MK BH 1978/304
MK BH 1978/304
1978.07.01.
A nyugellátásra jogosultságot érintő kérdés és ezért bírósági hatáskörbe tartozik annak eldöntése, hogy a károkozó helyett az Állami Biztosító által fizetett kártérítésre figyelemmel jár-e a jogosultnak a nyugellátás, illetve milyen mértékben csökkenthető annak összege [17/1975. (VI. 14.) MT. sz. r. 242. §, 256. §].
A felperes 1971. október 23-án kiküldetésben gépkocsin utazva közúti üzemi balesetet szenvedett, amelyből folyóan mozgásképtelenné vált és gondozásra szorul. Az Állami Biztosító a gépkocsira fennálló felelősségbiztosítás alapján 1973. január havától kezdve havi 880 Ft járadékot folyósít a felperesnek. A járadékból 280 Ft a felperes társadalombiztosítás keretében táppénz formájában meg nem térült keresetveszteségének, 600 Ft pedig a gondozása költségének megtérítését foglalja magában.
A felperes részére az alperes 1976. június 29-től havi 1081 Ft baleseti rokkantsági nyugdíjat állapított meg. A társadalombiztosítási bizottság utóbb hozott határozatával a nyugdíj összegét 641 Ft-tal csökkentette, mert az volt az álláspontja, hogy a felperes az Állami Biztosító által folyósított járadékra figyelemmel a tényleges kárát – az elmaradt keresetét – meghaladó mértékű kártérítésben részesül, és a tényleges kárt meghaladó különbözet erejéig nem illeti meg a nyugellátás.
Az alperes a levonandó összeg meghatározásánál abból indult ki, hogy a felperes baleset előtti átlagkeresete havi 1320 forint volt. A nyugdíja 1081 forint, a biztosítótól kapott járadék pedig 880 Ft, a kettő együttesen 1961 Ft. Ebből levonva a baleset előtti átlagkereset összegét – 1320 Ft-ot – 641 Ft jelentkezik olyan összegként, amely a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 242. §-a értelmében nem jár a felperesnek, és amellyel a nyugellátás összegét ennek folytán csökkenteni kellett.
A társadalombiztosítási bizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz és kérte annak megállapítását, hogy a nyugdíjának összege levonás nélkül illeti meg.
Az Állami Biztosító a perbe a felperes mellett beavatkozott. Hivatkozott arra, hogy a havi 600 Ft-ot nem jövedelem-kiegészítésként folyósítja a felperesnek, hanem azért, mert súlyosan beteg állapotában gondozóra van szüksége, és ezzel összefüggésben ilyen összegű kiadása van.
A városi bíróság az ítéletében megállapította, hogy a felperes részére megállapított havi 1081 Ft nyugdíj – a havi 110 Ft kiegészítéssel együtt – levonás nélkül jár.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte.
A felperes és a beavatkozó az ellenkérelmükben az első fokú ítélet helybenhagyását kérték.
A megyei bíróság végzésével a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. E döntését azzal indokolta, hogy a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-ának (1) bekezdése tételesen felsorolja, hogy mely határozatok esetében van helye bírósági útnak. Minthogy az alperes határozata a tételesen felsorolt határozatok egyike alá sem tartozik, ezért e határozat keresettel nem támadható meg. A kereset elbírálására tehát a bíróságnak nincs hatásköre.
A megyei bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 17/1975. {VI. 14.) MT számú rendelet, (R.) 256. §-ának (1) bekezdése határozza meg azokat az eseteket, amikor a bírósághoz keresettel lehet fordulni, a (2) bekezdés pedig azokat az eseteket, amikor nincs keresetindításnak helye a társadalombiztosítási bizottság határozata ellen.
Az R. 256. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a nyugellátásra és a baleseti nyugellátásra jogosultság kérdésében keresettel lehet fordulni a bírósághoz. Az R. 242. §-a pedig akként rendelkezik, hogy ha a nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásban részesülő személy mástól kártérítést kapott – ide nem értve a dologi kár megtérítését – anélkül, hogy a kártérítés összegének megállapításánál az ellátását figyelembe vették volna, az ellátás ugyanarra az időre a kártérítés mértékéig nem jár.
A nyugellátásra való jogosultságot szorosan érintő kérdés, hogy jár-e az ellátásra jogosult személynek nyugellátás a károkozásért felelősségbiztosítás alapján helytálló Állami Biztosító által folyósított kártérítési járadékra tekintettel, illetőleg van-e helye az említett körülményre figyelemmel a nyugellátás csökkentésének, és ha igen, milyen mértékben.
Az adott esetben a teljes összegű ellátásra jogosultság kérdésében van vita a felek között. Minthogy az ilyen vitának mint a nyugellátásra jogosultságot érintő kérdésének az eldöntése az R. 256. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra figyelemmel bírósági hatáskörbe tartozik, tévesen állapította meg a megyei bíróság a bíróság hatáskörének hiányát, és ekként törvénysértő a pert megszüntető végzése.
A bíróság hatáskörét egyébként az R. 256. §-a (2) bekezdésének negatív hatásköri rendelkezései sem zárják ki, és a társadalombiztosítási bizottság is a határozatában a jogorvoslati lehetőséget illetően úgy tájékoztatta a felperest, hogy a határozata ellen keresettel fordulhat a bírósághoz. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 350/1977.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás