MK BH 1978/303
MK BH 1978/303
1978.07.01.
A nyugellátás megtérítése iránti kötelezettségét átalányösszegben teljesítő szerv az átalány teljes összegét tartozik megtéríteni abban az esetben is, ha a fizetési meghagyás kibocsátásának hónapja utáni időponttól az ellátást megszüntették [1975. évi II. tv. 108. §; 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 190. §, 191. § (2) bek.].
Az alperes társadalombiztosítási szerv az 1975. évi II. törvény 108. §-a alapján 1976. május havában fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes ellen, amelyben az 1975. július 31-én üzemi balesetet szenvedett K. J. részére 26%-os mértékű baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés alapulvételével megállapított 2. fokozatú baleseti járadék nyolc évre számított összegének – 40 032 forintnak – a megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyás ellen – annak hatályon kívül helyezése érdekében – a felperes keresettel fordult a bírósághoz. Vitatta, hogy a baleset bekövetkeztéért felelősség és ekként az alperessel szemben megtérítési kötelezettség terheli.
A járásbíróság a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a balesetet okozó gépen nem volt védőburkolat. A felperesnek erre az óvórendszabály-szegésére tekintettel megalapozottnak találta a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését.
A másodfokú bíróság beszerezte az Országos Orvos Szakértői Intézet másodfokú orvosi bizottságának szakvéleményét. E bizottság 1976. december 7-én adott szakvéleménye szerint a baleseti sérültnél az adaptáció és a megszokás kialakult, ezért a továbbiakban a munkaképesség-csökkenése 10%-ra értékelhető.
A másodfokú orvosi bizottság megállapításaira figyelemmel a megyei bíróság az alperes igényét csak az 1976. december 7-ig terjedő időre vonatkozóan találta jogosnak, mert a baleseti sérültet ettől a naptól kezdve már nem illette meg járadék, tekintettel arra, hogy 10%-os munkaképesség-csökkenés alapján baleseti járadék nem jár. Ezért ítéletével a marasztalás összegét 5838 forintra leszállította, ezt meghaladó részében pedig az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A társadalombiztosítási szerv az igényét az 1975. évi II. törvény (T.) 108. §-ára alapította. E jogszabály szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező baleset-elhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget.
Az elsőfokú és a másodfokú bíróságnak is az volt az álláspontja, hogy a sérült balesetét a felperes óvórendszabály-szegése okozta, ekként pedig a felperest a T. 108. §-a alapján a társadalombiztosítás szervével szemben megtérítési kötelezettség terheli.
A 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat (Sz.) 190. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint az állami vállalatok – tehát a felperes is – a T. 108. §-án alapuló megtérítési kötelezettségüket átalányösszegben tartoznak teljesíteni. E § (3) bekezdésének rendelkezése szerint az átalányösszegben történő megtérítés fejében – az ideiglenes özvegyi nyugdíj és az 1. fokozatú baleseti járadék kivételével – a nyugellátás egyhavi összegének nyolc évre számított összegét kell megtéríteni.
A baleseti sérült 2. fokozatú baleseti járadékban részesült, így a felperes megtérítési kötelezettsége nyolcévi ellátás összege erejéig áll fenn.
Az Sz. 190. §-ának (3) bekezdésében foglaltakhoz képest kivételes rendelkezést tartalmaz az Sz. 191. §-ának (2) bekezdése, amely szerint, ha a megtérítésre kötelező fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjára az ellátás már nem jár, a megállapítástól az ellátás megszüntetésének időpontjáig kifizetett összegeket kell megtéríteni. E kivételt engedő rendelkezés azonban az adott esetben nem alkalmazható, mert annak feltételei nem állottak fenn: a fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjában – 1976. május havában – még járt a sérültnek a baleseti járadék, arra a jogosultsága csak 1976. december havában szűnt meg, amikor az orvosi bizottság megállapította, hogy a munkaképesség-csökkenése a korábbi 26%-ról 10%-ra csökkent.
Mindezekből következik, hogy a felperes átalányként a baleseti ellátás nyolcévi összegét tartozik megtéríteni. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves, az arra alapított ítéleti döntése pedig törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 349/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás