GK BH 1978/349
GK BH 1978/349
1978.08.01.
Nem tekinthető a perújítás megengedésének alapjául szolgáló ténynek, illetőleg bizonyítéknak az olyan okirat, amely csupán a felek jogi álláspontját tartalmazza [Pp. 260. § (1) bek. a) pontja].
A felperes 1976. október 4-én benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 1 391 449 Ft és ennek 1976. június l. napjától a kifizetés napjáig járó évi 15%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kérelemben foglaltak szerint a felperes az alperes részére – jogelődjének megrendelése, illetve az ezzel kötött szerződés alapján – csőhidakat gyártott, annak ellenértékét azonban az alperes nem fizette meg.
Az elsőfokú bíróság által kibocsátott fizetési meghagyásnak az alperes ellentmondott. Arra hivatkozott, hogy a felperes követelését 1976. október 14- én a bankszámlakivonat szerint kiegyenlítette. Csatolta az említett számlakivonat fénymásolatát.
Az ellentmondás folytán perré átalakult ügyben a bíróság egyeztetést rendelt el, amelyről a felek 1976. december 3-án közös jegyzőkönyvet vettek fel. Az alperes becsatolta az 1975. szeptember 30-án kelt jegyzőkönyvet, amelyben a felperes követelését elismerte és hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a követelését az MNB-nél „fizető átutalása helyetti” nyomtatvánnyal érvényesíthesse. A felperes ezután a tárgyaláson előadta, hogy az alperessel szemben már nincs követelése, mert az alperes az eljárás során tévedésből kétszeresen is kiegyenlítette a vállalkozói díj iránti követelését, és hogy a második teljesítésből levonta a késedelmi kamatot, valamint egy – a jelen pernek tárgyául nem szolgáló – 81 467 Ft-os követelése 300 napos késedelemmel történt kifizetése miatt járó kamatot, a fennmaradó 1 302 559 Ft-ot pedig visszautalta az alperesnek.
Az alperes összesen 15 384 Ft visszafizetése iránt viszontkeresetet indított a felperes ellen. Ebből 10 167 Ft a 81 467 Ft után járó kamat, a különbözetként mutatkozó 5217 Ft pedig a másodízben általa teljesített 1 391 449 Ft-nak 6 napra eső kamata, amely azért keletkezett, mert a másodízben teljesített vállalkozói díjat a felperes 6 nap késedelemmel utalta vissza az alperesnek. Ezt az 5217 Ft-os összeget utóbb 3432 Ft-ra leszállította.
Az elsőfokú bíróság a felperest 10 167 Ft megfizetésére kötelezte, az alperes ezt meghaladó, 3432 Ft összegű leszállított viszontkeresetét elutasította. Ezt az ítéletet a felperes fellebbezése tárgyában a Legfelsőbb Bíróság által hozott ítélet helybenhagyta. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes által becsatolt iratokból kétségtelenül arra a megállapításra lehet jutni, hogy a felperes az eredeti megrendelője által adott újabb megrendelés alapján pótmunkát végzett a szóban levő 81 467 Ft értékben. A felperes azonban nem állította, és így nem is bizonyította, hogy a pótmunkára vonatkozó szerződés tekintetében az alperes ugyanúgy az eredeti megrendelő helyébe lépett jogutódként, mint az alapszerződésnél. A felperesnek tehát jogviszony hiányában az alperessel szemben nem lehetett követelése. Nem változtat ezen az az utólagos ténykörülmény sem, hogy az alperes – nyilvánvalóan az eredeti megrendelővel kötött utólagos megállapodása alapján – a pótmunkák. ellenértékét a felperesnek kifizette. A felperes által a fellebbezési eljárásban felhozott új bizonyítékok tehát nem voltak elegendők ahhoz, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a felperest egyébként jogszabálysértés nélkül marasztaló rendelkezését megváltoztassa.
A felperes ezután perújítási kérelmet terjesztett elő, melyben új tényként az általa és a fent említett eredeti megrendelő által 1977. május 9-én felvett jegyzőkönyvben foglaltakat jelölte meg, amelyben az előbbiek akként nyilatkoztak, hogy a felek a pótmunkára kötött újabb szerződést is engedményezettnek tekintették.
Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította. A végzés indokolásának lényege szerint a felperes nem hivatkozott olyan új tényre vagy bizonyítékra, amelyet az első- és másodfokú bíróság nem bírált el.
A végzés ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a jogerős ítélet ellen akkor van helye perújításnak, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Az elsőfokú bíróság végzésében megállapítottaktól eltérően a perújító felperes által felhozott bizonyítékot – a becsatolt jegyzőkönyvet s annak tartalmát – a bíróság még nem bírálta el, a bizonyíték a perben nem szerepelt, így az újnak tekintendő. E bizonyíték azonban elbírálása esetén sem eredményezhetett volna a felperesre kedvezőbb határozatot. A jegyzőkönyv ugyanis az engedményezésre vonatkozóan csupán a felperes és az ügyben érdekeltnek tekintendő beruházónak az alperessel ellentétes állítását tartalmazza. A jegyzőkönyv tartalma tulajdonképpen azt a jogi álláspontot fejezi ki, hogy a nyilatkozók szerint a felek a pótmunkára kötött szerződést is „cedáltnak tekintették”. Az engedményezés tényleges megtörténtének bizonyítására azonban ez nem alkalmas, mert a Ptk. 328. §-a értelmében ezt az engedményezésről kötött megállapodásnak és az erről szóló értesítésnek kifejezetten tartalmazni kellett volna.
A kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. § és 269. §-hoz képest a 253. § (2) bekezdése alapján – indokolásának fenti módosítása mellett – helyben kellett hagyni. (Legf. Bír. Gf. I. 31 542/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás