BK BH 1978/319
BK BH 1978/319
1978.08.01.
Nem teszi mellőzhetővé az emberölés különösen kegyetlen módon elkövetésének megállapítását az a körülmény, hogy a vádlott tudata az ittassága miatt nem fogta át az elkövetés ilyen módját [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. § (2) bek. a) pont, 22. §].
A megyei bíróság a vádlottat különösen kegyetlen módon, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért – fegyházban végrehajtandó – életfogytig tartó szabadságvesztésre, 10 évre a közügyektől eltiltásra, valamint 15 000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Kötelezte arra is, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt kényszerelvonó-kezelésnek vesse alá magát. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott, aki különváltan él a feleségétől, rendszeresen, hétvégeken pedig mértéktelenül fogyasztott szeszes italt. Az alkoholizmus határán áll, alkoholvágya felett képtelen uralkodni. A vádlott 67 éves apjával élt együtt és rendszerint tőle kért pénzt italozásaira. A vádlott apja ezt a vádbeli alkalommal megtagadta azzal, hogy csak akkor ad neki pénzt, ha kijózanodik. A vádlott erre egy kalapács fejét becsavarta ruhával, azzal az elgondolással, hogy apját leüti és elveszi a pénzét. Ily módon hátulról nagy erővel fejbe ütötte az apját, aki elesett és elvesztette az eszméletét. A vádlott az apját behúzta a lakásba, és mert az hörgött – attól tartva, hogy meghallják a járókelők –, a leütés helyén hagyott kalapáccsal még hat ízben nagy erővel fejbe sújtotta. Az utolsó ütésnél a kalapács feje kicsúszott a nyeléből. Ekkor a vádlott levette a nadrágszíját és a még mindig hörgő sértett nyakára csavarta, majd a szíjat nagy erővel meghúzta. Ettől a sértett hörgése abbamaradt. A vádlott ezután az apja kabátjának zsebéből annak 150 forintját elvette, eltávozott hazulról, és az italozást folytatta.
A sértett az ütésektől keletkezett többszörös koponyacsonttörés és a koponyaüregben a lágyburok lemezei között keletkezett vérömleny, illetve a súlyos fokú agyrázkódás következtében beállt agybénulás folytán meghalt. A nyakán vérzéses beszűrődés és pajzsporctörés is keletkezett.
Az ítélet ellen a védő jelentett be fellebbezést elsődlegesen enyhítésért, valamint a minősítést illetően a különösen kegyetlen módon való elkövetés megállapítása miatt.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból megfelelően vont következtetést a vádlott bűnösségére és a bűncselekményt is helyesen minősítette.
A védő által felhozott annak a körülménynek, hogy ittassága miatt a vádlott tudata nem fogta át a cselekményének különösen kegyetlen módon való elkövetését – a Btk. 22. §-ában foglalt szabályra tekintettel – nincs jelentősége.
A cselekmény végrehajtása az élet kioltásával rendszerint velejáró kegyetlenséget meghaladó, rendkívüli embertelenséggel történt. Ilyen elkövetési mód mellett az állandóan követett bírósági gyakorlat szerint nincs jelentősége annak, hogy a sértett az első ütés kapcsán eszméletét vesztette és így az átlagost meghaladó szenvedést nem érzett.
A büntetés kiszabásánál az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe a bűncselekmény rendkívüli tárgyi súlyát, s a vádlottnak az abból folyó személyi társadalomra veszélyességét.
Erre, s az egyébként helyesen felsorolt és értékelt bűnösségi körülményekre tekintettel a törvénynek megfelelően döntött a megyei bíróság, amikor főbüntetésként életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki a vádlottal szemben, mert ez felel meg a büntetés céljának, s különösen az általános visszatartásnak.
Ez okból a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1674/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás