MK BH 1978/352
MK BH 1978/352
1978.08.01.
Felmondás hatálytalanítása iránt indított perben a bíróságnak vizsgálnia kell: védi-e a dolgozót a felmondást tiltó vagy korlátozó rendelkezés. A szakszervezeti szerv választott tisztségviselője munkaviszonyának felmondásához a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges [1967. évi II. törvény (Mt.) 16. §, 26. § (2) bek., 29. §; MK 95. sz.].
A felperes 1974. május 7-től dolgozik az alperesnél, 1975. április 1-jétől igazgatási előadóként.
Az alperes az 1977. január 31-én hozott határozatával a felperes munkaviszonyát 1977. március 31-ére felmondással megszüntette.
A felmondás indokolása négy pontban foglalható össze.
1. A gyámügyi munkát 1976 második félévétől kezdve – hivatkozva arra, hogy „utálja” – elhanyagolta. A megyei főügyészség fiatalkorúak ügyésze felszólalást nyújtott be, mert 18 esetben nem készített környezettanulmányt a védő- és óvóintézkedések megtétele előtt. Nem történt meg a veszélyeztetettek környezetének rendszeres, de legalább félévenkénti ellenőrzése.
2. A szabálysértési munkában visszaesés mutatkozott. Célvizsgálat során megállapították, hogy 1976 szeptember és október havában még májusban iktatott szabálysértési ügyekből is volt elintézetlen.
3. Munkaidő alatt gyakran hosszabb ideig indokolatlanul más irodákban beszélgetett, és többször előfordult, hogy munkahelyén munkaidő alatt italozott.
4. 1977. január 20-án megtagadta felettese, a végrehajtó bizottság titkára utasításának végrehajtását. A vb. titkár a megyei főügyészség megállapításaival kapcsolatban kért igazoló jelentést. A tanács szakigazgatási szervének más vezető beosztású dolgozójával kapcsolatban meg nem engedhető, valótlan, ártó szándékú kijelentéseket tett. Megállapította az alperes azt is, hogy a felperes tekintélyét az apparátuson belül már nem lehet biztosítani. Munkakörének ellátására a továbbiakban alkalmatlan, a vezetők részéről nincs meg a személye iránti bizalom, ezért a munkaviszony további fenntartását nem kívánja.
A felperes panaszában a felmondás hatályon kívül helyezését kérte. Az ügyintézési határidők elmulasztását lényegében elismerte, előadta azonban, hogy gépírói segítséget nem kapott, munkakörülményei nem voltak megfelelőek, egyetemi tanulmányai miatt nem állt módjában rendszeresen túlórázni. A társosztályokon folytatott beszélgetései szakmai jellegűek voltak, névnapokon nem fogyasztott több szeszes italt, mint más dolgozók.
A munkaügyi döntőbizottság bizonyítási eljárást folytatott le és tényként állapította meg, hogy 1976-ban a gyámügy területén 32, a szabálysértés területén 61 elintézetlen ügyirat volt a felperesnél. Megállapította azt is, hogy az Mt. 16. §-ában írt védelem a felperest mint szakszervezeti bizottsági tagot nem illeti meg, mert e § csak a szakszervezeti bizottság titkárára és elnökére vonatkozik. Határozatával a panaszt elutasította.
A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte. Hivatkozott a szakszervezeti bizottságban betöltött tisztségére és arra, hogy munkaviszonyának megszüntetése személyes jellegű ellentét következménye, a felmondási okok valótlanok.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperes munkaviszonyát helyre állította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes által a felmondás alapjául felhozott okok nem alaposak. Különösen a szakmai munkára vonatkozóan olyan objektív okokra vezethető vissza a felperes mulasztása, amelyek előidézésében az alperes is közrehatott.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 29. §-a értelmében a dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv – így a bíróság – a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondás nem a megszabott módon történt, jogszabályi tilalomba, korlátozásba ütközik, vagy a felmondásban megjelölt ok valótlan.
Az adott esetben a felmondás megfelel az Mt. 26. §-a (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, mert az alperes a felmondást írásban közölte és a felmondás oka abból világosan kitűnik. Tételesen bizonyította az alperes a legsúlyosabb első két felmondási ok fennállását a megyei főügyészség fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó ügyészének intézkedésével. A felperes a gyámügyi munka területén megengedhetetlen, jelentős súlyú mulasztásokat követett el. A szabálysértési munka területén talált hiányosságokat a járási hivatal főelőadójának célvizsgálata megfelelően alátámasztotta. A megyei tanács igazgatási osztálya vezetőjének közlése szerint a szabálysértési ügyeknek kb. 80–85%-a egy-két és fél hónap késedelemmel intéződött el. E mulasztást még az esetleges közbenső intézkedések sem indokolták.
Egy-egy szabálysértési feljelentés illetékességből való áttételére általában két hónapra volt szükség. A gyámügy területén az 1976 évben érkezett ügyek túlnyomó része sokszor csak sürgetésre, három-hat hónapos késedelemmel nyert elintézést. Több mint egy év volt szükséges két esetben a rendkívüli segélykérelem elbírálásához. A felperes minden intézkedés nélkül irattárba helyezte az egyik láthatás engedélyezése iránti kérelmet. Más esetben súlyos veszélyhelyzetben levő kiskorú állami gondozásba vételére vonatkozó bejelentésre semmiféle intézkedés nem történt. Hasonlóképpen elmaradt sok ügyben a gondnokok által benyújtott számadás határozattal történő elbírálása.
A 3. és a 4. pontban összefoglaltan rögzített felmondási indokok alaposságát a peranyagnál levő nyilatkozatok bizonyítják.
A per adatai alapján a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalására figyelemmel egyértelműen megállapítható, hogy a felmondás oka megfelel a valóságnak és alapul szolgál a munkaviszony megszüntetéséhez. A munkaviszony további fenntartásának tarthatatlansága, illetőleg az a körülmény, hogy a felek közötti munkaviszony nem alkalmas céljának elérésére, társadalmi rendeltetésének betöltésére, kétséget kizáró módon bizonyított. A felperes felelősségét nem csökkentheti az a körülmény, hogy más is követ el hasonló mulasztást. Ezért a felmondást – annak megalapozatlansága miatt – hatályon kívül helyező ítélet törvénysértő.
Nem állapított meg viszont tényállást a munkaügyi bíróság és nem folytatott le bizonyítást arra nézve, hogy a felperest a felmondás időpontjában felmondást tiltó vagy korlátozó szabály védte-e.
A felperes ugyanis a felmondás időpontjában mint szakszervezeti propagandista a Közalkalmazottak Szakszervezete Területi Csoportja Szakszervezeti Bizottságának a tagja volt. Az Mt. 16. §-a értelmében a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselője munkaviszonyának a vállalat által történő megszüntetéséhez.
A rendelkezésre álló iratokból annyi állapítható meg, hogy a szakszervezeti bizottság titkára csak a felmondást követően nyilatkozott a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről. Az is tény, hogy a szakszervezeti bizottság titkára szóban még a felmondást megelőzően úgy vélekedett, hogy a felperest nem tartja alkalmasnak munkaköre ellátására. Arra azonban nincs adat, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv az alperes intézkedésével előzetesen egyetértett-e vagy sem. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 358/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás