. Téves az alperes fellebbezésének az az állítása, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében a teljesítési határidőt nem állapíthatta meg. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékokat helyesen értékelve és a döntését indokolva állapította meg a szolgáltatás tárgyát és a szerződés teljesítési határidejét. Az alperes kellő alappal nem hivatkozhat az érdekkörében felmerült okból jelentkező, a szerződésnek határidőben való teljesítését gátló körülményekre, hiszen 1977. március 11-én 1978. I. negyedévi teljesítéssel vállalta a berendezés gyártását. A kereset elbírálásánál közömbös, hogy a berendezés az alperes állítása szerint műszakilag elavult, mivel ennek kockázatát és esetleges következményeit a saját megrendelőjével szemben a felperes viseli. Egyébként a felperes szükséglete az általa megrendelt készülékre nézve áll fenn, függetlenül az alperes által szem előtt tartott korszerűségi követelményektől.
A felperes keresete egy darab távhibajelző berendezésre vonatkozóan vállalkozási szerződés létrehozására irányult. Az elsőfokú bíróság a szerződés tartalmát meghatározta a szolgáltatás és a teljesítés idejének tekintetében, nem hozott azonban döntést a vállalkozói díjra nézve, amely a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 7. §-a szerint lényeges feltétele a szerződésnek. A GKT 26/1973. sz. állásfoglalás szerint a konstitutív ítélet a felek szerződési akaratát pótolja, nincs szükség a szerződés külön megkötésére. Az első fokú ítélet azonban hiányos, mert a bíróság a szerződés lényeges feltételét alkotó vállalkozói díjat nem határozta meg, és erre nézve a felek szerződési nyilatkozatai sem tartalmaznak összegszerű megjelölést. Mivel szerződés csak valamennyi lényeges feltétel meghatározása esetén hozható létre, a Legfelsőbb Bíróság a hiányzó díjmeghatározás pótlása végett az elsőfokú bíróságot kiegészítő határozat hozatalára utasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32 352/1977. sz.)
*;
A 7/1978. (II. 1.) MT számú r. (SZVR) a vállalkozási szerződés lényeges feltételeit nem határozza meg ugyan, de a Ptk. 205. §-ának (2) bekezdésére, valamint az SZVR 4. §-ára tekintettel az ellenértéket továbbra is a vállalkozási szerződés lényeges tartalmi elemének kell tekinteni.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás