BK BH 1978/321
BK BH 1978/321
1978.08.01.
Az ittas sértettnek két kézzel a betonjárdára történt nagy erejű ellökése és az ebből eredő halálos sérülés esetén a halált okozó testi sértés bűntettét kell megállapítani [1961. évi V. törvény (Btk.) 257. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntettéért 3 évi és 6 hónapi – szigorított börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
Az elítélés alapjául szolgáló tényállás szerint az ittas sértett összeszólalkozott az ugyancsak ittas vádlottal. Ennek során a sértett hadonászott a zsebkésével és eközben a vádlott zubbonyát a bal oldali mellkasfélen elvágta. A zsebkést a sértettől a vádlott jelen levő fia elvette.
E jelenet után mind a hárman kimentek az udvarra, ahol a sértett már nem tanúsított támadó magatartást. A már távozóban levő vádlott az utcáról visszatért az udvarba és durva szidalmak között az udvari betonjárdán befelé haladó sértettet a ház falának és a lugasnak lökdöste, majd a sértettet maga felé fordította és két kézzel megfogva ruháját, nagy erővel ellökte magától. A sértett mereven hanyatt vágódott, fejét nagy erővel a betonjárda szegélyébe ütötte. Ezután már nem tudott felállni.
Az eszméletlen sértettet aznap kétszer is megvizsgálta az orvos, majd kórházba szállíttatta. A kórházban megállapították, hogy a sértett koponyatörést, agyzúzódást és keményburki vérzést szenvedett. A kórházi kezelés ellenére eszméletét már nem nyerte vissza és néhány nap múlva meghalt. A halál közvetlen oka gennyes hörghurut, mely a koponyatető töréséhez és a halántéklebenyi agyzúzódáshoz csatlakozó szövődmény volt.
Az első fokú ítélet ellen bejelentett védői fellebbezés vitatta, hogy a vádlotti magatartás és a bekövetkezett súlyos eredmény között okozati összefüggés lenne, és hogy a vádlott bűnössége kiterjedt volna a halálos eredményre. E tekintetben a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a védői álláspontot és mindenben helyesnek találta az elsőfokú bíróság okfejtését. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is a vádlott kellő gondosság mellett – az általános élettapasztalatra is figyelemmel – számolhatott azzal, hogy a ruhájánál fogva két kézzel megragadott sértettnek testi sértés okozására irányuló szándékkal, nagy erővel a betonjárdára való ellökése következtében a sértett a betonjárdára esve, halálos eredményhez vezető sérülése is bekövetkezhet.
Minthogy tehát a vádlott által elindított okfolyamat a sértett halálát eredményezte, és az eredmény bekövetkezése tekintetében a vádlottat kellő körültekintés elmulasztása miatt gondatlanság terhelte, a büntetőjogi felelősséget a bekövetkezett eredménynek megfelelően meg kellett állapítani, ezért cselekményének a minősítése is törvényes.
A büntetést meghatározó tényezők vizsgálatánál a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket annyiban tévesen állapította meg, hogy a vádlott viszonylag idős korát enyhítő körülményként vette figyelembe. Az idősebb életkor – mint a büntetés tekintetében csökkent elviselési képesség – enyhítő körülmény ugyan, ámde az 50 éves életkor még viszonylag sem tekinthető előrehaladottnak, s így ezt enyhítő körülményként nem lehet értékelni. Ezért annak ekként való figyelembevételét a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
Nyomatékos enyhítő körülményként állapította meg azonban a Legfelsőbb Bíróság a sértettnek az események elindításában való erősen kifogásolható magatartását.
Az így helyesbített bűnösségi körülményekre tekintettel is helyes az elsőfokú bíróság által meghatározott fő- és mellékbüntetés mértéke, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 38/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás