MK BH 1978/306
MK BH 1978/306
1978.07.01.
A termelőszövetkezet vezető beosztású tagja köteles az irányítása alá tartozó munkaterületen a munka végzésére adott utasítások végrehajtását és a technológiai fegyelem megtartását ellenőrizni. E kötelességének vétkes megszegése esetén – a termelőszövetkezeti jogszabályokban megállapított mértékben – anyagi felelősséggel tartozik [1967. évi III. tv. 80. §].
A felperes az 1975. évben – mint termelőszövetkezeti tag – az alperes főagronómusa volt.
A termelőszövetkezet a takarmány tárolását ún. hideglevegős szénaszárító kazlak felrakásával kívánta megoldani. A 2. számú kazal összerakása 1975. május 23-án kezdődött, és a munkálatok – a felperes irányítása mellett – május 28–29-én fejeződtek be.
A hideglevegős szénaszárítás főbb szabályait a felperes csupán 1973. június 3-án közölte írásban a beosztottjaival, akik aláírásukkal is igazolták, hogy a szakszerű munkavégzéshez szükséges tájékoztatást tudomásul vették és azt magukra nézve kötelezőnek ismerték el.
Mivel a szellőztető berendezésre más kazlaknál is szükség volt, és a 2. számú kazal belső hőmérséklete – amelyet június 9-től kezdődően írásban már nem rögzítettek – a felperes megítélése szerint ezt lehetővé tette, a kérdéses berendezést június hónapban egy másik kazalhoz vitette át.
Ezt követően a 2. számú kazal belső hőmérsékletének mérésére, illetve a mérés helyességének és eredményének ellenőrzésére nem került sor.
A 2. számú kazal 1975. augusztus 6-án az éjszakai órákban – öngyulladás következtében – meggyulladt. A tűz folytán az alperest összesen mintegy 90 000 forint kár érte, amelyből a takarmánykár megközelítőleg 27 000 forint. A megsemmisült berendezés 63 000 forint ellenértékét az Állami Biztosító megtérítette.
A járási rendőrkapitányság a határozatával a felperes és más munkatársai ellen hanyag kezelés vétsége miatt indított nyomozást megszüntette és az iratokat – fegyelmi eljárás lefolytatása végett – az alpereshez tette át.
A fegyelmi eljárás során a közgyűlés írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest.
A felperes ellen a járási ügyészség kártérítési eljárást kezdeményezett, amelynek eredményeként az alperes közgyűlése 8000 forint kártérítés fizetésére kötelezte.
A határozat ellen, annak megváltoztatása érdekében, a felperes keresettel élt.
A járásbíróság az ítéletével az alperes közgyűlésének kártérítési határozatát részben és akként változtatta meg, hogy a felperes által fizetendő összeget 4000 forintra szállította le. Ítéletét lényegében azzal indokolta, hogy a felperes öngyulladást eredményező vétkes mulasztása egyrészt a kazal nedves állapotban történő összerakásában, másrészt a kazalhőmérséklet mérése ellenőrzésének elhanyagolásában valósult meg. Az eset összes körülményeit – ezen belül a vétkesség fokát, az alperes fegyelmi és társadalmi tulajdon védelmi helyzetét, a kár nagyságát és a felperes gyermekes családi állapotát – mérlegelve úgy találta, hogy a felperes terhére megállapított 8000 forint kártérítés túlzott, vétkes magatartásának súlyával 4000 forint kártérítés kiszabása áll arányban.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság az első fokú ítéletet részben és oly módon változtatta meg, hogy a felperest mentesítette a kártérítési felelősség alól.
A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes vétkes károkozása nem bizonyított. Tévesnek találta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi következtetését, hogy a kazal vizes állapotban történt összerakása, illetve a kazalhőmérséklet mérésének az elmulasztása a felperes terhére vétkes károkozásként értékelhető.
Utalt a megyei bíróság arra is, hogy az irányító munkát végző főmezőgazdász feladatkörében – különösen aratáskor – annyi fontosabb teendő összpontosul, hogy nem várható el tőle egy alárendelt, kisebb szervezeti egység minden munkájának a pontos figyelemmel kísérése. A felperes a szárítóberendezés üzemeltetésének részletes kezelési utasítását kiadta, a kazal hőmérsékletének ellenőrzésével kapcsolatos teendőket előírta, felelőseit pedig kijelölte. Az ún. hideglevegős takarmányszárításnál a nedvességtartalomnak egyébként sincs különösebb jelentősége.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A vezető beosztású dolgozóktól mindenütt meg kell követelni az utasítások végrehajtásának, a technológiai fegyelem megtartásának magas szintű ellenőrzését. Az ellenőrzés ugyanis a munka javításának és ennek keretében a károkozások lehető megelőzésének nélkülözhetetlen eszköze, elmulasztása vagy nem kellő alapossággal történő elvégzése pedig általános lazasághoz és így a társadalmi tulajdon védelmének elhanyagolásához vezet.
A felperes – az adott esetben – kötelességszegő módon elmulasztotta beosztottjai munkájának megfelelő ellenőrzését.
A felperes mind a büntetőeljárás során történt tanúkénti, mind pedig a gyanúsítottkénti kihallgatása során egyezően adta elő, hogy a kazlat szakszerűtlenül rakták fel, illetve az öngyulladás a szellőzőnyíláson a kazal belsejébe került csapadék hatására vezethető vissza. Felelősnek érezte magát ezért, mert a reszortfelelősök munkáját sem a szellőztető berendezés kivételekor, sem az aratás megkezdése után nem ellenőrizte. Vallotta azt is, hogy a kazal mintegy másfél méter magasságban a ventillátor helyén kezdett el égni.
A felperes ilyen értelmű nyilatkozatai mellett – figyelemmel az igazságügyi szakértő véleményében foglaltakra – okszerűen lehet arra következtetni, hogy a kazalba egyfelől a megengedettnél nagyobb víztartalmú, illetve felületi nedvességet tartalmazó széna került, másfelől pedig, hogy a kazalnak a külső nedvességtől való megóvása és annak a felrakást követően szükségessé vált kétszeri újabb betetőzése nem volt szakszerű. Az öngyulladás bekövetkezésében ez utóbbi tényezőnek volt az elsődleges szerepe. Márpedig ezt a szakszerűtlen munkát a szükséges képzettséggel rendelkező felperesnek – megfelelő ellenőrzés esetén – észlelnie és a hibák kijavításáról, figyelemmel a csapadékos időjárásra, haladéktalanul gondoskodnia kellett volna.
Ettől eltekintve a szénaszárítási napló alapján tényként állapítható meg, hogy a kazal belső hőmérsékletét csupán 1975. június 8-án mérték, és a legkésőbbi bejegyzés június 27-én történt.
Mindebből következik, hogy a szellőzőberendezésnek a felperes utasítására történt eltávolítása idején, de az ezt megelőző június 8–június 27. közötti időszakban sem álltak rendelkezésre olyan adatok, amelyek alapulvételével a kazal belső hőmérséklete aggálytalanul megállapítható és a ventillátor veszélytelen áthelyezésének lehetősége elbírálható lett volna.
A felperes anélkül adott utasítást a szellőzőberendezés kivételére, hogy a szénaszárítási naplóbejegyzéseket ellenőrizte, illetve a kazal belső hőmérsékletét megvizsgálta volna.
Minthogy a felperes nem igazolta sem azt a tényt, hogy az aratás megkezdésének napjáig (július 9.), sem azt, hogy az aratás tartama alatt, sem pedig azt, hogy az aratás befejezése (augusztus 1.) és az öngyulladás között eltelt öt nap alatt ellenőrizte a kazlat, megszegte a termelőszövetkezet tűzrendészeti, szervezeti és működési szabályzatának reá nézve irányadó rendelkezéseit. Ez a magatartása vétkes volt és a keletkezett kárral okozati kapcsolatban áll.
Az ilyen előzmények után és éppen az eltávolított szellőzőberendezés helyén keletkezett tűzeset bekövetkezéséért a felperes felelősséggel tartozik. Tévedett és ezáltal jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a felperest teljesen mentesítette a kártérítési kötelezettség alól. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 338/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás