BK BH 1978/361
BK BH 1978/361
1978.09.01.
A kriminológiai értelemben vett visszaeső által szeszes italtól befolyásolt állapotban és rendkívüli durvasággal véghezvitt halált okozó testi sértés bűntette esetén általában nincs helye az enyhítő szakasz alkalmazásának. Az ilyen elkövető a közügyekben részvételre méltatlan [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. §, 257. § (4) bek., 49. §].
A megyei bíróság a terhelt bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében állapította meg és ezért őt – börtönben végrehajtandó – 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet korábban a bíróság hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte, mely büntetésének hátrányos következményei alól mentesült.
A terhelt a vádbeli napon az eszpresszóba ment és ott ismerősei társaságában 2 dl pálinkát fogyasztott. Ez idő alatt kutyája az eszpresszó előtt volt. Miután a terhelt az eszpresszóból távozott, észrevette, hogy a kutyájának a nyakörve hiányzik és megtudta, hogy azt a szemmel láthatóan erősen ittas állapotban levő és általa nem ismert sértett vette le, majd a közeli szeméttároló edénybe dobta.
A terhelt társaságában levő személy odalépett a hosszú kabátban és kucsmában levő sértetthez, felelősségre vonta őt, egyidejűleg ruhájánál fogva megrázta. Ezután a terhelt ugyancsak odalépett a sértetthez és jobb kezét ökölbe szorítva, a sértettel szemben álló testhelyzetből, a sértett állára vágott. Az ütés hatására a sértett állkapocscsonttörést szenvedett, majd a 175 cm testmagasságú és 80 kg súlyú sértett a bitumennel borított járdán hanyatt vágódott és fejét megütötte, aminek hatására koponyacsonttörés, agyzúzódás és keményburok alatti bevérzés keletkezett. Az eszméletét vesztett sértettet a mentők a veszprémi kórházba szállították, ahol a szakszerű orvosi ellátás ellenére meghalt.
A megyei bíróság ítélete ellen a terhelt és védője jelentett be fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt terhére a szabadságvesztés-büntetés mértéke és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés nem alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt cselekménye testi sérülés okozására irányult, a testi sérüléssel okozati összefüggésben bekövetkező halálos eredmény tekintetében pedig a terhelt bűnössége – a gondatlanság enyhébb alakzata tekintetében – fennáll. Ezért a Btk. 18. §-ára figyelemmel a cselekménynek a Btk. 257. §-ának (4) bekezdése szerinti bűntettként minősítése törvényes.
A megyei bíróság a büntetés kiszabásánál a Btk. 78. §-ának (3) bekezdésére tekintettel súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a terhelt korábban hasonló erőszakos cselekmény elkövetése miatt már büntetve volt. Ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a cselekményét a sértett előzetesen tanúsított, felróható magatartásának hatása alatt követte el, hogy az eredmény tekintetében csupán a gondatlanság enyhébb foka (hanyagság) terheli őt, valamint a megbánás jeleit mutató ténybeli beismerő vallomását. Mindezekre figyelemmel a Btk. 68. §-a (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásával szabta ki a terheltre a 10 hónapi szabadságvesztést.
A Legfelsőbb Bíróság végzésében rámutatott arra, hogy az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés-büntetés a cselekmény tárgyi súlyához képest kirívóan enyhe, minthogy azonban súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában a fellebbezési eljárásban nem volt lehetőség a büntetés kiszabásánál jelentkező tévedés helyrehozatalára, ennek csupán megállapítására szorítkozott.
A cselekmény tárgyi súlya kiemelkedően súlyos. Igaz ugyan, hogy a sértett kifogásolható magatartást tanúsított, amikor teljesen oktalanul a terhelt kutyájának nyakörvét levette és azt a szeméttároló edénybe dobta, a terhelt társaságában levő személy részéről azonban a helytelen magatartás miatt megfelelő felelősségre vonásban részesült. Ezért a terhelt részéről tanúsított rendkívül durva, kíméletlen ökölcsapás – amelyet az általa is észlelten erősen ittas állapotban levő sértett arcára irányított – semmiképpen sem menthető magatartás volt. Mindez összefüggésbe hozható a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotával és kifejezője annak a durvaságnak és agresszivitásnak, amely a terhelt személyétől – az előéletére figyelemmel – nem idegen.
Az a körülmény, hogy a terhelt is jól látta a sértett erősen ittas állapotát és ennek ellenére olyan erővel sújtott annak arcára, hogy a sértett állkapocscsonttörést is eredményező és még a boncolás alkalmával is észlelhető lágyrészbevérzést szenvedett, arra mutat, hogy a terheltnek az eredmény tekintetében fennálló gondatlan bűnössége foka sokkal jelentősebb, mint amilyennek azt a megyei bíróság értékelte.
Mindezekre tekintettel a megyei bíróság által kiszabott szabadságvesztés nincs arányban a cselekmény tárgyi súlyával, valamint a bűnösség fokával, a büntetés céljainak elérésére nem alkalmas, ezért a Btk. 64. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek a sérelmét jelenti.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az élet és testi épség ellen irányuló cselekményeknek azokban az eseteiben, amikor menthető felindulás idézi elő a bántalmazó magatartás létrejöttét és az elkövető addig becsületes, kifogástalan életvitelt tanúsított, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása általában szükségtelen, mivel a Btk. 49. §-ában foglalt előfeltételek nem állanak fenn. Az adott esetben azonban a terhelt ezzel a cselekményével méltatlanná vált a közügyekben részvételre, ezért törvényt sértett a megyei bíróság, amikor az említett mellékbüntetés kiszabását elmulasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban a Be. 241. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi akadály hiányában az elsőfokú bíróság ítéletének említett hiányosságait nem tudta kiküszöbölni, így határozata objektíve törvénysértővé vált.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanácsa Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete, továbbá a Legfelsőbb Bíróság végzése a kiszabott szabadságvesztés mértéke, valamint a közügyektől eltiltás mellékbüntetés nem alkalmazása miatt törvénysértő, ezért az említett határozatok fenti rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és új büntetést szabott ki.
Az Elnökségi Tanács a cselekmény tárgyi súlyára és a bűnösségnek az előbbiekben részletezett fokára tekintettel úgy találta, hogy a terhelttel szemben az enyhítő rendelkezés alkalmazásának nincs helye. A terheltet korábban ugyancsak erőszakos bűncselekmény miatt ítélte el a bíróság szabadságvesztés-büntetésre. Annak ellenére, hogy mentesült az ezzel az elítéléssel kapcsolatban a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, ezt a körülményt a Btk. 78. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel, nagyobb nyomatékkal kell figyelembe venni, mint azt az elsőfokú bíróság értékelte.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács a terhelttel szemben 3 évi szabadságvesztést szabott ki és ugyanilyen tartamban állapította meg a közügyektől eltiltást. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 788/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás