BK BH 1978/325
BK BH 1978/325
1978.08.01.
Megvalósítja a társadalmi vagyon hanyag kezelésének vétségét az a főkönyvelő, aki az ellenőrzés megszervezésével kapcsolatban a kötelessége elhanyagolásával a közvetlen ellenőrzéssel megbízott személy munkaköri leírását úgy határozza meg, hogy az alkalmatlan a visszaélések feltárására és megakadályozására [1961. évi V. törvény (Btk.) 298. §].
A járásbíróság az I. r., valamint a II. r. terheltet bűnösnek mondotta ki 3 rb. sikkasztás bűntettében és ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül 8 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre, a II. r. terheltet 6 hónapi szabadságvesztésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Ugyanakkor a III. r. terheltet a társadalmi vagyon hanyag kezelése vétségének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján – mert nem követett el bűncselekményt – felmentette. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt 1975-ben a szakszövetkezetben pénztárosként, a II. r. terhelt könyvelőként, míg a III. r. terhelt főkönyvelőként dolgozott. Az I. r. terhelt az általa kezelt pénztárban 6000 forint többletet észlelt. A többletről hivatali felettesének és a pénztári ellenőrnek nem tett jelentést, hanem erről a könyvelő beosztásban dolgozó testvérét, a II. r. terheltet tájékoztatta. Ezt követően együtt vizsgálták a bizonylatokat, a többlet okát azonban nem tudták tisztázni. A többletet az I. r. terhelt eltulajdonítás céljából magához vette és azzal sajátjaként rendelkezett. A későbbiekben hasonló körülmények mellett az I. r. terhelt két alkalommal, egyszer 10 000 forintot, a másik esetben pedig 6000 forintot vett ki a pénztárból. Az összegből a II. r. terheltnek 10 000 forintot adott át.
A III. r. terhelt ellen az ügyészség hanyag kezelés vétsége miatt azért emelt vádat, mert mint főkönyvelő munkaköri kötelezettségének nem tett eleget, a szövetkezet általános ügyvitelének megszervezése során hanyagul járt el, az ellenőrzési kötelezettségét is elmulasztotta, amelyre visszavezethetően a terhelttársai a bűncselekményeket elkövethették.
Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a III. r. terhelt több mint öt éven át volt a szakszövetkezet főkönyvelője. A munkaköri leírása szerint feladata volt a szakszövetkezet könyvelésének és általános ügyvitelének megszervezése, irányítása és ellenőrzése. Kötelessége volt továbbá megszervezni és ellenőrizni a házipénztár munkáját és naprakész állapotát.
A vádbeli időben a szakszövetkezetnél pénzügyi előadóként alkalmaztak egy nyugdíjas főkönyvelőt. Munkába állásakor a III. r. terhelt munkaköri leírást készített részére, amely azonban nem tartalmazta a pénztárbizonylatok és a készpénz együttes vizsgálatának a kötelezettségét. A nyugdíjasként foglalkoztatott pénzügyi előadó – a munkaköri leírás rendelkezései szó szerinti értelmezésével – csak a pénztárbizonylatok számszaki ellenőrzését végezte, a pénztáregyenleget azonban nem vizsgálta. Ezért nem észlelte, hogy az I. r. terhelt a pénztári elszámolásban többletet okozott és azt sem, hogy a pénztárban hiány van.
A járásbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután a nyugdíjas dolgozó ellenőrként dolgozott, a III. r. terheltnek nem volt elsődleges kötelessége a pénztárt ellenőrizni, az ilyen irányú kötelezettsége csak szúrópróbaszerű volt, ennélfogva nem is volt alkalmas arra, hogy az I. r. terhelt cselekményét megakadályozza. Ezért mulasztása nem áll okozati összefüggésben az I. r. terhelt által okozott kárral. A járásbíróság álláspontja szerint közvetlen okozati összefüggésben a bekövetkezett eredménnyel – kárral – elsősorban a nyugdíjas pénzügyi előadó mulasztása állt, aki tőle elvárható körültekintést és figyelmet nem tanúsított.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a II. r. terheltre kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette, a III. r. terhelt vonatkozásában pedig az ítéletet helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a III. r. terhelt terhére a bűnösségének megállapítása végett emelt törvényességi óvás alapos.
A III. r. terhelt a szakszövetkezet főkönyvelője volt. Munkakörét a jogszabályok, valamint a jogszabályokon alapuló munkaköri leírás tartalmazta. Ezek szerint feladata közé tartozott a szakszövetkezet könyvelésének és általános ügyvitelének megszervezése, irányítása és ellenőrzése. Az általános szervezési és ellenőrzési feladatokon túlmenően a munkaköri leírás azt is kötelességévé tette, hogy megszervezze a házipénztár munkáját és azt ellenőrizze. Ezeknek a kötelezettségeinek azonban ez a terhelt csak részben tett eleget. Az a körülmény ugyanis, hogy a szakszövetkezetben pénzügyi előadót alkalmaztak, akinek a pénzkészlet meglétét is vizsgálnia kellett volna, nem mentesítette az őt terhelő ellenőrzési kötelezettségek alól.
A III. r. terhelt azonban nemcsak a pénztár szúrópróbaszerű ellenőrzését mulasztotta el, hanem az újonnan beállított pénztári ellenőr munkáját sem vizsgálta és ezeknek a kötelezettségeinek a teljesítését több hónapon keresztül elmulasztotta. Amennyiben ennek a kötelezettségének eleget tesz, észlelnie kellett volna, hogy a pénztári ellenőr az általa hiányosan megadott munkaköri leírás szó szerinti értelmezésével dolgozik, azaz csupán a pénztárbizonylati fegyelmet vizsgálja, a pénzkészletet pedig nem, így a pénztár lényegében hónapokon keresztül felügyelet nélkül maradt. Mulasztásával önmagát zárta el annak lehetőségétől, hogy az általa kialakított ügyviteli és ellenőrzési rendszer hatékonyságáról megbizonyosodjon, valamint attól is, hogy az általa tévesen fogalmazott pénztári ellenőri munkaköri leírás hibáját megfelelő időben orvosolhassa. Ezek a mulasztásai pedig arra vezettek, hogy az ügyben érintett terhelttársai cselekményüket elkövethették, és a társadalmi tulajdonban kár keletkezett. Így mulasztásai és a bekövetkezett kár között az okozati összefüggés megállapítható.
Ezért tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a III. r. terhelt – a kár bekövetkezésével kapcsolatos – mulasztásának a hiányát állapították meg és őt a társadalmi vagyon hanyag kezelésének vétsége miatt emelt vád alól felmentették.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel a törvénysértést megállapította. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor – figyelemmel arra a körülményre, hogy a cselekmény elkövetése óta több mint két év telt el, továbbá arra is, hogy harmadik személy jelentős mulasztása is közrehatott abban, hogy a bűncselekményt elkövethessék –, kimondotta, hogy a határozatnak az érdekeltekre nincs hatálya. (Legf. Bír. B. törv. II. 151/1978. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás