BK BH 1978/318
BK BH 1978/318
1978.08.01.
A vagyon elleni bűncselekmény útján megszerzett aranytárgy tiltott magánforgalomban értékesítésével megvalósított deviza-bűncselekmény elkövetőjét az aranytárgy értékének megtérítésére kell kötelezni [1961. évi V. törvény (Btk.) 250. § (4) bek.].
A kerületi bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki társtettesként, visszaesőként, jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettében és devizagazdálkodást sértő bűntettben, ezért halmazati büntetésként 1 évi szabadságvesztésre továbbá 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, ezen kívül kötelezte 2400 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt társával együtt az ablak kifeszítése után behatolt a sértett lakásába és onnan kb. 12 000 forint értékű ingóságot tulajdonított el, többek között 2 db arany nyakláncot, 1 db aranymedált és 2 db férfi köves aranygyűrűt. Ezek közül a tárgyak közül a láncot és a medált a Bizományi Áruházban értékesítette, míg a két gyűrűt tiltott magánforgalomban értékesítette. A két gyűrű értéke (a felvásárlásra jogosult állami vállalat részére megállapított felvásárlási ára) a 3 000 forintot meghaladta.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést mellőzte. A határozat indokolásában kifejtettek szerint a Btk. 250. §-ának (1) bekezdése értelmében – a Btk. 250. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott esetet kivéve – csak az elkövető tulajdonában lévő pénzt vagy egyéb dolgot lehet elkobozni. Mivel pedig a tolvaj a lopott dolgon tulajdonjogot nem szerez, a törvényi előfeltétel hiányában az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésre sem kerülhet sor.
A másodfokú határozat ellen az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt elkövette a devizagazdálkodást sértő bűntettet és ennek megfelelően törvényesen kötelezte a nevezettet elkobzás alá eső érték megfizetésére.
A Btk. 250. §-ának (1) bekezdése szerint a devizabűntett tárgyát el kell kobozni, ha az az elkövető tulajdona, a (4) bekezdés viszont ettől bizonyos fokig eltérő rendelkezést tartalmaz: az elkobzás alá eső érték megfizetésére való kötelezés lehetőségét biztosítja olyan esetekre, amikor az elkobzásnak bármilyen akadálya van.
Ha a devizabűntettet vagyon elleni bűncselekmény útján megszerzett értékre nézve követték el, az elkobzásra csak a tulajdonos érdekeinek sérelmével kerülhetne sor, amely őt indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozná, s azt eredményezné, hogy a tőle jogellenesen elvett vagyontárgyához nem juthatna hozzá, ezért ez kizárt. Az elkobzási lehetőség hiánya azonban nem vezethet oda, hogy az elkövető az elkobzás alá eső érték megfizetésének kötelezettsége alól mentesüljön.
Amint a Legfelsőbb Bíróság a BJD-ben 7423. szám alatt közölt eseti döntésében a Btk. 250. §-a (4) bekezdésének helyes értelmezésével kapcsolatban rámutatott: az említett rendelkezés alkalmazhatóságának egyik esete az, amikor a dolgot – amelyre a devizagazdálkodást sértő bűncselekményt elkövették –, azért nem lehet elkobozni, mert az nem az elkövető tulajdona.
A másodfokú bíróság az említett anyagi jogszabály téves értelmezésével hozta meg sérelmezett döntését, ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság határozata említett része törvénysértő, s ezért a terheltet elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. B. törv. V. 46/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás