MK BH 1978/355
MK BH 1978/355
1978.08.01.
A dolgozó lakásépítésének támogatását szolgáló munkáltatói kölcsön tárgyában kötött megállapodás semmissége esetén a felek a megállapodásra alapozottan egymástól teljesítést nem követelhetnek és szerződésszegésre alapított kártérítési igényt sem érvényesíthetnek. Az ezzel összefüggő jogvita eldöntése, valamint a megállapodás semmissége folytán keletkezett, jogellenesen okozott kár megtérítése iránti igény elbírálása a munkaügyi bíróság határkörébe tartozik [7/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 6/A. §; 26/1971. (VI. 24.) PM–ÉVM–MüM sz. r. 11. § a) pont, 18. § (5) bek.; Pp. 45. § (1) bek.]
Az alperes vállalat 1974. január 4-én írásban szerződést kötött a felperessel a felperes lakásépítésének támogatására. A szerződésben az alperes vállalta, hogy 47 200 forint kamatmentes kölcsönt nyújt a felperesnek, míg ezzel szemben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az alperesnél fennálló munkaviszonyát 10 éven belül felmondással vagy más egyoldalú nyilatkozattal nem szünteti meg.
A szerződés megkötésekor a kölcsön folyósítására az alperesnek nem volt fedezete, mert a lakásépítési alapján a szükséges pénzösszeg nem állt rendelkezésére. A felek szóban megállapodtak, hogy a felperes a kölcsönösszeget az alperesnek kifizeti, és azt majd az alperes átutalja az építkezés pénzügyi lebonyolítását végző Országos Takarékpénztárnak. E szóbeli megállapodásuk teljesedésbe ment.
Az Országos Takarékpénztár az 1975. január 24-én kelt levelében közölte a felperessel, hogy a munkás-lakásépítési kedvezményeket kizárólag az összes feltétel egyidejű megléte esetén lehet megadni. A feltételek egyike, a vállalat által nyújtott kölcsön nem teljesült, mert a felperes és a házastársa fizették be azt a vállalatnak abból a célból, hogy a kedvezményeket megkapják. Ezért a kölcsönszerződés feltételeit módosítani kellett, és egyben közölte, hogy az építkezés céljára milyen összegű kölcsönt, milyen feltételek mellett és milyen kötelezettségek vállalása esetén tud nyújtani. Ezt követően a felperes az Országos Takarékpénztárral újabb szerződést kötött a korábbi szerződésben kikötötteknél hátrányosabb feltételek mellett.
A felperes az előzetes döntőbizottsági eljárás lefolytatása után keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és kérte az alperest a szerződésszegésből eredő 109 260 Ft kárának megfizetésére kötelezni.
A munkaügyi bíróság végzésében hatáskörének hiányát állapította meg és elrendelte a keresetlevélnek a járásbírósághoz való áttételét. Az intézkedését azzal indokolta, hogy az adott esetben a szerződés érvényességét kell elbírálni, ami nem tartozik a munkaügyi viták körébe.
A járásbíróságnak szintén az volt az álláspontja, hogy a felek vitájának eldöntésére nincs hatásköre. Ezért a végzésével elrendelte az iratok felterjesztését a Legfelsőbb Bírósághoz eljáró bíróság kijelölése végett. Végzésének indokai szerint a 26/1971. (VI. 24.) PM–ÉVM–MüM számú együttes rendelet 18. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel annak eldöntése, hogy érvényes-e a felek között létrejött megállapodás és abból milyen jogok és kötelezettségek származnak rájuk, a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
A járásbíróság álláspontja helytálló.
A felek a szerződésüket – az írásbeli szerződésben kifejezésre juttatott akaratuk szerint – a többször módosított és kiegészített 26/1971. (VI. 24.) PM–ÉVM–MüM számú együttes rendelet (R.) 11. §-ának (1) pontjában meghatározott, a felperes lakásépítésének támogatását szolgáló munkáltatói kölcsön megadása tárgyában kötötték. E kölcsön nyújtása volt az egyik feltétele a 7/1971. (II. 8.) Korm. számú rendeletnek a 3/1973. (I. 26.) MT számú rendelet 4. §-ával megállapított 6/A. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében az e § (2) bekezdésében meghatározott állami támogatás megadásának.
Az alperes a kölcsönszerződésben vállalt kötelezettségét azonban nem teljesítette, és erre a körülményre alapozottan érvényesített a felperes kártérítési igényt az alperessel szemben.
Az R. 18. §-ának (5) bekezdése szerint a megállapodásból eredő jogok és kötelezettségek körében, valamint a visszavonással kapcsolatban felmerült vitás ügyekben a munkaügyi, illetve a tagsági vitákra vonatkozó, szabályok szerint kell eljárni.
A felperes a kereseti követelését megállapodásuknak az alperes által történt megszegésére alapította. Annak eldöntése, hogy ezen az alapon jogszerűen érvényesíthet-e igényt a felperes az alperes ellen, az R. értelmében a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
Helytálló a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a szerződéskötés körülményeire figyelemmel a perben előtérbe kerülhet annak vizsgálata, hogy érvényes-e a felek szerződése.
A szerződés alapján érvényesített, annak megszegésére alapított igény elbírálása körében a munkaügyi bíróságnak kell állást foglalnia abban a kérdésben is, hogy érvényesen kötötték-e a felek a szerződésüket.
A szerződés érvénytelensége sem zárja ki azonban a munkaügyi bíróság hatáskörét.
Ha a felek szerződése azért érvénytelen, mert semmis, a semmisség következményeinek levonása is a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. Ez esetben – minthogy semmis szerződés alapján nem lehet teljesítést követelni, és a szerződés semmissége esetén annak megszegéséről sem lehet szó – sor kerülhet annak vizsgálatára, hogy a szerződés semmissége következtében, azzal összefüggésben volt-e kára a felperesnek, és hogy a szerződés megkötésével kapcsolatban megállapítható-e olyan magatartás az alperes terhére, amely a kártérítési felelősségét megalapozza.
A felek vitája az előzőekben említett esetben is munkaügyi vita, mert az alperes munkáltatói minőségében eljárva kötött olyan szerződést a felperessel, amelyben a munkaviszonyát is érintő kérdéseket szabályozott, és ha ezzel összefüggésben a felperesnek kára keletkezett, akkor az a munkaviszony keretében okozott kár. (Legf. Bír. Mpk. I. 10 347/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás