GK BH 1978/344
GK BH 1978/344
1978.08.01.
A gázenergia-felhasználó a jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségének teljesítése esetén jogosan kérheti a szerződés módosítását, és az energiaszolgáltató vállalat a módosításhoz való hozzájárulását nem tagadhatja meg azon a címen, hogy a módosított energiafelhasználási engedély még nincs a birtokában [10/1974. (XII. 30.) NIM–ÁH sz. r. 6–7. §; 5/1973. (VI. 30.) NIM sz. r. 6. §].
A felperes a keresetében 700 650 Ft visszafizetésére és a kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy már a szerződés aláírásakor, majd 1976. március 12. napján kelt levelében ismét jelezte az alperesnek 1976. évi gázigényének módosítását. Az alperes ennek ellenére nem a megjelölt 1500 gnm3/ó, hanem a szerződéstervezete szerinti 2000 gnm3/ó gázenergia alapulvételével számított alapdíjat számlázta és az így beszedett 700 650 Ft többletet felszólítás ellenére nem volt hajlandó visszautalni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, a 10/1974. (XII. 30.) NIM–ÁH számú rendeletre (ER.) hivatkozott, amelynek 6. §-a, valamint a NIM Országos Energiagazdálkodási Hatóság (OEgH) engedélye alapján kötött nagyüzemi célra gázszolgáltatási szerződést a felperessel. A nagyüzemi gázszolgáltatásnál az alapdíj fizetésének nem feltétele a szerződésszegés, illetőleg a vétkesség. Az ER. 7. §-a szerint nagyüzemi árszabás esetén a lekötött teljesítmény után évi alapdíjat kell fizetni. Az alperes hangsúlyozta, hogy az illetékes tröszt utasítása értelmében járt el, amikor az alapdíj számlázásánál az OEgH által engedélyezett 2000 gnm3/ó csúcsot vette figyelembe. Annak értelmében ugyanis a felperes a tárgyévi szerződés megkötése után, március hó 31. napjáig akkor kérhette volna a szerződés módosítását, ha kérelméhez csatolja az OEgH vonatkozó módosító engedélyét, ezt azonban csak 1976 szeptemberében szerezte be. Így a felek között az 1976. évre szóló szerződés az EOgH 1976. január 26. napján kelt engedélye alapján 2000 gnm3/ó csúcsteljesítményre jött létre, túlszámlázás tehát nem történt.
Az elsőfokú bíróság az alperest 700 650 Ft visszafizetésére és ennek 1977. június 10. napjától számított évi 15% kamata, továbbá 21 018 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az 5/1973. (VI. 30.) NIM számú rendelet (R.) 6. §-a értelmében az OEgH engedélyének keltétől számított 90 napon belül gázszolgáltatási szerződést kell kötni. Az OEgH a módosított engedélyt – amely az 1976. év első negyedére visszamenőleg tartalmazta annak időbeli hatályát valamint a felhasználható energiahordozó mennyiségét, felhasználási helyét és célját – 1976. szeptember 10. napján adta ki. Az alperes az 1976. évben a felperes részére gázenergiát szolgáltatott ennek ellenértékét a felperes köteles megtéríteni, az ellenszolgáltatás mértékét azonban – az alapdíj tekintetében is – a módosított energiahordozó felhasználási engedélyben megjelölt gázmennyiség határozza meg. A tröszt 15 354/1975. számú utasításában foglalt rendelkezést az alperes nem közölte a felperessel, így az nem lehet irányadó, az pedig, hogy az OEgH a módosított engedélyét csak 1976. szeptember 10-én, vagyis késve adta ki, nem eshet a felperes terhére illetőleg nem jogosítja fel az alperest a fel nem használt gázmennyiség ellenértékének inkasszálására.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság ugyan részben kiigazítást igénylő indokolással, de a helyesen megállapított tényállás alapulvételével és a felhívott jogszabályoknak megfelelően marasztalta az alperest.
Az ER. 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a lekötött teljesítmény után évi alapdíjat, a fogyasztott gáz mennyiségéért pedig gázdíjat kell fizetni. Az előbbi az OEgH által engedélyezett ún. csúcsteljesítményhez, az utóbbi pedig természetesen a ténylegesen elfogyasztott gázmennyiséghez igazodik. Helytállóan hivatkozott tehát az alperes a fellebbezésében arra, hogy az alapdíj mértéke nem függvénye a gázfogyasztásnak.
A már említett s az illetékes tröszt által kiadott utasítás nemcsak azért nem vehető figyelembe, mert az alperes azt nem hozta a felperes tudomására, hanem azért sem, mert az utasítás az R. szabályain túlmenően megszorító rendelkezést tartalmaz.
Az R. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a felhasználó köteles az OEgH-nál bejelenteni, ha az engedélyben szereplő adatok megváltoznak. Erre azért van szükség, mert egyébként az energiahordozó felhasználására megkötött szerződésnek a gázteljesítmény és az éves felhasználási mennyiség tekintetében az OEgH engedélyében megjelölt adatok alkotják az alapját.
A bejelentés hatályával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság beszerezte a Nehézipari Minisztérium állásfoglalását. Az ebben közöltek szerint, ha a felhasználó az engedélyben meghatározott maximális gázenergiánál kevesebbet kíván igénybe venni – és az előírt bejelentési kötelezettségének eleget tesz –, jogszerűen kezdeményezheti a szerződés módosítását, és a gázszolgáltató vállalat az ehhez való hozzájárulását nem tagadhatja meg, azon a címen, hogy a módosított energiafelhasználási engedély még nincs a birtokában. Abban az esetben tehát, ha a felhasználó az R. 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettségének eleget tett, a felszámítható alapdíj mértéke szempontjából a módosított engedélyben megjelölt csúcsteljesítmény az irányadó.
A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes a közlési kötelezettségének eleget tett, az OEgH módosítási engedélyének kiadása iránt intézkedett. A jogszerűen felszámítható alapdíj mértékének a meghatározása szempontjából tehát az OEgH módosított engedélyében megjelölt 1500 gnm3/ó csúcsteljesítmény vehető alapul, és ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az OEgH a módosított engedélyt a már többször említett utasításban megjelölt március 31-i határidő után csak szeptember 10. napján adta ki.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 876/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás