BK BH 1978/362
BH BH 1978/362
1978.09.01.
Halált okozó testi sértés bűntette megállapításának van helye, ha az elkövető a szeszes italtól súlyosan befolyásolt állapotban levő sértettet – ismerve ezt az állapotát – több ízben olyan erővel vágja arcul, hogy az a földhöz csapódva halálát eredményező sérülést szenved [1961. évi V. törvény (Btk.) 257. § (4) bek., 18. §].
A megyei bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki súlyos testi sértés bűntettében és ezért – börtönben végrehajtandó – 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A sértett rendszeresen bejárt abba az italboltba, amelynek a vezetője a terhelt volt. A sértett gyakran leittasodott. Egyik alkalommal a sértett az italbolt egyik dolgozóját durva szavakkal sértegette. Másnap ugyancsak az italboltban tartózkodott a sértett súlyos fokú ittas állapotban. A terhelt a sértettet az italboltból kivezette az utcára. Amikor az italbolti alkalmazott meglátta a sértettet, közölte a terhelttel, hogy ő volt az a személy, aki őt előző nap sértegette. Kérte a terheltet, hogy „nevelje meg” a sértettet. Erre a terhelt odalépett az utcán álló sértetthez és durva szavak kíséretében közepes erővel arcul ütötte. A sértett az ütés következtében földre esett, majd onnan igyekezett feltápászkodni és arra kérte a terheltet, hogy ne bántsa. Már csaknem egyenesen állt a sértett, amikor a terhelt ismételten közepes erővel arcul ütötte. Ettől az ütéstől a sértett hanyatt vágódott, és fejének hátsó jobb oldali része közepes erővel az aszfalthoz csapódott. Ennek következtében koponyacsonttörést agyzúzódást és keményburok alatti vérzést szenvedett. Eszméletlen állapotban szállították a kórházba, ahol másnap meghalt.
A megyei bíróság a vádlott cselekményét azért nem minősítette halált okozó testi sértés bűntettének, mert álláspontja szerint a köztapasztalatból is tudottan, 1-2 közepes erejű pofonütés még a súlyosan ittas állapotban levő személyeknél sem szokott halálos eredménnyel járni. Emiatt a terhelt az elvárható körültekintés tanúsítása mellett sem láthatta előre a súlyos eredményt.
A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az adott esetben a terheltnél hiányzik a halálos eredményre is kiterjedő gondatlanság. Kiemelte, hogy a terhelt közepesnél nem nagyobb erővel, nyitott tenyérrel ütötte meg a sértettet. A mindennapos élettapasztalat szerint a szokásos körülmények között alkalmazott néhány pofonütés nem szokott halálos eredménnyel járni. Erre tekintettel a terheltet legfeljebb a súlyos testi sértés bekövetkezéséért lehet felelősségre vonni, a halálos eredmény előrelátása tőle nem volt elvárható.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a cselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a törvénynek és a bírói gyakorlatnak megfelelően határozta meg azt, hogy a halált okozó testi sértés bűntette szerinti minősítésnél milyen szempontokat kell követni, és melyek azok a követelmények, amelyek megléte esetén lehetséges az említett minősítés megállapítása. Helyesen fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy szokásos körülmények között 1-2 arculütés nem szokott halálos eredménnyel járni. Tévedett azonban az adott esetben, amikor a terhelt által elkövetett cselekményt olyan magatartásként értékelte, amelyben nem lelhetők fel a szokásostól elérő és a halálos eredmény szempontjából döntő jelentőségű, a terheltnek felróható tényezők.
Mindenki által ismert, hogy az ittas emberek egyensúlyozó képessége erősen csökkent, a súlyosan ittas ember még járni is csak bizonytalanul tud. A sértett súlyosan ittas állapota nem volt vitatható. A terhelt felismerté a sértett ittasságát, őt az italbolt helyiségéből éppen a súlyos ittassága miatt vezette ki az utcára. Az is köztudomású, hogy az ilyen mértékben ittas ember könnyen elveszíti egyensúlyát és földre zuhanhat olyan erőbehatástól is, amely az italtól nem befolyásolt embert nem dönt le a lábáról. Ugyancsak ismert az is, hogy az ittassága miatt földre zuhanó embernek a reflexei is lassabban működnek, izmainak mozgásával kevéssé tudja fékezni a zuhanás erejét. Az ilyen személyek szoktak merev testtel elvágódni és súlyos sérüléseket szenvedni azon a testrészükön, amely a földhöz csapódik.
Mindezt a terhelt is tudta, mivel a foglalkozása gyakorlása közben nap mint nap látott ittas embereket. Ezek a tények feltétlenül a szokásostól eltérővé teszik a terhelt magatartásának előzményeit. Ezt a megállapítást támasztja alá az az eseménysor, amelynek a cselekmény minősítésénél jelentősége van. A sértett a terhelt első ülésétől a földre került, majd onnan négykézlábra állva próbált felemelkedni. Még nem volt egészen kiegyenesedett testhelyzetben, amikor a terhelttől a második ütést kapta. A földről szemmel láthatóan bizonytalanul felkelni igyekvő, még teljesen fel sem állt sértett ismételt megütése feltétlenül olyan cselekmény, amelynek elkövetésekor mindenkitől elvárható a súlyos eredmény bekövetkezésének figyelembevétele.
A kifejtettekre tekintettel megállapította az Elnökségi Tanács; az adott esetben a terheltnek reálisan számolnia kellett azzal, hogy magatartása a sértett esetleges olyan súlyos sérülését eredményezi, amely még a halál bekövetkezéséig is vezethet. Ennek az eredmények az előrelátását kizárólag az akadályozta, hogy a terhelt a kellő körültekintést és figyelmet elmulasztotta, amikor a súlyos fokban ittas és egyensúlyát tartani nem tudó sértettet ismételten megütötte. Az kétségtelen, hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor nem kívánta a sértett halálát, és arra sem lehet megalapozott következtetést vonni, hogy belenyugodott volna az ilyen eredmény bekövetkezésének a lehetőségébe.
A Btk. 18. §-a értelmében azonban a szándékon túli eredményért az elkövető felel abban az esetben, ha a bekövetkezett eredmény tekintetében őt gondatlanság terheli. A fentiekben kifejtettek alapján megállapítható, hogy a terhelt gondatlan volt, amikor a sértett ismételt megütése előtt a kellő körültekintést elmulasztotta. Ezért az Elnökségi Tanács a terhelt cselekményét a Btk. 257. §-ának (4) bekezdése szerinti halált okozó testi sértés bűntettének minősítette.
A minősítésre figyelemmel új büntetés kiszabása vált szükségessé. Az eljárt bíróságok a büntetés kiszabása körében értékelhető bűnösségi körülményeket helyesen sorolták fel, azokat az Elnökségi Tanács ítélkezése alapjául elfogadta. Kiemelve azt a tényt, hogy a halálos eredmény tekintetében a terhelt bűnössége a gondatlanság enyhébb formájában (negligencia) állott fenn, úgy látta az Elnökségi Tanács, hogy 2 évi szabadságvesztés és a közügyektől 3 évre eltiltás áll arányban a terhelt által elkövetett cselekmény súlyával, valamint a terhelt személyében mutatkozó társadalomra veszélyesség fokával. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 805/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás