• Tartalom

PK BH 1978/33

PK BH 1978/33

1978.01.01.
I. A helyreigazítás tartalmából világosan ki kell tűnnie annak, hogy a közleménynek, mely tényállításai valótlanok, melyek azok a tényállítások, amelyeket a közlemény hamis színben tűntet fel, továbbá – az érdekelt kérelmére – annak is, hogy melyek a való tények [Pp. 342. § (4) bek.].
II. A „Szerkesztői üzenetek” között történt közlés nem tekinthető megfelelő helyreigazításnak [Pp. 342. § (3) bek.].
Az irodalmi és politikai hetilap alperes 1976. december 4-i számában „Történelem plakátnézetből” címmel V. J. aláírással képzőművészeti tárgyú cikk jelent meg, amelynek egyik részében foglaltakat a felperes valótlannak és magára nézve sértőnek találta.
A felperes keresetének (Pp. 342–343. §) az elsőfokú bíróság ítéletével részben helyt adott és az alperest 8 napon belül az eredeti cikkel azonos helyen és nyomdatechnikai módon helyreigazítás közzétételére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és a kereset elutasítását kérte.
Az alperes az első fokú eljárásban is elfoglalt azt az álláspontját fejtette ki, hogy a cikkben foglaltakkal kapcsolatban „nincs mit helyre igazítani”. A cikk ugyanis a felperes és K. Gy. két hasonló témájú plakátjáról mond véleményt és a félreértés „sajtóhiba, pusztán nyomdai tévesztés, rossz szedés következménye”. Ezt is azonban helyre kívánta hozni „önszántából a legmegfelelőbb helyen” a „Szerkesztői üzenetek” c. rovatban, „mert szükségét érezte, hogy a felperestől elnézést kérjen”. A cikkben említett két plakátot pedig ugyanabban az időben keletkezettnek lehet – bizonyíthatóan – tekinteni.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen [Pp. 206. § (1) bek.] állapította meg, s azt ítélkezése alapjául a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta.
A felperes helyreigazítás iránti kérelmére az alperes lényegében azt közölte a felpereshez intézett, 1977. január 5-én kelt levelében, hogy a cikkben foglaltak téves értelmezését sajtóhiba okozza és „a lap az értelemzavaró hibát természetesen helyesbíti”. Ezt követően a lap 1977. január 8-i számában a „Szerkesztői üzenetek” c. rovatban – Sz. János Ny. címre – meg is jelent egy közlemény a sajtóhibák okozta kényelmetlenségekről, s ezzel kapcsolatban a közlés utal a perbeli esetre is azzal, hogy „a hibáért szíves elnézését kérik”. A közlemény a felperest név szerint nem említi.
A Pp. 342. §-ának (4) bekezdése szerint a helyreigazítás tartalmából világosan ki kell tűnnie annak, hogy a közleménynek, mely tényállításai valótlanok, melyek azok a tényállítások, amelyeket a közlemény hamis színben tüntetett fel, ·illetőleg a helyreigazításnak – az érdekelt kérelmére – tartalmaznia kell azt is, melyek a való tények. A (3) bekezdés értelmében pedig a helyreigazítást nyolc napon belül folyóirat esetében a legközelebbi számban azonos módon kell közölni.
Nyilvánvaló, hogy az alperes ennek a törvényben előírt helyreigazítási kötelezettségének nem tett eleget. A „Szerkesztői üzenetek”-ben közöltek még csak nem is felperesnek, hanem egy pontosan meg sem nevezett személynek szóltak, s a perbeli esetet csak példaként említve utaltak a sajtóhibák okozta zavarokra. Az ilyen közlés sajtó-helyreigazításként nem fogadható el.
A felperes által kifogásolt cikknek a felperest érintő bevezető mondata a felperes „műveire” utal, tehát többes számot használ. Természetes, hogy ennek a mondatnak az értelmét a cikknek más személyekre vonatkozó része is adja. Éppen az alperes idevonatkozó téves álláspontjával szemben azonban a többes szám („művei”) használata a konkrét két plakát összehasonlításán túl, függetlenül attól, hogy a cikkíró kritikája helytálló-e, a felperesre nézve legalábbis előnytelen, mert példaként említi a felperes „műveit”. A felperesnek viszont csak egyetlen műve szerepelt a kiállításon.
Az alperes bizonyítani kívánta, hogy a felperes és K. Gy. plakátja ugyanabban az időben (1945) készült. Azzal is érvelt, hogy évtizedek távlatából az egy időben kifejezés helyes akkor is, ha az érintett műalkotások keletkezésének valóságos ideje között 1-2 év eltérés van.
K. Gy. felesége férje plakátjának keletkezési idejét 1947-re tette. E nyilatkozat tartalmi valóságát az alperes által a fellebbezési tárgyaláson csatolt katalógus nem dönti meg. A katalógus a keletkezés évét 1946-ban jelöli meg. Az pedig tény, hogy a felperes a művet 1945-ben készítette. Ezt többek nyilatkozata mellett bizonyítja az 1946. január 15-ről keltezett levelezőlap, amelyen a felperes plakátja látható.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet – a fentieken túlmenően – indokai alapján is helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bek., Pp. 254. § (3) bek.]. (Legf. Bír. Pf. I. 20 221/1977. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére