PK BH 1978/340
PK BH 1978/340
1978.08.01.
A személyi tulajdon körét meghaladó földterület öröklése esetén az örökös jogosult választani, hogy melyik ingatlant kívánja a személyi tulajdon körén belül megtartani és melyiket az államnak felajánlani. Nincs helye kétszeres illeték kiszabásának sem a személyi tulajdonban maradt, sem pedig az államnak felajánlott, de a földhivatal által nem elfogadott ingatlan után [1967. évi IV. tv. 21. §; 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. (Illetékkódex) 22. § (2) és (3) bek.].
A felperes öröklés útján szerezte meg több mezőgazdasági ingatlan, valamint egy lakóház megjelölésű ingatlan eszmei 1/2 részét.
Az ingatlanok összterülete 3 kh. 804 □-öl, így a felperesre jutó 1/2 rész 1 kh. 1202 □-öl.
Minthogy az örökölt ingatlanok területe meghaladja az 1967. évi IV. tv. 21. §-ában megjelölt személyi tulajdon mértékét, a felperes a többletterületet, vagyis a 3273/1, 3273 és 3274 hrsz. alatt felvett ingatlanilletőségeket a hagyaték átadása után felajánlotta a Magyar Államnak. A felajánlást az illetékes földhivatal nem fogadta el.
Az első fokú illetékhivatal a 3271/7 és 3271/8 hrsz. alatt felvett és a felperes által megörökölt ingatlanilletőségek után kétszeres öröklési illetéket szabott ki utalással a 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet (Illetékkódex) 22. §-ának (2) bekezdésére.
Ezt a határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes helybenhagyta.
A felperes keresetében a jogerős államigazgatási határozatot támadta és kérte annak hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a 3272, a 3271/7 és 3271/8 hrsz. alatt felvett ingatlanoknak tulajdonában álló 1/2 része összesen 212,5 □-öl területű, így nem haladja meg a személyi tulajdon mértékét. Ezután tehát kettős illeték kiszabásának nem volt helye. Utalt arra is, hogy a hagyatékhoz tartozó további ingatlanokat felajánlotta az államnak, így az Illetékkódex 22. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján mentesülnie kell a többletilleték fizetése alól, és csupán egyszeres illeték kiszabásának van helye.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a járási földhivatal átiratában az ingatlanokat magántulajdonban levőnek minősítette, minthogy pedig az illetékjogszabály alkalmazása vonatkozásában a földhivatal nyilatkozata irányadó abban a kérdésben, hogy valamely ingatlan személyi vagy magántulajdonban áll-e, nem sértett jogszabályt az államigazgatási hatóság, amikor az ingatlanokat magántulajdonban levőnek minősítve kettős illetéket szabott ki.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Azt az álláspontot foglalta el, hogy miután a felperes a személyi tulajdon körét meghaladó ingatlant örökölt, helye van a kettős illeték kiszabásának.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 49/1976. (XII. 11.) PM számú rendelet 1. §-ával utóbb módosított 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet (Illetékkódex) 22. §-ának (2) bekezdése szerint mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen nem foglalkozó örökös terhére az öröklés útján magántulajdonába és egyéni használatába jutott föld öröklése után a táblázat szerinti illeték kétszeresét kell kiszabni. Abban a tekintetben, hogy e szabály alkalmazásában a föld személyi vagy magántulajdonnak minősül-e, a járási földhivatal nyilatkozata az irányadó.
A (3) bekezdés akként rendelkezik, hogy a (2) bekezdésben foglalt szabály nem alkalmazható, ha az örökös a földet termelőszövetkezetnek vagy az államnak a hagyaték jogerős átadása után 30 napon belül tulajdonul felajánlotta, de a felajánlást a föld fekvése szerint illetékes járási (városi) földhivatal nem fogadta el.
Az Illetékkódex – az 1967. évi IV. tv. rendelkezéseivel összhangban – mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen nem foglalkozó örökösökre – a személyi tulajdont meghaladó földtulajdon vonatkozásában kíván eltérő rendelkezéseket alkalmazni és ily módon is elősegíteni annak az alapvető célkitűzésnek a megvalósítását, hogy a föld ne maradjon magántulajdonban, illetve öröklés útján se alakuljon ki a személyi tulajdon körét meghaladó földtulajdon. Nem kívánta azonban az általános öröklési illetéktől eltérően külön illetékkel sújtani az örökösöket a személyi tulajdon mértékét meg nem haladó területű föld öröklése esetén.
Éppen ezért a személyi tulajdon körét meghaladó földterület öröklése esetén csak az e kört meghaladó térmértékű ingatlan vonatkozásában van helye kétszeres illeték kiszabásának.
Abban a kérdésben pedig, hogy az örökös melyik ingatlant kívánja a személyi tulajdon körén belül megtartani, és melyek azok az ingatlanok, amelyeket mint többletingatlant az államnak felajánl, az örökös jogosult nyilatkozni. Az örökösnek ezt a választási jogát jogszabály nem korlátozza.
A felperes a 3662, a 3271/7 és 3271/8 hrsz. alatt felvett ingatlanokat megörökölte és nem ajánlotta fel az államnak, a további ingatlanok vonatkozásában azonban felajánlást tett.
A fel nem ajánlott 3272, 3271/7 és 3271/8 hrsz. ingatlanoknak a felperes tulajdonában maradó eszmei 1/2 része nem éri el az 1967. évi IV. tv. (FTT) 21. §-ában meghatározott térmértéket, így ezek után az ingatlanilletőségek mint személyi tulajdonban álló földterületek után az Illetékkódex 22. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekre figyelemmel kettős illeték kiszabásának nem volt helye.
Az állam részére felajánlott, de az illetékes földhivatal által el nem fogadott ingatlanok után viszont az Illetékkódex 22. §-ának (3) bekezdése alapján nem volt helye kétszeres illeték kiszabásának.
Ellenkező jogi álláspont elfogadása az FTT 21. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezéssel ellentétben, az örökös jogszerzését a személyi tulajdon keretein belül is korlátozná, és azt eredményezné, hogy olyan esetben, amikor a hagyatékhoz több ingatlan tartozik, az örökös a személyi tulajdon körébe sorolható ingatlanokat is kénytelen volna az államnak felajánlani csak azért, hogy a kétszeres illeték terhétől szabaduljon.
Iratellenes egyébként a járásbíróságnak az az ítéleti megállapítása, hogy a járási földhivatal az ingatlanokat magántulajdonban levőknek minősítette.
A járási földhivatal 1975. november 4-én kelt igazolása szerint a 3271/7, a 3271/8 és 3272 hrsz. ingatlanok belterületen, illetve zártkertben fekszenek és az 1967. évi IV. tv. 21. §-a szerint személyi tulajdonnak számítanak.
A bíróság megkeresésére a járási földhivatal 1976. február 22-én kelt átiratában a felperes által örökölt valamennyi föld vonatkozásában nyilatkozott oly módon, hogy a felperes öröklés útján 1 kh. 1202 □-öl területet szerzett, amelyből 1 kh. 68 □-öl személyi tulajdon, míg az ezt meghaladó terület magántulajdon.
A földhivatal tehát nem minősítette az ingatlanokat magántulajdonban levőnek, így a jogerős ítélet ez okból is törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig megváltoztatva az államigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezve az eljáró államigazgatási szervet új eljárásra kötelezte [Pp. 274. § (3) bek. és 339. § (2) bek.].
A felperesnek költsége nem merült fel, így e tárgyban rendelkezni nem kellett. A pervesztes alperes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt illeték az államot terheli [16/1976. (XII. 31.) IM sz. 18. § (2) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 875/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás